Kolos a colos története (4)

Még az éjjel, de reggel is, míg bandukoltam a Duna partról a falu felé, azon járt az eszem, hogy nem lőttem-e tegnap kicsit túl a szükségesen, mikor Kolost hasra vágtam este és ráfeküdve meg kúrtam. Éjjel is párszor arra ébredtem fel, hogy Kolos befurakszik a testemhez közel hátulról, de arra nem emlékeztem, hogy lett volna merevedése, vagy csak megpróbálta volna megujjazni az ánuszomat. Arra emlékeztem, hogy többször is átölelt, magához húzott, vagy a hónom alá fúrta volna a fejét alvás közben. Az én duplahálózsákomban aludtunk, mindegyikünkön volt pokróc is, de mivel meleg volt az éjszaka, nem fáztunk, így a pokrócokat hamar lerúgtuk magunkról. (Én sohasem alszom még kis nadrágban sem, ha nem szükséges, hanem meztelenül, de úgy vettem észre, Kolos is ezen a véleményen van.)
A falu kicsit messzebb volt, szerencsémre a Duna elkanyarodott, így átvágva a földutakon, lerövidíthettem a gyaloglásomat, különösen visszafelé, amikor már a teli cekkereket is cipelnem kellett. A faluban jól felszerelt ABC találtam, sok, változatos, áru kínálattal, így alaposan bevásároltam mindkettőnknek az elkövetkező napokra.
Ma reggel már korán verőfény fogadott, de túlzottan is tiszta volt az idő, így sejteni lehetett, hogy délutánra már lesz egy kis felhősödés.
Már az erdősávon jöttem át, kiértem a partra, a sátraknál, de mozgásnak semmi nyoma, de hangja sem volt. – Jól elfáradhatott s megijedt tegnap s este még én is rátettem. – gondoltam, így nem nyugtalankodtam.
A másik sátorba tettem a cekkereket, majd mivel nekem is sürgős dolgom akadt, mint tegnap a srácnak, így én nem le a Duna partra mentem, hanem vissza az erdőszélre. Nem messze volt egy nagyobb facsoport, alatta elég sűrű bokrokkal, oda tartottam.
Kis terpeszbe álltam és bár már nem is volt rajtam alul semmi, így elengedhettem a csurgást. Hirtelen ezt hallottam magam mögül, amire felkaptam a fejemet:
- Semmi hirtelen mozgás! Kezeket hátra a fenekedhez! – hallottam.
Időm sem volt igazán megijedni, mikor valami rákulcsolódott a csuklóimra és éreztem azt, hogy össze vannak kötve. Közben egy sáldarabbal bekötötte a szememet is, így semmit sem láttam, hiába is néztem körül.
- Jól van. Nyugi, nem esik bántódásod, legfeljebb annyi, mint nekem az este. – hallottam és ismertem fel Kolos hangját.
- Mit tervezel, megtudhatom? – érdeklődtem nyugodt hangon.
- Nem, most még nem. Váratlan lesz neked is, mint volt tegnap nekem. – hallottam.
Vállat vontam és nem szóltam semmit. Vártam.
De úgy látszik, Kolos is várt még valamire, mert ő sem tett semmit. (Talán azt gondolta, hogy vitatkozom vele, vagy teszek valami mozdulatot, esetleg szembe fordulok vele és próbálom megrúgni? Nem tudom, de nyugton maradtam.)
Egy idő után Kolos megfogta a karjaimat s lassan megfordított maga felé. Kigombolta és hátrafelé lehúzta a fehér ingemet rólam, már amennyire azt a megkötözött csuklóimtól tenni tudta. Következő, amit éreztem, hogy megfogja ujjai közé a mellbimbóimat, összeszorítja és morzsolgatni kezdi, miközben néha meg-meg is húzza azokat, előre.
Még csak fel sem szisszentem, mert nem volt kellemes ugyan, kicsit fájt is, de nem volt vészes. (Magamban még nevettem is ezen, s próbáltam kitalálni, meddig tud, akar elmenni.)
Ezek után pár gyomrost kaptam, de azok sem voltak vészesek, legfeljebb kicsit behajoltam tőlük. Most a farkamat kapta el a markába, azt keményen összeszorította, megrángatta, csavargatta s közben sziszegte:
- Fogsz még ma te is sziszegni, de ordítani is, majd meglátod! – ígérte meg, dühösen.
