Találkozás egy egyetemista sráccal a vonaton és az azon, majd utána történtek (4)

Jobban odanéztem s megállapítottam, hogy nem csodálkozom, hogy mely eszközök kerültek ebbe a csoportba: voltak ott olyan fém csipeszek, amelyeken állítani lehetett a szorítás erősségét s még recézettek is voltak a végei; de volt olyan kampós golyós fém dildó is, aminek a végén cserélni lehetett a golyókat, így többféle méretűt is lehetett rá csavarni. (ott voltak a golyók is mellette egy dobozban.) A leg visszataszítóbb egy spéci farok-here satu volt, műanyagból, de volt fém része is, közepén egy kör fémgyűrűvel, amibe kívülről befele lehetett hegyes végű csavarokat hajtani, összesen hat darabot. Megtapogattam, jó hegyes volt.
Elhatároztam, hogy jobban megszemlélve ezeket, hogy egy életem, egy halálom, még ha később vissza is kapom tőle, hogy alkalmazom ezeket s csak is ezeket rajta.
Így hát magam elé intettem, felszólítottam, hogy álljon mereven vigyázzba előttem s újra jól odafogtam a slipen át a farkára s golyóira, majd elengedve újra rácsaptam a slipen belül, mereven előre álló farkára. Feljajdult megint, de én csak ütögettem azt meg, többször is.
Majd megfogva a vékony slipet az anyagánál fogva, elől, s lerántottam róla. Sajna nem voltam eléggé ügyes, mert a merev farkát is megrántottam lefele a slip derékgumijával s az fájdalmasan csapódott vissza a hasára. Az üvöltés most sem maradt el, no meg az előre hajolás s kezei odakapása. Így hát rácsaptam a kezeire, hogy elvegye onnan, majd újra –de már sokkal kisebbet – a farkára és újra a markomba fogtam a tökeit s megszorongattam, csavargattam, miközben utasítottam, hogy tűrje. Nehezen, de megtette. Mikor végre elengedtem a markomból a megszorongatott tökeit, felsóhajtott, mert azt hitte vége a kínzásának s nem tudta, hogy most jön csak a neheze.
Elvettem az állítható erősségű csipeszeket s egyet-egyet feltettem a mellbimbóira, majd óvatosan meghúztam, összeszorítottam azokat. Megint felszisszent. Én meg keresgéltem a ládákban s végre találtam olyan kis súlyokat, amit az asztalcsipeszekre szoktak tenni, így azokat én is feltettem a már feltett csipeszeire a mellbimbójain. Sziszegett s vonaglott a teste, de nem bántam. Még kicsit a súlyoknál fogva meg is húztam a csipeszeket, mire még hangosabb lett a sziszegése s erősödött a vonaglása is. Hasba bokszoltam, így előre hajolt s úgy sziszegett, nyögött tovább a kíntól.
Nem is bántam, mert így meg volt döntve, a feneke kicsit megnyúlt s szép gömbölyű lett, ezért mögé léptem s megujjaztam. Majd mást gondoltam, mert visszaléptem elé, beraktam a szájába a merev farkamat, hogy szopogassa csak azt s áthajolva, átnyúlva fölötte, újra megujjaztam, de már nem egy, hanem két, egymás mellé szorított ujjammal. Most sziszegni, nyögni nem tudott, mert a száját kitöltötte a farkam, így csak próbált elhúzódni, de pechére, ha hátra húzódott még jobban benyomódtak az ujjaim az ánuszrózsájába, végbelébe; ha meg közelebb, hozzám húzódott, akkor a szája lett jobban kitöltve a farkammal s mélytorkossá vált a szopása. A farkam vége elérte a torkát és irritálta azt. Csiki-csuki.
Éppen elértem a kampós végű eszközt is így. Egy közepes méretű golyó volt rajta, az is maradt, csak besíkosítóztam s már a kihúzott ujjaim helyére azt toltam belé, annak helyére. Most volt csak igazán fickándozás, teste rángatózása, vonaglása, de jól fogtam.
Majd azt is kitaláltam, hogy a kampós végű eszköz másik végén lévő karikába egy pórázt csatoltam s azzal húztam előre, jobban bele ezt az eszközt. Újabb csiki-csuki.
Beszélni továbbra sem tudott, mert a farkam még mindig kitöltötte a száját.
Most lassan curukkoltam vele az ajtó felé, majd ott a pórázzal kikötöttem az ajtófélfában a póráznál fogva. Ha megmozdult az nagyon fájdalmas volt/lett számára.
