Szolgáltatóház-történetek 7. Timóteus atya

Szolgáltatóház-történetek 7.

Timóteus atya
(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel. Figyelmeztetés: deresen történő botozás, medical.)


Hetedik éve vettek fel paptanárnak a jó hírű bentlakásos intézménybe, ahol a jövő teológusai tanultak. Addigra már négy, hasonló iskolában tanítottam, és minden alkalommal az én hibámból kellett távoznom. Természetemre jellemző, hogy igen feledékeny vagyok, emellett nem tartózkodom az italtól sem. Még a szobámban is van elrejtve néhány palack szíverősítő, és szükségem is van rá. Ám a bentlakásos iskolák szabályzata tiltja az alkoholt a tanárok számára, akiknek példamutató magatartással kell a jövő nemzedéke előtt viselkedniük, és számomra ez gyakran teljesíthetetlen.

Az sem segít, hogy gyakran elfelejtem, hogy előadást kell tartanom, vagy ha eszembe is jut, rossz terembe megyek be, vagy felkészületlenül látok az órai anyag leadásához. Bizony ez is előfordult. Eddigi iskoláimban ezt igazgatói figyelmeztetéssel, illetménymegvonással, juttatások elvételével, rám parancsolt böjttel büntették, ám itt, ahol hetedik éve dolgozom, más módszerekkel történik a megrendszabályozás.

Tanári karunk egyik tagja, a javakorbeli, tiszteletet parancsoló külsejű pap feladata, hogy visszatérítse a helyes útra a megtévedt nevelőket, és persze a teológushallgatókat is, de ez most nem utóbbiakról szól. Bogumil atya könyörtelen, megvesztegethetetlen, és az évek múlásával egyre jobban tartok tőle. Módszere radikális, ugyanis minden teketória nélkül kiméri a büntetést pálca- vagy botütések formájában a renitenskedő csupasz fenekére. Ez azon túl, hogy megalázó, szokatlan is, legalábbis számomra, hiszen negyvenedik évemet már túlhaladtam, amikor először mutattak be a botnak.

Meglehetősen berzenkedtem ettől a fajta büntetéstől, hiszen a testi fenyítést meglett férfiakkal szemben alkalmazni megítélésem szerint felesleges és eredménytelensége előre borítékolható. Aki már kialakult személyiség, az nem fog megváltozni a bottól való féltében. Ezt ki is fejtettem első alkalommal Bogumil atyának, ezzel is húzva az időt, és remélve, hogy elkerülöm a büntetést.

Máig emlékszem, milyen tétován és zavarodottan álldogáltam a deres mellett, amire Bogumil atya felszólítására rá kellett hasalnom. Azt felelte, hogy fejezzem be a lamentálást, vegyem le a csuhámat, és meztelen fenékkel helyezkedjek el a deresen, hogy megkapjam a nekem járó büntetést.

Még akkor is érveimet soroltam, amikor már lecsupaszítva hasaltam a kínok elviselésére hivatott fekpadon, és szíjakkal rögzítették testemet. Bogumil atya már alig várta, hogy megcsaphasson. Hetek óta ígérte már, hogy csak várjam ki, hogy a keze, botja alá kerülök, akkor aztán móresre tanít. Hát eljött az alkalom, hogy beváltsa ígéretét.

Tapasztalatok híján még arra sem volt gondom, hogy előtte meglátogassam a félreeső helyiséget, csak egy imát mondtam el, amikor felszólított arra, hogy készüljek, délután három órakor megkapom az első huszonötömet. Így csak akkor szembesültem vizelési ingeremmel, amikor már késő volt.

Nem részletezem, csúfosan sikerült az első alkalom. Bogumil atya nem volt tekintettel, hogy először kóstoltam botot, olyan huszonötöt vágott rám, hogy felemlegettem minden szentet, különös tekintettel azt az időszámítás utáni első században élt papot, akiről elneveztek. Vergődtem és könyörögtem, hogy kímélje seggem, de ő feladatára koncentrálva nem állt szóba velem. Úgy elvert, hogy nemcsak recsegve fingottam, hanem össze is vizeltem magam.

