Egy CNC fantázia

Egyelőre legalább a napszakban megállapodtunk. Ma délután. Egyedül voltál otthon, kulcsot kaptam. Már jóval korábban elbújtam a lakásban egy nagy ruhásszekrényben. Gondolom neked is a torkodban volt a szívverésed, ahogy nekem is, valahányszor elmentél előttem. Lebukok, vagy sem. Végül WC-re mentél végre. Erre vártam. Előzőleg levettem a cipőm a szekrényben, és lassan, lábujjhegyen másztam ki rejtekhelyemről. A lemenő nap fényében felismertem azokat a pontokat, amelyek elbuktathatnak. Itt nyikorog, ott nyekereg a padló. Megállok az ajtó takarásában. Kijössz. Kezemben a hurok. Elkaptalak. Kiáltani szeretnél, de már a földön vagy, és a térdem a nyakadon. Vigyázok rád, de elég határozott vagyok, hogy meg ne mukkanj. Nem is jut eszedbe. Nem maradhatok sokáig, nehogy bajod essék. Egyik kéz a hurokban, három körbekötés, na még egy kis elválasztás és hopp, készen is vagyunk. Farzsebemben a péniszszájpecek. Gyorsan bekerül a helyére. Most már "szabad vagy". Először még hevesen ver a szívem, hogy nem voltam-e túl durva, de látom szinte rugóként pattansz fel - már amennyire tudsz. De én nagyvonalúan engedem, hogy felállj. Rúgnál, de szórakozok veled, mint macska az egérrel. Kitérek a rúgások elől, mikor menekülnél, elkaplak és melledet markolom. Máskor lábad közé kapok, csakhogy semmi se maradjon szárazon. Ádázul küzdesz, mint mindig. Mikor már eleget szórakoztam, elkaptam lábadat, elhúzlak a kanapéra és odadöntelek. Rövid nadrágodat lehúzta térdig, és belemarkoltam fenekedbe. Na most elverlek, mint a kétfenekű dobot. Előbb betettem egy kis zenét, és a refrénre ütemesen vertem a feneked.4:41 volt az szám időtartama, de ennyi elég volt, hogy pipacsmezővé varázsoljam a hátsódat. A nyálad már a szájpecek alól egyenletesen csurgott, most már eljött az idő. Elő a másik kötelet. A lábaiddal már könnyű dolgom van, valahol már te is kifáradtál. Megadtad magad.
Ruháidra nem volt gondom. Zokni lekerül, a toppodat letéptem, bugyidat levágtam. Pont úgy, ahogy ebben a helyzetben az illem megköveteli. Ott ülsz előttem a kanapén csupaszon, izzadtan, nyakadon még látom a pírt küzdelmünktől. Körülötted a széttépett ruhák. A hajad csapzott, az arcod piros. Csak én látom a szemedben azt a pajzán csillanást, amitől elmosolygok. Most kezdődik csak a játék, amire annyira vágytál...