Esetem a szőrös majomemberrel (1)

Úgy esett, hogy egyik nap a neten szörfölve felugrottak képek igencsak szőrös pasikról, akik nem kicsit, de nagyon voltak szőrösek. Szinte a teljes testfelületüket egyenletesen szőr fedte, csak az oldalaikon – a karjuk szélességében – nem volt szőr egy csíkban rajtuk, mert a hónaljaik természetesen szőrösek voltak s a csípőik táján is már összeért a hasi- és a háti szőrdzsungel. A képeken s a hozzájuk csatlakozó rövid videókon szinte csak fekete színű szőrrel rendelkező pasik voltak, de az életben, nem csak fekete szőrű pasik futkároznak, hanem más színűek is: barna, gesztenye szőke, lenszőke, de még őszes is.
Egyik nap az uszodában éppen egy ilyen gesztenye szőke szőrű, mindenhol szőrös pasit láttam s csodáltam meg, majd délután a szokásos pihenésem, alvásom alatt, róla álmodtam, kis csavarral. Szerencsémre nem csak testszőrzete volt, de szőr borította mindenhol: bajusz, szakáll, a haja is ilyen gesztenye szőke színű, hosszú, hullámos volt, úgy omlott a vállaira.
Egy hosszú, jócskán a térde alá érő bermuda volt rajta, olyan sortszerű, ugyanolyan világoskék színű, mint a két szép kék szeme, ami csillogott. Mosolygott s igéző volt a mosolya. Krisztusi korban lehetett, olyan harmincas évei elején járt, de látszott rajta, hogy nem puhány a pasi, hanem izmos, kisportolt testet mutatott.
Igen, mutatott, mert élvezettel járkált fel- s alá az uszodában a csajok, de a fiatalabb srácok élvezetére, sőt ez utóbbiak irigységére is. Tudta, hogy mutatós, sármos, s jól viselte a széleskörű érdeklődésünket. És szélesen mosolygott, de nem nyálasan, inkább nyájasan s nem csak a csinos csajokra, de mindenkire. Rám is vetett egy mosolyt, sőt mintha rám is kacsintott volna, de ez utóbbiban nem voltam biztos. Mit akarhatna tőlem, ez a szépfiú, egy ilyen vén szivartól? – gondoltam.
De tévedtem, és szerencsém is volt. Én már a zuhany alatt álltam, mikor bejött a zuhanyzóba, rám villantott egy újabb mosolyt, s akkor még nem értettem miért. Kicsit meg is rántotta a vállait, mintegy bocsánatot kérően, és gyorsan lekapta a bermudáját, s úgy állt be a zuhany alá, hogy jól láthassam az egész, csupasz testét elölről, a dús fan szőrzetével és mellkasán a „bekecsével” együtt. De nem sokáig bámulhattam, mert hallottuk, hogy nyílik az ajtó s egy csomó fiatal srác áramlott be, egymást lökdösődve, próbáltak úgy helyet szerezni maguknak a zuhanyok alatt, hogy rálássanak a srácra, aki akkorra már hátat fordított nekik/nekünk/nekem is és úgy zuhanyozott tovább, hogy már csak a szőrös, fehér feneke és a jól kidolgozott, formás, gömbölyű zsemléi látszódtak.
Hamarosan mind a ketten befejeztük a zuhanyozásunkat és szinte egyszerre tekertük magunkra a zuhany alól kilépve a törülközőinket, ami mind a kettőnknek kék színű volt. Bent hagytuk a srácokat és kijöttünk. Már kint az ajtó előtt csak annyit mondott: - Szívesen megismernélek, de itt s most erre nem lesz lehetőségünk. - jósolta s igaza is lett, mert a csikó csapat már zúdult is ki utánunk a zuhanyzóból, majd elsodortak minket.
Az öltözőben szem előtt tévesztettem. S nyitva hagyva az öltözőszekrényemet, a sor végén lévő kabinba mentem levetni a vizes fürdőnadrágot s felvenni az alsómat, majd már azzal mentem vissza a szekrényemhez kézben víve a vizes gatyámat és öltöztem teljesen fel.
Kint sem láttam már meg őt, pedig még egy üdítőt is megittam a büfében, de hiába. Így hát a kerékpáromra pattantam, s hazakerekeztem.
Otthon azonnal lefeküdtem aludni és csak kb. másfél óra múlva ébredtem fel. Szép álmom volt, mert a sráccal álmodtam, hogy megismerkedtünk s elmentem a hívására hozzá…
Annyi volt csak a különbség, hogy álmomban nem gesztenye szőke volt a szőrzete, de vadítóan vörös s fehér helyett erősen szeplős volt a bőre. A többit, ami történt közöttünk, azt szívesen átéltem volna újra.