Amikor reszketve lemásztam megpróbáltatásaim padjáról, akkor sem volt tekintettel állapotomra. Vödröt és rongyot kellett ragadnom, lesúrolnom a derest és környékét, hogy alkalmassá váljon a következő atya megbüntetésére, akit fél órával utánam csapott meg. Csak amikor végeztem feladatommal, akkor öltözhettem fel. Remegő testtel bújtam ágyamba cellámban, és magányomban felidéztem megpróbáltatásaimat azzal az ígérettel, hogy megjavulok. Ám ezt azóta sem tudtam betartani.

Az első alkalmat követően szórványosan, de legalább kéthavonta egyszer botvégre kerültem, és a sokadik alkalommal Bogumil atya bosszankodva megjegyezte, hogy nem és nem javul a viselkedésem a deresen, és a javulásomra tett kísérletei is kevés eredménnyel járnak. Még mindig szétszórt vagyok, és whiskyszagú a leheletem. Kénytelen lesz megemelni az adagomat, és harminctól akár ötvenig is felmehetünk, bár pályafutása alatt kevés férfi igényelte, hogy ötvenszer sújtson le seggére a bot. Azok sem saját maguktól jelentkeztek érte, hanem feljebbvalóik igénye mutatkozott meg abban, hogy alaposabban elpáholják őket, és ilyen alkalmak után nem volt ritka, hogy napokig nyomták az ágyat.

Ekkor kezdtem elbújni a verések elől. Gyakorta sikerült is néhány óra haladékot nyernem így, de végül mindig előhúztak rejtekhelyemről, és újra meg újra a deresen találtam magam. Már előre panaszkodtam, amikor még nem is kezdődött a botozás, gyorsan elterjedt gyávaságom híre.

Hét év telt el, és még mindig nem tudtam megszokni a botot, noha mostanában talán már ritkábban, évi három-négy alkalommal szorultam az általa történő megrendszabályozásra. Mégis, míg paptársaim kevésbé zúgolódtak egy-egy ilyen büntetés miatt, én a mai napig berzenkedtem ellene.

Egy napon Bogumil atya leült mellém a folyosón egy ablakmélyedésbe, és azzal a hírrel szembesített, hogy megvan a megoldás, ezentúl nem fogok elbújni, inkább kívánni fogom a botot. Még arra az eshetőségre is kitért, hogy az is előfordulhat, hogy a másik végletbe esünk, alkalmasint azért fogok bűnbe esni, hogy megcsapják a seggem. Erőst kételkedtem ebben, és ő igyekezett meggyőzni.

Városunk szélén, egy csendes utcácskában rejtőzik egy szürke épület, melyben ő is dolgozik másodállásban. Ott is a botozás a feladata, és igen meg vannak elégedve vele. Nos, az ott dolgozó doktorok fedezték fel az egyik kezelés mellékhatását, miszerint azt alkalmazva megnő a kedv a botozás iránt, és a delikvensek feledik a tiltakozást, sőt többen is zavartan vallották be, hogy kifejezetten kívánni kezdték a botot tőle.

A kezelés mibenlétét Bogumil atya eltitkolta előttem, ám felajánlotta, hogy másnapi látogatásán tartsak vele. Már várni fognak, hiszen gyakran említett engem, és a doktorok szerint is ez lehet a megoldás.

Bogumil atya elbeszélése felkeltette az érdeklődésemet. Akkor már esedékes volt az új botozás, hiszen három hónap is elmúlt, mióta utoljára bottal kínált, ám apropója éppen hiányzott, mert nem estem bűnbe. Legalábbis nem derült ki, hogy titkon mégis. Ezért megegyeztünk, hogy másnap elkísérem, alávetem magam a kezelésnek, és könnyű botozással fog végződni számomra az ott tett látogatás.

Isten nevében felkészültem az előttem álló látogatásra, melytől viselkedésem javulását reméltem. Az úton oda felidéztem, hogy milyen irigységgel gondolok például Vazul atyára, aki hatvanas éveire eljutott addig, hogy saját maga jelentkezik botozásra olyan apró vétkekért, mint egy nyelvbotlás, mely Szent Gergely életének évszámainak felcserélése egy előadáson, miáltal kinevettetett a teológushallgatók előtt. Nem átallotta megkeresni még aznap Bogumil atyát, hogy kérje, hasalhasson deresre ezen vétkéért, hogy a bot segítségét igénybe véve jobban odafigyeljen. Még aznap este ellátogatott a cellába, ahol a deres állt, és míg Bogumil atya keményen botozta, ő nagy önuralomról téve tanúbizonyságot, imádságot mormolt a deresen. Kihallatszottak a botozás jellegzetes hangjai, és az atya fegyelmezett hörrenései ima közben, mi pedig négyen is úgy tettünk, mintha arra akadt volna dolgunk, és magamban meg is megjegyeztem, hogy eszembe nem jutna imádkozni, miközben botot kapok.