Így volt helyem s lehetőségem a következőhöz. Először is tettem rá egy szemellenzőt, hogy ne lásson, majd odavittem a farok-here satut, feltettem rá. Ügyelve arra, hogy lassan, egyenként áthúzzam először a merevvé vált farkát, és átnyomjam a golyóit is a műanyagban lévő lyukakon. Majd egyenként elkezdtem a kis fém csavarokat becsavarni a helyükre.
A srácnak igen csak megfeszült a teste, mintha sejtette volna, hogy mi következik.
Akkor rándult meg újra a teste, mikor az első csavar hegyes vége kibújt a fém karikának a belső részén és hozzáért a bőréhez. Ekkor fel is szisszent, hiszen már nem volt a farkam a szájában, ami kitöltse.
Innentől kezdve a teste folyamatosan remegett s ő is sziszegett, hörgött, ahogyan a további kis csavarok hegyes végei is elérték a bőrét itt-ott. (Arra azért vigyáztam, hogy csak éppen hogy csak megérintsék, elérjék, de mélyére ne hatoljanak a bőrébe.)
Az utolsó csavar behajtása után hagytam egy ideig, hogy szokja a dolgokat.
Igen rángatózott a teste, erősen sziszegett s hörgött, de nagyobb baja nem volt.
Még hoztam a fürdőszobából egy vizes szivacsot is s azzal letörölgettem az arcát, majd a hátát is, de a mellkasát is s a fanszőrzetét is körül-körül, valamint a belső combjait s a lógó golyóit. Nem hagytam ki a szép, gömbölyű, alig szőrös, feszes popóit sem, ott még élvezetesebben simogattam végig a vizes szivaccsal, majd nem álltam meg, hogy itt-ott bele ne harapdáljak egy kicsit a feszesen tömör feneke húsába.
S most tényleg hagytam egy kicsit pihenni.
Nem mozogtam sem, csak ültem hozzá közel egy fotelban.
Jó idő eltelt így.
Egy idő múlva a fejt felemelte s lassan körbe forgatta, mintha látott volna. Valamit keresett és közben hallgatózott.
Nem mozdultam.
Ő végre megszólalt:
- Itt van még, Uram? – kérdezte meg, halkan.
- Természetese igen, itt. – nyugtattam meg. S megkérdeztem tőle: - Szeretnél valamit?
- Igen, ha lehet. Nagyon megszomjaztam, ihatnék! – válaszolta.
- Persze, máris hozok valamit. – mondtam felugorva, de visszaléptem hozzá: - Van valahol csőrös poharatok? – kérdeztem meg tőle.
- Igen, van, a konyhaszekrényben, fölül. - válaszolta
Megkerestem, hoztam abba vizet neki s óvatosan megitattam.
- Ez jólesett. – nyugtázta: - Köszönöm, Uram.
- Örülök. Megkérdezhetem, hogy nagyon kényelmetlen, fájdalmas volt a tortúra? – firtattam tőle. Felsóhajtott s úgy válaszolta:
- Mindent kipróbált rajtam Uram, amit külön tettem. És be kell vallanom, hogy jobban féltem ezektől, mint kellett volna. Nem, nem volt olyan kínos, fájdalmas, mint magam is képzeltem előre. És mivel közben időt is hagyott Uram, így meg is szoktam, már amennyire ezt meg lehet szokni. – cöcögött.
- Értem. – mondtam s folytattam: - Már csak egy dolog van még hátra, mára. – közöltem s odalépve lassan leakasztottam a póráz végét az ajtófélfa kampójáról s annál fogva odavezettem az ágyhoz s ráhajtottam a testét arra, hogy ott hasaljon.
Elmentem, kerestem gumit s felhúzva besíkosítóztam, majd lassan kihúztam a kampós eszközt belőle s oda is nyomva újabb síkosítót, magam hatoltam be a saját eszközömmel a golyó helyére.
Nem mondom, hogy nehezen ment, mert nem. Jó tág volt, így könnyen mozogtam benne.
S ahogyan ott pumpálom, hallom, majd látom is, hogy megjelenik az egyetemista srác az ajtóban, elképedve az elé táruló látványtól.
Intettem neki, hogy ne szólaljon meg, de vetkőzzön le, majd guggoljon fel a srác elé az ágyra, majd nyomja be a közben felállított farkát a srácba, mesterébe.
(vége)