Egy nő arcai 1.

Laura zavarba ejtően különös lány volt, akinek nem a szépsége fogott meg, bár talán mind szép nőnek tartanánk.
Évekkel ezelőtt találkoztunk először, egy komolyabb célú Tinder randi kereteiben, amikor is jó hangulatban csevegtünk egy üveg bor társaságában. Menő csaj volt, intelligens és jó humorú, aki magabiztos volt, és érezhetően komfortosan mozgott férfiak közt. Csak fiú tesói és barátai voltak. Érett volt, de csak 25 éves. Szeretett élni, de előkelően konzervatív nő érzetét keltette… vagyis ezt az arcát mutatta, abban a csinos bordó ruhában.
Végül egyikünk sem érezte meg a mindent elsöprő szerelem csíráját, viszont megvolt a közös hullámhossz, és kíváncsivá tettük egymást. (Mindezt részemről annak ellenére, hogy a szex téma kapcsán részéről elhangzott, hogy nem szereti a “durvulást”. )
Bár a randi végén elcsattant egy csók, de ő egy bizonytalan elutasítást közölt nem sokkal a találkozó után, amit én megnyugtató szavakkal fogadtam, mondván ugyanúgy érezhettük mi ezt, semmi komolyat nem tudnék elképzelni, viszont jóban lehetnénk, mert jól éreztük magunkat...

Időnként jókat is beszélgettünk Laurával barátilag, online - bár gyakran eszembe jutottak a vastag ajkai, és az igéző krémbarna szemei - és végül teljesen baráti alapon futottunk össze egy “na mizu veled” apropóján.
Mintha egy haverommal söröznék itt - gondoltam.
Persze ugyanúgy ott volt a szikra. De ő kicsit furcsa volt. Flegmább, lazább. Más. Tapadós fényes fekete nadrágban volt, és alig sminkelt.
Eleve nem tudtam volna elképzelni róla, hogy egy parkban italozna, és most itt van. Pedig ő az.
Csacsogott nevetett, élcelődött. Tetszett ez az arca is.
Ezúttal ő csókolt meg engem váratlanul és vadul, nem kis meglepetést okozva.
“Lau, te azt mondtad, nem szeretnél semmit, mert nem éreztél semmi különösebbet az első találkozónkon… Változott a helyzet?”
“Ahogy itt ültél és néztelek, egyszerűen beütött, hogy most mégis csak vonzol” - mondta suttogva, én pedig láttam a pillantásából, hogy a laza fiús kisugárzású barátkozásból egy pillanat alatt átváltott valami egészen másba, és majd felfal a szemeivel… kifejezetten kíván, és ez nem csak becsiccsentett szeszély.
Miután visszacsókoltam, éreztem, hogy ez a szenvedély itt nem állhat meg ma estére. Szinte remegett az újabb csóktól.
“Kibaszottul nedves vagy, igaz?”
“Ezt mégis miből gondolod te?” - váltott át szigorú hangnembe, mintha csak sértené a feltételezés a női büszkeségét, de tudtam hogy csak ügyesen játszik…
“Lau, egy parkban vagyunk, így itt nem fogom lefeszegetni rólad ezt a nadrágot, és amúgy is tudom hogy igazam van. Gyere.” - mondtam felállva, a kezemet nyújtva.
Laura szó nélkül fogta a táskáját, flegmán kidobva a kiürült sörös dobozt a kukába, majd útközben, zavarát leplezendő, a korábbi balfék randipartnereiről csacsogott.
A lakásomba belépve olyannak tűnt a kifejezéstelen arca, mint akinek el is ment a kedve mostanra, nyoma sem volt a kívánós pillantásnak. Leültem mellé a kanapéra, és fürkészve végignéztem rajta, mint egy prédán… Mire ő:
“Na mi van, nem dugsz meg?”
Amint a kanapéhoz szorítottam, kapkodva csatolta ki az övemet, mint akinek az élete múlik rajta, hogy a szájába vehessen. Visszafogottan szopott, szinte kötelességtudóan, majd sietve levetkőzött, és nagyot terpesztett nekem a kanapén. Az erőteljes döféseimet azonban nem jól viselte… ellentartott a kezével, és úgy tűnt nehezen tűri a fájdalmat, amit a méhszájának okozhattam. De nem akart pózt váltani.
“Élvezz el… gyere, élvezz el!” - kérte szikrázó szemekkel.
“És te?”
“Nem fogok tudni elmenni most…”

Miután hazament, minden ment tovább a régi kerékvágásban. Mivel úgy éreztem, nem igazán működhet ez, nem is firtattam a szex kérdését.
A beszélgetések ritkultak, találkozóról nem esett szó, de nem is romlott a viszony ezen kívül.