Mialatt erről beszéltünk Bogumil atyával, megérkeztünk az ominózus utcába. Bogumil atya azzal bocsátotta el az intézmény sofőrjét, hogy később jöjjön értünk, hogy visszavigyen bennünket az iskolába, majd beinvitált a szürke épület bejáratán.

Estefelé járt az idő, öt óra múlott, és már kezdett besötétedni, amikor beléptünk. Bogumil atya magabiztosan igazodott el, csak odaintett a recepciós hölgyeknek, és az emelet felé vette az irányt. Hamarosan a tulajdonos/igazgató irodájában álltunk, aki hellyel kínált bennünket.

A kölcsönös üdvözlés után Bogumil atya előadta, hogy én vagyok az az atya, akiről többször is beszélt már, aki elbújik, annyira berezel egy kis bottól. A tulajdonos, akinek a nevét nem jegyeztem meg, behívott egy doktort az asztalán lévő gombot megnyomva, hogy majd attól tudjam meg, miben is áll a kezelés, mely felszítja a kedvet.

Komoly, tekintélyt parancsoló külsejű fehér köpenyes férfi lépett be. Nem sokat várt, a lényegre tért. Perceken belül megtudtam, hogy a hatást, vagyis ez esetben mellékhatást egy rectális injekcióval érik el. A speciális keverék befecskendezése meghozza a férfiak kedvét a botozáshoz, noha eredetileg más célt szolgál. A tulajdonos megkérdezte, hogy vállalom-e, majd amikor Bogumil atya sürgetésére bólintottam, kibökte az összeget, amit át kell utalnom három napon belül. Nyeltem egyet, és arra gondoltam, miért ne? Mióta nem vonnak a tanári fizetésemből, tekintélyes összeg gyűlt össze, így ezt gond nélkül megengedhetem magamnak.

Nem sokkal később már egy orvosi kezelőben voltam a doktor kíséretében, aki felszólított, hogy ne húzzuk az időt, döntsem el, milyen pózban akarom megszúratni az ánuszomat. Amikor zavartan feleltem, hogy még sosem kaptam oda injekciót, gúnyosan legyintett, hogy „kezdők”, és a vizsgálóágyra mutatott, hogy álljak a fellépőre, majd könyököljek rá, természetesen meztelen fenékkel tegyem ezt.

Sóhajtva engedelmeskedtem. Csuhám nyakamba csúszott, seggem feljebb került a fejemnél, és hűvös légáramlatot éreztem a résben. A doktor nem váratott soká. Gumikesztyű csattant, majd valami hideggel betörölt lyukamhoz, majd utasított, hogy lazítsam a záróizmaimat, én pedig összeszorítottam szemem, és görcsösen kapaszkodtam a vizsgálóágy fal felőli részébe. Nehezen ment a parancsra engedelmeskedni, hiszen tartottam az ismeretlen érzéstől, azt latolgattam, mennyire fájhat.

Hamarosan megtudtam. A doktor ujjaival széttárta fenekemet, majd egy határozott mozdulattal megszúrta lyukamat. Éreztem, ahogy besiklik a tű, nyomott és kellemetlenül feszített. A doktor rám förmedt, hogy ne mozduljak, a durva hangtól összeharaptam számat. Legszívesebben ráztam volna a seggem, és hangosan tiltakoztam volna, de mivel idegen helyen voltam, visszafogtam magam.

Nem törődött berzenkedő nyöszörgésemmel sem, elkaptam valami megjegyzést a papok szőrös, borotválatlan seggéről, amit nem mernék ideidézni, és elkezdte belém fecskendezni a szert. Először csiklandozott a folyadék, majd csípni kezdett. Utasítására mélyeket lélegeztem, de továbbra is panaszosan fel-felnyögtem, erre rám mordult, hogy meglett férfi létemre viselkedhetnék csendesebben.