- Ha ez a kívánságod, akár már most is sziszeghetek, ordíthatok, ha ezt akarod hallani.
- Nem, ne parancsra tedd, hanem majd ha már tényleg úgy érzed, hogy fáj, igen fáj. – hallottam Kolostól s azt is érzékeltem, hogy nagyon dühös rám.
- Megkérdezhetem, hogy mitől szakadt el a cérna benned? – szóltam hozzá.
- Nem! Te csak ne kérdezősködj, mert megbüntetlek a felesleges kérdezősködéseidért! – üvöltötte és már csattogott is a bőrömön valami vessző.
Kaptam a fenekemre, a hasamra, de a combjaimra is azzal a vesszővel. Sőt egyszer csak azt éreztem, hogy a mereven álló farkamra is lecsapott a vessző. Szerencsémre nem teljes erőből, de nem is gyengén. Erre most felszisszentem, főleg a váratlanságától.
- Aha, tudsz te sziszegni és ordítani is. – nyugtázta, majd megragadott a merev farkamnál fogva, kivezetett az erdő fái alól, le a partra és megtaszított, hogy hanyatt estem a homokon, ahol már sütött a Nap.
- Le fogsz égni, mert kikötlek ide a homokba, X alakban s levágom rólad az ingedet is, hogy csupaszon feküdj s élvezd csak az éltető és perzselő Napot, ami majd leéget. – hallottam a dühös sziszegését s már cselekedte is, mert köteleket észleltem már a bokáimon, majd hallottam, hogy valami cövekeket vert a talajba s ahhoz széthúzva kiköti a bokáimat, majd a hajamnál fogva felrántott s kibogozta a csuklóimat tartó köteléket s már széttárva a kezeimet oldalsó tartásba, azokat is cövekekhez kötözte.
Ekkor szólaltam meg:
- Azt teszel Kolos Uram, amit csak akarsz, a hatalmadban vagyok most, de tudd, hogy ha végzetest nem teszel, akkor még áll a barátságunk ma - holnap is, mikor már szabad leszek, de ha az egészségemet veszélyezteted, mert leégek itt a napon, akkor nem! Mert olyan magas lázam lesz, hogy nem lesz időd segítséget hívni, mire észleled majd azt és én a magas lázban/láztól hamar kiszáradok, s abba belepusztulok. S akkor hogyan számolsz el magaddal/magadnak majd? - jött a kérdésem Koloshoz.
Szinte éreztem, ahogyan meghökkent ettől.
Jó ideig nem tett semmit, legfeljebb annyit, hogy visszahajtotta rám a fehér ingemet, hogy az takarja valamennyire a testemet, karjaimat, míg gondolkozik.
Hamarosan azt is hallottam, hogy feláll mellőlem, valahova felmegy a parton, majd egy idő múlva visszajött s újra leült mellém. Az egyik kezével a szőrös mellkasomon játszott és végre elhatározásra juthatott, mert megszólalt:
- Rendben, akkor arra vigyázok, hogy ne égj fel/le s ne legyen semmi bajod az egészségednek a Naptól, de azt nem ígérem, hogy semmit sem teszek veled. Mert teszek. Az is olyan váratlanul fog érni Téged, mint… - de nem folytatta a fenyegetőzését, mert már többször is elmondta.
Hanem tette.
Mellém állt, valami vesszőt tartott a kezeiben, amiknek nagyon éles, hegyes végük volt s azt húzkodta végig a belső combjaimon az ölemtől lefele a térdeimig, majd ugyanezen vesszők végeivel megbökdöste az ingemből kikandikáló hasamat, s az ingen át a mellbimbóimat is. Majd ugyanezen vesszők végeivel a merev farkamat, annak bőrét bökdöste s odanyúlva – ha nehezen is, de csak sikerült – lehúznia a makkomról a bőrt s már a csupasz makkomat bökdöste.
Ez már fájt, nem kicsit, de nagyon, így sziszegni, vergődni kezdtem erre. Ő meg nevetett s még jobban tette, tovább. (Azt gondoltam, ha már fáj nekem, neki is fájjon egy kicsit és cukkolni kezdtem őt)
- Csak ennyit tudsz? Erre telik a fantáziádból? Másötleted nincs? – cukkoltam hangosan Kolost.
Az bedühödött s mást kezdett csinálni.
(folyt. köv.)
-