Esetem a két szőrös majomemberrel (2)

A szőrös majomemberem vonaglott, sziszegett, próbált kiszabadulni a kezeim közül, de nem sok sikerrel. Jól fogtam, szorítottam a szőrcsomóit a fanszőrzeténél.
Kitépni azonban biztosan nem akartam, de azt igen, hogy a szőreivel szórakozzam még, ezért már mást terveztem, de mielőtt hozzáfoghattam volna, engedély nélkül megszólalt s ezt mondta:
- Uram, volna egy javaslatom. Van egy barátom, aki ha nem is annyira szőrös, mint én, de azért rajta is van tisztességes mennyiségű szőr, mégpedig fekete színű és sokkal hosszabb a szőre, mint az enyém. Szívesen áthívnám, hogy kapcsolódjon be a szeánszukba. Ő is élvezné az Ön határozottságát, bdsm mesterségbeli tudását.
- Ne rejtegesd, hanem máris hívd át őt! – szólítottam fel cselekvésre, és míg vártuk a másik szőrös szolgát, meghagytam, hogy szopogassa meg a fegyveremet, hogy már készen álljon, mire a másik is ideér.
Nem is telt el sok idő, mikor csengettek. Most én mentem érte ki s eljátszottam ugyanazt, amit velem is tett a házigazda korábban. Nem sokára már ő is ott állt a házigazdánk mellett a szoba közepén, kis terpeszállásban, kezeit a tarkójára téve, nekem háttal, pőrén. Én meg pöröltem:
- Ez neked szőrös test? Egy fikarcnyi szőrt sem látok innen hátulról. – dohogtam.
- Hát persze, hogy nem, de nézd meg Uram, elölről is a szolgádat! – szólított fel engem a házigazda és szólt a barátjának is, hogy az forduljon meg, felém.
Megtette, és igaza volt. Elölről már jól látszottak a fekete, hosszúszálú szőrei, amik betakarták az egész mellkasát, majd az alatt egy kis, vékony sáv kimaradt, ahol bár mily furcsa is, de teljesen csupasz volt abban a sávban a mellkasa, s majd a köldöke körülitől újra volt dúsan szőr, le egészen körülfogva a farkát, mint egy fanszőrzet bokor. A golyói bőrei is erősen szőrösek voltak, de a combjain elől s hátul is megint csupasz voltak, szőrtelenek. A lábai, csak a térdeitől lefele egészen a lábfejéig megint csak erősen szőrösek voltak. (Nem láttam, de a talpain nem volt, vagy csak itt-ott némi szőr. – sejtettem. Majd még jobban megvizslatom később.) A kezein a vállai szőrtelenek voltak, de a felkarjaitól lefele a könyökéin túl egészen a kezeiig, annak hátait is beleértve, megint szőrösek voltak. Nem kicsit, de nagyon.
A fején a haja közepesen volt hosszú, fekete színű volt s szép frizurát viselt. Az arca mindenhol borostás volt, erősen. A szemöldökei is fekete színűek voltak s hosszúak, akár csak a szempillái. Az orrlyukából is kimeredeztek a fekete, dús szőrszálak.
Egykedvűen nézte, ahogy vizslatom a testét. Néhol még közelebb is hajoltam hozzá, hogy jobban megnézzem itt-ott. Egy ideig hagyta, de megszólalt ingerülten:
- Netán orvosdoktor az úr, hogy így vizslat, vizsgál, vagy bdsm mester, aki nem csak vizslat, de mást is tud s akar tenni velem? – szemtelenkedett a srác.
- Mindjárt meglátod, de nem csak meglátod, de meg is érzed, tapasztalod, hogy mi vagyok. – dörrentem rá haragosan s aközben a kezembe vett hosszú szíjakból font bőr korbáccsal hatalmasat ütöttem az oldalára, de úgy, hogy a korbács vége nem csak a popóján, de a másik oldalán át újra elől, a farkán is csattant.
- Aúúú! – ordított fel a srác és rándult meg a teste, de előre is mozdult, gondolom, hogy megtorolja ezt a csapásomat.
Én azonnal hátrébb léptem, a korbácsot megfordítva a font fogója végét a melléhez támasztottam, azzal tartottam magamtól távol s ezt sziszegtem neki:
- Hátrébb az agarakkal fiacskám, mert nem csak ennyit kapsz, de véresre verlek, össze is törlek, morzsollak, ha kakaskodsz!
- Azt szeretném csak meglátni. – sziszegte dühvel a srác s tajtékzott is már.