Éreztem a belém injektált szer sűrű, olajos szagát is, és ahogy visszaemlékeztem később, olyan lassan fecskendezte belém, hogy beletelt egy jó percbe, vagy akár másfélbe is, míg kijelentette, hogy kész, és a következő pillanatban kihúzta belőlem gyötrésem eszközét. Megkönnyebbült sóhajjal emelkedtem fel, és léptem le a fellépőről. A bizsergetést figyeltem a testemben, melyet a befecskendezett folyadék okozott, éreztem, hogy egyre kellemetlenebbül csíp.

A doktor leplezetlenül szemlélt, amíg megigazítottam csuhámat, és megkérdezte, hogy érzem-e már a hatást? Azt feleltem, hogy meglehetősen csípős érzés feszül bennem, mire valami olyat felelt, hogy ez teljesen rendben van. Aztán megnyomott egy gombot az asztalán, szólt valakinek, hogy meg vagyok injekciózva, és átkísérhet a dereshez.

Ezúttal nem Bogumil atya látta el a bajomat. Fiatalabb pribék jelentkezett értem, és hamarosan a deres előtt álltam egy másik szobában. A férfi felszólított, hogy tegyem szabaddá a fenekemet és hasaljak fel, vagy ha izzadós vagyok, akkor vetkőzzek meztelenre.

Eszembe ötlött, hogy Bogumil atya minden alkalommal megizzaszt botozáskor, ezért az utóbbit választottam, ezzel is húzva az időt. A pribék végül látva, hogy még mindig tétovázom, úgy a deresre taszított, hogy egy pillanat alatt hason feküdtem, míg ő elégedetten jegyezte meg, hogy a második alkalommal már erre nem lesz szükség, de most úgy látta, szükségem van egy kis segítségre.

Senki más nem volt jelen, de ahogy körülpillantottam a deresről, miközben leszíjazott, láttam a kamerákat. Figyeltem testemet, hogy kívánom-e már a botozást, de csak halvány jeleket kaptam erre vonatkozóan, amelyek határozottan erősödtek. Mire a pribék deresre húzott, már határozottan éreztem, hogy kívánom a botot. Ezt csodálkozva meg is mondtam a férfinak, aki helyeslően bólintott, és azt felelte, hogy ez segít a ráhangolódásban.

Ezen a napon új időszámítást kezdtem. Egészen másképp viselkedtem a deresen, mint amikor Bogumil atya büntetett meg. Bár kemény ütések csattantak seggemen, mégis be kellett vallanom, hogy ezúttal belenyugvón, sőt hálásan fogadtam a botot. Felemeltem a fejem, és két kézzel kapaszkodtam a deres lábaiba, és addig jutottam, hogy számoltam az ütéseket. A lamentálás, panaszkodás a múltté lett, innentől kezdve mindig számolom a botütéseket, sőt halk, elégedett nyögésekkel nyugtázom, ha egy-egy ütés jobban ízlik a többinél.

Amikor kimondtam a huszonötöt, a pribék megkérdezte, hogy érzem magam, mire valami olyat feleltem, hogy teljesen elmúlt a csípés, és zavartan árultam el, hogy jólesett a botozás. Azt felelte, hogy akkor elértük a kívánt célt, és hozzátette, hogy büszke lehetek a seggemre, mert igen szépen látszanak a vöröslő, lüktető hurkák a bőrömön. A dicsérettől elpirultam.

Először keltem fel úgy a deresről, hogy nem szánalmasan vinnyogtam, hanem kihúztam magam, és megköszöntem a pribéknek a kapott ütleget. Ilyen még sohasem fordult elő. Erős férfinak éreztem magam, akinek meg se kottyan egy kis bot. Alig vártam, hogy eldicsekedjek Vazul atyának a változással, noha tartottam attól, hogy nem fogja elhinni.

A visszaúton Bogumil atya aztán megnyugtatott, hogy a tulajdonos/igazgatóval végignézték a monitoron az injekciózásomat, majd a botozást is, és úgy vélte, hogy a szolgáltatóházban tett látogatás igen eredményesen zárult. Elmondtunk egy hálaimát ezért, mielőtt megérkeztünk az iskolához, és kiszálltunk. Annyira erősnek és megelégedettnek éreztem magam, hogy elhárítottam Bogumil atya karját, aki felajánlotta, hogy segít kiszállnom, elvégre tapasztalatai szerint minden férfi nehézkesebben mozog botozás után.

Még az sem vette el a kedvemet, hogy a hatás múlékony, emiatt nem árt újra és újra megismételni.

Vége