Kolos, a colos története (3)

Lassan ez a hajó is elúszott, így ott maradtunk magunkra a Dunán a megúszott rémálom után. Irányt vettünk hát a part felé, kikötöttünk, majd kivettünk mindent a kajakokból, s felcipeltük lassanként, apránként az ártéri erdő közelébe, az árnyékokba azokat, majd a már üres kajakokkal is ugyanezt tettük.
Jól kifáradtunk mindezektől, no meg a nagy ijedségtől is a homokpadon s utána, így mindenki ott nyúlt el, ahol éppen volt. Kolos a napsütötte homokon, még arra sem vett fáradságot, hogy egy pokrócot tegyen maga alá, vagy felvegyen egy fürdőgatyót magára. Én valamivel feljebb, már a fák árnyékában nyúltam el egy pokrócon, de rajtam is csak a fehér hosszú ujjú ingem volt és a pokróc sarkát terítettem félig magamra.
Jól belealudtunk a délutánba. Az árnyékok elmozdultak, ahogyan a Nap haladt a maga útján, így ekkor már mind a ketten a napon feküdtünk, mikor felébredtem. Valamire. Mire is? Valami zajra. - gondoltam és szétnéztem. Igazam lett. Igazam lett.
Tőlünk még lentebbre, közvetlenül a Duna parton jött egy fiatal srác egy szál gatyában, közvetlenül a víz mellett. Kezében egy farúdon, kis négyszögletes hálót vitt, amit időnként belelógatott a sekély vízbe, kihúzta s időnként valamit a hálóból áttett a vödörbe, ami a másik kezében volt, vitt.
Sokáig nem jöttem rá, hogy mit csinál, míg nem már, majdnem alattunk megláttam, mit vett ki a hálóból. Egy rák volt. Rákászott a srác.
Mivel nagyon erre figyelt, így nem vett észre minket feljebb a parton. Jó kétszáz méterrel is feljebb ment már tőlünk, mikor megállt s nem ment tovább. Egy ideig állt a parton, majd gyorsan, lopva körbenézett s utána kivette a fütykösét a gatyájából s széles sugárban belepisilt a vízbe, majd eltette a gatyába és újra felvette a szerszámait s a vödröt. Lassan megindult visszafelé.
Én meg szintén lassan, kúszva odaértem a cuccainkhoz s abból egy katonai látcsövet vettem elő, majd azzal a kezemben, mikor közelebb ért hozzánk, felültem.
Talán a mozgásomra figyelt fel a srác, mert hirtelen odanézett, ahol felültem s megriadva megtorpant. Rám meredt s csak jó idő múlva vette észre a kezemben lévő látcsövet. Elvörösödött megtorpanva. Én meg intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.
Közben mg arra is volt időm, hogy sziszegjek Kolosnak, aki rám nézett és meg mutattam, hogy forduljon felém. Nem értette miért kell megfordulnia, de becsületre legyen mondva azonnal megtette s csak a szemével kérdezett az okáról. Nem válaszoltam, hanem hangosan megszólaltam:
- Szép napot! Nálatok ez a divat, hogy kijártok meglocsolni a Dunát délutánonként, hátha nincs benne elég víz és szaporítani kell azt? - kérdeztem viccesen meg a sráctól, aki jött közben felém.
- Önnek is szép napot! – válaszolta a srác udvariasan, majd folytatta:- Dehogy is, csak már szükséges volt kiengedni a felesleget, s mivel körülnézve nem láttam senkit, így megtettem. – indokolta a srác.
- Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz itt délután? – szóltam hozzá újra.
- Rákászom, Uram. – hangzott a válasza.
- Megnézhetem, hogy mit fogtál? – hangzott a kérdésem, de erősen kétértelmű volt. Kolos el is mosolyodott azt hallva.
- Természetesen, Uram. – jött még közelebb a srác és mutatta a vödrében lévő rákokat, de én nem azokat, hanem mereven a gatyája a elejét néztem.
Végre már a srác is észrevette s még inkább lángba borult az arca. Vörös lett, mint pár rák a vödörben.
- Öööö, Uram, nem a vödörben lévő rákokra gondolt? Hanem mire? – értetlenkedett.