Komolyan erősnek néztem és persze nagyon dühösnek is. Képes lehet rá. - gondoltam, de nem féltem, hanem cselekedtem. Felkaptam a közeli asztalról a sokkolót s azzal a bordái közé szúrtam, miközben megnyomtam. A sokkoló végéből szikra pattant ki és egy hatalmas ordítás is hallatszott a sráctól, aki persze össze is csuklott a szőnyegen a kezeit az oldalához szorítva.
- No, no, ezt nem kellett volna! – szólt rám a házigazda s kimenve egy vizes törülközővel tért vissza a fürdőszobából és a kezei helyett ezt szorította a srác oldalára s ezt mondta neki:
- Nem kellene kakaskodnod, mert mint tapasztaltad a mester, tényleg mester s tud is bánni az ilyen kekeckedő vigécekkel!
- Aúúú! Igen, érzem inkább, mint látom. – válaszolta a srác és rám nézve ezt mondta: - Bocsánat, Uram! Többet nem fordul elő. Alázatos szolga leszek.
- Helyes. - nyugtáztam. – Ülj csak oda a sarokba s nézd, míg a házigazdánkkal foglalkozom, és ha kell, vizezd be még egyszer a törülközőt közben s tartsd az oldaladon! – tanácsoltam, majd a házigazdát utasítottam, hogy álljon a szoba közepén négykézlábra, széttett karokkal és lábakkal.
Én közben vettem a gyertyatartót, amiben öt gyertya égett, közelebb hoztam s egy gyertyát kivéve, azt kézbe fogva közelítettem azzal a házigazdánkhoz, annak testéhez először csak oldalról, majd lefele víve, vezetve majdnem a szőnyeg, azaz padló felett, éppen csak, elhúztam a mellkasa alatt.
A házigazdánk teste meggörbült felfele, domborított, ahogyan megérezte a gyertyaláng hőjét a mellkasa alatt. Én meg a másik kezemmel rátámaszkodtam a hátára s nyomtam azt lefele, de közben figyelmeztettem is:
- Vigyázz, hogy hirtelen össze ne omolj, mert akkor megéget a láng!
- Iparkodom, Uram, de ez nem csak rajtam múlik. – nyögte az.
- Rendben, akkor nem nyomlak le tovább, de magadtól ereszkedj le a testeddel, amíg elviseled a gyertyaláng hőjét! – utasítottam őt.
Így is lett. Hamarosan azonban valami bűzleni kezdett. Hát persze, a megperzselt szőr adott ilyen szagot. Gyorsan intettem a másik srácnak, hogy nyisson ablakot, amit meg is tett. Odaugrott az ablakhoz, elrántotta az az előtt lévő függönyt és már nyitotta is ki teljesen az ablakszárnyakat.
Egy párpillanatig ott maradt, mint aki megmerevedett valamiért. (Gondolom élvezte a bezúduló friss levegőt, csak arra nem gondolt, hogy tök csupaszon áll ott.)
Hirtelen megugrott, gyorsan lekushadt s szinte négykézlábon ment vissza az előbbi helyére olyan vörös képpel, mintha valaki felképelte volna. Én meg incselkedtem vele:
- No, mi az? Csak nem vagy szégyenlős, vagy túl hideg volt a friss levegő?
- Nem, Uram, nem az volt, már mint a levegő hideg, de észrevettem, hogy ööö egy szál faszban álltam az ablak előtt az előbb. - halottam a válaszát.
- Ha nem volt hideg a levegő, akkor nem fogsz megfázni ott, menj vissza s nézz ki az ablakon, van-e mozgás az utcán! – utasítottam a srácot.
A házigazdánk s ő is egyszerre bámult rám, mint aki nem jól hallott.
- Hogy menjek vissza, oda, az ablakhoz, így? – kérdezte és mutatott végig magán.
- Igen, miért? Csak nem vagy szégyenlős? Olyan jó volt téged ott látni az ablakban. – nyugtattam meg. – Jól mutattál itt, komolyan. Újra szeretnélek ott látni!
A srác lassan felállt, hitetlenkedve elindult a szobán át az ablak felé, majd gyorsan odalépett már a szőnyegtől, s szinte ráhasalt az ablakdeszkára s úgy nézett ki rajta. Mg kicsit ki is hajolt. Onnan nézett vissza rám.
Én meg közelebb léptem, kezemben egy lovaglópálcával, aminek a végén lepkeszárny volt mintaként s azzal csapkodtam meg a szépen domborodó popóit, ahogyan ráhasalt az ablakpárkányra. Kint az ablakban, nem mert sikkangatni, így a szája elé kapta a kezeit s csak halk nyöszörgésre telt tőle. Én meg élvezettel csapkodtam a lovaglópálcával is, ott.
(folyt.köv.)