“Szia, mi újság veled? Még ugyanott laksz?”
Egy év telt el. Úgy tudtam, külföldön dolgozik. Sosem volt könnyű Laura lelke, és épp egy nehéz időszaka volt. Egy kedves de megtört arcot mutatott.
Felhívtam, és kibeszéltük a dolgokat mint két régi barát, majd másnap megjelent nálam, és szinte nevetve ölelt meg. Ezt az arcát nem ismertem, sugárzott belőle a szeretet… Mint egy régi jó barát, úgy érkezett.
Jót beszélgettünk, majd 1-2 óra múlva kissé bódultabb állapotban, lassan, finom lépésekkel kiprovokálta, hogy mozduljak rá.
Így a szeretetteljes baráti hangulat után újra megláttam a tüzet a szemében. De ezúttal valami megint más volt.
Mivel emlékeztem hogy ő nem kifejezetten kinky, finoman bántam vele.
De ő elém térdelt, és amint megmarkolta a farkam, magától kezdte el azonnal torokra venni… onnantól úgy éreztem, mintha ez már egy másik nő lenne. Ezt az arcát még nem ismertem.
Nem volt visszaút. Előbb a feje rászorítása, aztán a nyakfogás, majd egyre több provokáló incselkedése és karmolászása után egy pofon is elcsattant… De ő mohón torkozott tovább, vadul kiélvezte minden pillanatát, vérbeli brat lett ez a lány.
“Kéne a puncim igaz?” - mondta egy nagyobb levegővétel után, miközben felült a földről a kanapéra, egyúttal letolva nekem a bugyiját, hogy megláthassam az izgatottan nedves, gyönyörű punciját.
Válasz helyett kihúztam az övet a nadrágomból, és a hajánál fogva visszatoltam a farkamra a fejét.
“Nem mondtam, hogy végeztél, drága…”
Éreztem, ahogy összerándul a torka, amint a popsijára csaptam a szíjjal. Olyan élvezettel büntettem, mint azelőtt talán soha senkit, ő pedig szemtelenül illegette a popsiját nekem, ami egyre vörösebbé vált, kérve az újabb és újabb büntetést.

Egy évvel korábban még ellentartott a kezével, ezúttal viszont folyamatosan igyekezett teljesen magába húzni, amint elkezdtem kúrni. Kétszer élvezett el egymás után. Nem adtam neki engedélyt rá, hogy elmenjen, de talán nem is tudta, hogy kellett volna kérnie… viszont lefoglalt azzal, hogy be kellett fogjam a száját, annyira hangosan élvezve szenvedett minden döfésemtől, s közben magam is éreztem, hogy végig érek benne teljesen…
Amint megérezte, hogy egy kissé fáradva lassítok, kérés nélkül letépte rólam az óvszert és technikásan izgatva szopott, amitől a szájába is robbantam hamar, ő pedig elégedett nyögésekkel nyelt.
Telhetetlen volt, így ezután kínzó fistingbe kezdtem egy korty ital erejéig időt hagyva csak, de be kellett tömjem a száját hozzá, mielőtt a szomszédok mentőt vagy ördögűzőt hívnak…
Laura a bugyijával a szájában végül a tenyerembe spriccelve ment el újra, majd egy újabb méhszájdöngetős dugás után letépte rólam a gumit és elhaló kislányos hangon pucsítva így szólt:
“Élvezz a popsimba!”
Egy hangot sem adott ki már eközben, pedig az előzetes játék és a fáradó lankadásom ellenére is még nagyon szűk volt nekem. Csendes reszketésben tűrte, ahogy egyre beljebb mozogtam benne, és végül pedig eleget tettem a kérésének…
Hosszú és kimerítő aktus volt, de pont amire vágytam, és már nagyon szükségem volt rá. Úgy éreztem neki is.

Együtt aludtunk. Reggel ugyanaz a haver csajszi volt, semmi incselkedés, semmi szexizés vagy romantika, ismét a másik arca… csak öltözött és hazament.

Megbeszéltünk egy következő alkalmat jövő hétre, de ő végül lemondta, majd visszautazott Londonba.
Nem ismertem ki, nem is tudtam mire vélni a változásait, nem ismertem igazán egyik arcát sem.
Talán bontogatta a szárnyait, talán megnyílt ezzel előttem… de ha esetleg újra találkozunk, vajon melyik arcát mutatja majd?

Ha ismét megjelenik és nálam járna - holnap vagy jövőre - talán kiderül, és talán folyt. köv.