Hagytam egy ideig főni a saját levében, majd lassan megismételtem az előbbi kérdésemet:
- Megnézhetem, hogy mit fogtál? – hangzott újra a kérdésem.
A srác még mindig bámult rám értetlenül, majd felderült a képe, mert végre megértette az újra elhangzott kérdésemet, de megint lángba borult a képe. Tűzvörös lett az.
Zavartan tétlábolt előttem s lassan letett mindent a kezéből, a gatyája elé emelte a kezeit, takarva s talál védve is az „ékszerét”, pedig azt nem akartam elrabolni, csak megnézni. 
Mivel állhatatosan néztem őt s a gatyájában a farkincáját, ami lassan kezdett éledezni, merevedni, majd szinte teljesen kitöltötte már a gatyája elejét, elemelve azt a testétől elől.
Kolos meg nem bírta magában tartani a nevetését, az kibukott belőle, hangosan. Meg a megjegyzése is:
- Érdekes lehet, nem kicsi, az biztos, ha ennyire kíváncsi rá a Gazda. – mondta nevetve.
A srác hátranézett és mg jobban belepirult, amit látott. Ott feküdt Kolos a homokon, az oldalán s tök meztelen volt s a dárdája állt, mereven előre és vöröslött a vége.
- Nyugodtan megnézheted közelebbről is, sőt meg is tapogathatod, ha szeretnéd. – szólt rá Kolos.
A srác megrándult, de nem mozdult.
Kolos azonban igen.
Közelebb kúszott a sráchoz, felnyúlt, oda nyúlt a gatyája elejéhez s megtapogatta az ottani csomagot. Megjegyezte:
- Nem kell szégyellned. Nem kicsi, alapos csomagod van. Mutasd már meg! – szólította fel cselekvésre s mivel erre sem modult, így megragadta a gatyája szárát s lehúzta.
- Aúúú!- ordított fel a srác, mert a merev farka is jött a gatyája gumijával együtt.
- Bocs, azt nem akartam. – mondta Kolos, s lesegítette róla a gatyát végleg, majd feltérdelt, rábukott a farkára s szopogatni kezdte. – Aúúú, ez nagyon jó! – nyögte ki.
Én meg csak néztem, mint a moziban, hogy lenyúlta a srácomat előlem.
Végre közelebb hózódtam s a szabad, feszes, domború popóit kezdtem simogatni, majd már a vágatában járt a kezem s elérve az ánuszrózsájához annak környékét, majd már azt is simogattam, s mire megujjaztam volna a srác elhúzódott. – Azt nem! – mondta határozottan.
Így nem volt mit tenni, várnom kellett, míg Kolos befejezi a maga műveletét és sikeresen elküldi kézimunkával is besegítve a srácot, aki nagyot lőtt, több adagban is.
A srác leszaladt, a vízben megmosta a farkát, majd már felhúzott gatyával tért vissza hozzánk jelezve, hogy részéről vége a dolognak, felvette a dolgait s sietve elköszönt, távozott.
Kolos vigyorgott, mint a tejbe tök, de hamar letöröltem a vigyort a képéről, mert hasra vágtam s már ujjazás nélkül, no meg gumi nélkül is, benne voltam, alaposan megdolgoztam, de arra vigyáztam, hogy ne benne, de rajta lőjem ki magjaimat, a hátára.
Kicsit morcos volt, de együtt szaladtunk le és ugrottunk a Dunába, ahonnan már vidáman, együtt jöttünk ki s kezdtünk a sátrak felállításához s az esti előkészületeknek. Hamarosan már álltak a sátrak, elrendezve bennük a cuccaink, s fellobbant is a tábortűz.
Szalonnasütést rendeztünk, volt kenyerünk s hagymánk is hozzá, elég. No meg sör is, több üveggel, mert az volt a vegyes boltban.
Az evés után még sziesztáztunk egy ideig, majd lepisiltük a tűzet és eltettük magunkat másnapra az eseménydús nap után.
(Én még kicsit azon agyaltam, hogy milyen messze lehet reggel a falu, ahonnan a srác jöhetett, hogy menjek-e reggel megnézni a boltot, de hamarosan engem is elnyomott az álom.)
(folyt. köv.)