24 ÓRA 13. rész (fikció)

Nem is olyan rossz, ez a korai ébresztő. Fenekelés után, egyből kemény szex. Legalább, egyből, jól felébresztett.
Mielőtt az Uram eljutna a csúcsig, kiveszi a számból a karikát, leveszi az óvszert, és a nyitott számba engedi a spermát. A számat utána csak az engedélyével csukhatom be. Nyelek egy nagyot. Kapok egy pohár vizet is. Jól esett, köszönöm szépen. Lekerülnek rólam a bilincsek, én is mehetek zuhanyozni. Az Uram közben végig figyel. A jelenlétében kell tisztálkodni, törölközni, felöltözni. Csakhogy! Még mielőtt felveszem a melltartót, megkapom újra a bimbócsipeszeket. Megint viselnem kell a ruha alatt. Más nem láthatja, csak az Uram tud róla, hogy rajtam van. Éreznem kell, hogy tudjam, hogy hol a helyem, hogy az Uram tulajdona vagyok. Így kell vele mennem a tegnap esti étterembe. Mielőtt hazavisz, még reggelizünk. Hiszen ahogy az alvás, a megfelelő étkezés is fontos az Uramnak. Most is Ő az, aki választ ételt. Nekem is nagyon ízlik, jóízűen mindent meg tudok enni. Reggeli után visszaülünk az autóba, most már hazafelé tartunk. Zenét hallgatunk közben.
Lassan félúton járunk, amikor arra kér, hogy vegyem le magamról a csipeszeket, amik egészen eddig szorították a mellbimbókat. Majd tegyem be a kesztyűtartóban lévő dobozkába. Természetesen szót fogadok. Lassan véget ér a randink, hamarosan haza fogok érni, itt az ideje, hogy lecsillapítsam a folyamatos vágyakozást a testemben, lelkemben. Megköszöni a szolgálatomat, megdícsér, amiért nagyon ügyes, szófogadó szolgálója vagyok, nagyon élvezetes volt számára minden egyes aktus, jól esett neki használni a testemet. Amíg haza nem érünk, végig beszélgetünk az úton. A közösen átélt élményekről. A szeánszról. Mindkettőnknek nagyon emlékezetes marad. Amint lesz rá alkalom, ott folytatjuk majd, ahol most abbahagytuk a JÁTÉKOT.
Az autó megáll a házunk előtt. Kiszállok. Elköszönök. Az Uram máris tovább hajt. Hiszen neki még sok órát kell vezetnie, mire hazaér.
Most egyszerre vagyok boldog, és szomorú. Csodaszép élményekkel gazdagodtam, de vége lett. Sóhajtok egy nagyot, és hazamegyek a családomhoz, a megszokott életembe.
Lejárt a 24 óra, sajnos........
(De van remény újabb szeánszra, egyszer, valamikor! Csak türelmesen ki kell várnom,........)

2022.03.28./00:05

VÉGE