Szép volt, jó volt, de csak mese, álom volt. – nyugtáztam magamban.
A meglepetés ez után jött, mert miközben vettem elő a vizes holmimat, hogy kiteregessem azokat a strandtáskámból, a fürdőpapucsomra ragadva egy kis cédulát találtam: egy név s telefonszám volt rajta s egy üzenet: - Hívj fel feltétlen még ma!
Nem is tétlenkedtem, mert előkaptam a mobilomat, s már meg is csörgettem a számot. Se perc alatt felvette s mikor egyeztettük kik is vagyunk, már mondta is:
- Ott is mondtam, újra mondom, szívesen megismernélek, ha Te is meg akarsz ismerni. – hallottam.
- Igen, persze, akár azonnal is. – válaszoltam s már hallottam:
- Gyere ide, mondom a címet, és ne késlekedj! – figyelmeztetett s hívott.
Én pedig örömmel ugrottam, irány a kapott cím. Szerencsre nem volt messze, hamar odaértem. Felcsöngettem s hallottam az ajtónyitás hangját s az emelet, ajtószámot is. Hamar felfutottam, s mivel kissé nyitva volt az ajtó, így bár kopogtam, de már nyomtam is be az ajtót s beléptem. Kicsit megtorpantam, mert nem láttam bent senkit, üres volt az előszoba. Csak mögülem hallottam ezt:
- Nem forgolódsz, s nem nézel hátra, hanem előre lépsz pár lépést, majd lekapsz magadról mindent, de mindent s csupaszon, anyaszült meztelenül bemész a szoba közepre! És ez a dal hallatszott: - „Ne nézz hátra, jön a farkas, különben nagyot csap a seggedre!”
Hát jó, érdekes fogadtatás. – gondoltam, de tettem, amire utasítottak. Csak akkor billentem meg, mikor tényleg lecsapott valami, de nem kéz, valami más, a fenekemre. Nem is egyszer, de többször is egymás után. Majd hátulról hozzám simult egy test, szorosan, éreztem a mereven előre álló dákóját is, s a két kezével átfogva, először megmarkolta a farkamat, majd a tökeimet vette a markába és szorongatta, csavargatta, húzkodta meg s végül a mellbimbóimat fogta az ujjai közé s azt szorította, csavarta, húzkodta. Felszisszentem és megszólaltam:
- Nem vagyok mazó, s főleg nem szolga! Magam Mester vagyok, nem is gyakorlatlan. – jelentettem ki határozottan.
- Ez járt azért, ahogyan megskubiztál ott az uszoda zuhanyozójában. Azt a vizslató tekintetet is régen láttam s éreztem már. Ne értsd félre, nagyon is tetszett s az még jobban, ha tényleg gyakorlott mester vagy és be is mutatod rajtam a tudományodat, itt s most! – szólított fel a srác cselekvésre.
Ahogyan ezt hallottam, már fordultam is íziben hátra és akkor láttam, hogy a srác is ott áll már a szoba közepén, egy szál faszban, magát kihúzva, kis terpeszben és a kezei már a tarkóját, hátul összetéve. Közelebb léptem, én is megmarkoltam a merev farkát és a tökeit is egy markomba fogtam és megszorítottam alaposan.
Most ő szisszent fel és szólalt meg:
- Óvatosabban az ékszeremmel, mert nem lesz utódom! – hallottam.
- Majd teszek róla, vagy inkább beteszek… - incselkedtem vele, de a szorítást nem hagytam abba, csak kis idő múlva, de akkor hátrébb is léptem s mintegy megpofoztam a mereven álló farkát jobbról – balról is.
- Aúúú! – hallottam most tőle, de akkor már felülről is rácsaptam a mereven előre álló farkára, ami lehajolt, majd visszacsapódott a hasfalának.
- Még kár óbégatni, mit teszel majd a komolyabb kínzásoknál? Tartogasd az erődet s a hangodat akkorra! – szóltam rá.
- Lesz még ennél is nagyobb kín? – értetlenkedett a srác.
Én meg közben kinéztem magamnak a fanszőrzetét, két-két ujjammal megragadtam egy-egy szőrcsomóját ott s az ujjaimra csavartam azokat, fel-le húzkodtam, szinte téptem… Ő meg vonaglott, sziszegett, próbált kiszabadulni a kezeim közül, de nem sok sikerrel. Jól fogtam, szorítottam.
(folyt. köv.)