Vágy

De jó lenne levetkőzve meztelenül Úrnőm előtt állni,
Fedetlenül feltárt testem Gazdámnak kínálni.
Piciny farkam ágaskodna, de rettegne is egyben,
Félelmemről árulkodna petyhüdt módon kétségbe esetten.
Mert tudná jól, hogy fog jönni a fájdalom.
Vesszőcsapás lágyékom, ostorcsípés hátamon.
Verni fognak élvezetből és lesz hogy csak a talpamon,
De verhetnek majd tiszta dühből kikötözve fa bakon.
Lógathatnak lenkötélen, láncon, vagy éppen majd akárhogyan,
Lesz majd kezem összekötve, bilincsben, vagy máshogyan.
Lábam is lesz majd felfele, bokámon lóg teste terhe,
így leszek majd kifeszítve jutalomból ütve-verve.
Forró viasz égethet majd mellkasomon makkomon
égő gyertyát oltanak el rajtam számos pontokon.
Tűket szúrnak nem kímélnek, ha kell hát kis szegeznek, fájdalmamban sírva kérem, de nyoma sincs a könyörnek.
Láncra verve kezem lábam összekötik nyakörvvel,
Vadásznak rám tucatnyian a töltőt paint ball fegyverrel.
Seggem céllap a luk a százas négykézlábon pucsítok,
a lőgyakorlat nagyon fáj majd, ha mellé talál golyótok.
Erdőn mezőn kiálthatom szélbe hogy ez fájdalom,
Frissen letört tüskés ágat törhetnek a hátamon.
Izzó vasat a tűzben tartva hevítik a billogot, az égő bőrnek fájdalmával jelölve a tulajdont.
Bezárnak majd mindenhová pincébe és ketrecbe Ignorálva térdepelek, vagy dolgozok a kertedbe.
Ások vágok rendet rakok dolgozok örömödre
Takarítást követően esővízben mosakodok ha Gazdám úgy rendelkezne.