Szolgáltatóház-történetek 6. John Doe

Szolgáltatóház-történetek 6.

John Doe
(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és eseményekkel. Figyelmeztetés: homoszexualitás, deresen történő botozás, orvosi játékok.)


Mit is mondhatnék magamról? Jól menő vállalkozások tulajdonosaként kisebbfajta vagyont halmoztam fel, így megengedhettem magamnak a hedonizmust. Jó ételek, drága italok, szex minél nagyobb mennyiségben. Középmagas, hízásnak indult férfi vagyok. Kövérségemnek jórészt az volt az oka, hogy kerültem az edzőtermeket, ám az éttermekben lelkiismeret-furdalás nélkül végigettem a desszertet is.

Ötvenes éveim elején jártam, se család, se társ, és most ez a váratlan kellemetlenség, kezdődő impotencia. A doktor gondosan megválogatta szavait, amikor közölte velem, hogy állapotom végleges, ám visszafordítható. Létezik rá kezelési mód, mely meglehetősen új, ráadásul több, mint kellemetlen, de ha bevállalom, jó esetben tucatnyi évet is nyerhető, sőt a kezelés igény esetén megismételhető.

Világéletemben felfokozott szexuális igényeim voltak, nem akartam feladni ezután sem, így megkérdeztem a kezelés mibenlétét. Azok hallatán gyöngyözni kezdett a homlokom, és hideg veríték lepte el testemet. A doktor egy speciális keveréket említett, melyek újraélesztik potenciámat, de csak egy módon juttatható a szervezetbe hatásosan, rectális injekció formájában. Mivel egyszerre nagyobb adagot kell bevinni, alkalmanként öt injekciót kellene kapnom.

Riadtan tiltakoztam ez ellen, hiszen soha életemben nem találkoztam még ezzel a kezelési formával, és nem is kívánkoztam, hogy ilyet tegyenek velem, ám a tét óriási volt: vagy ezt vállalom, vagy az elkerülhetetlen hanyatlás. Márpedig utóbbival nehezen tudtam volna megbirkózni, vagy sehogy.

Így kénytelen-kelletlen vállaltam a kezelést, mire a doktor odacsúsztatott egy névjegykártyát, ahol időpontot kérhetek. Nem orvosi rendelő volt, még csak nem is egészségügyi komplexum. Egy szolgáltatóház jelentkezett a vonal túloldalán, amikor nagy elszánással odatelefonáltam.

Akkor már meglehetősen frusztrált, hogy napok óta nem állt fel, és nem tudtam szexuális örömökhöz jutni sem párosban, sem egyedül. Titkolt homoszexualitásom nem akadályozott meg abban, hogy felvegyek egy diszkrét szolgát, aki külön pénzt kapott azért, hogy leszopjon, ha erre szólítottam fel, de most minden igyekezete kudarccal végződött.

Másnapra kaptam időpontot, a kora délutáni két órára.

Mivel vállalkozásaimat megbízható társaim vezették, így gyakorlatilag időmilliomos voltam. Miután megebédeltem egy szálloda csillogó éttermében, utasítást adtam sofőrömnek, hogy elvigyen a városszéli utcába, várja meg, míg telefonálok, akkor jöjjön értem. Az egyirányú szélvédőn csak kilátni lehetett, belátni nem, ez is inkognitómat szolgálta. Elég ismert voltam már ahhoz, hogy egy szemfüles paparazzo lekapjon, és busás haszonnal megjelentesse a fotót a bulvárlapokban. Hiszen még a homoszexualitásomat sem mertem felvállalni, és gondosan válogattam szeretőimet, hogy ne derüljön fény titkomra. Ha a kötelező megjelenést elváró illusztris rendezvényeken egy-egy szemtelen riporter rákérdezett, hogy miért gyarapítom még mindig a szinglik táborát, akkor minden alkalommal fel tudtam mutatni egy nőt, aki kettőnk kapcsolatáról mosolyogva hazudott, én pedig támogattam néhány gondolattal, melyek magyarázatot adhattak arra, miért nem eveztem még a házasság révébe.

A szolgáltatóház szürke épülete semmivel sem árulta el alkalmasint gyógyító jellegét, ám bíztam abban, hogy megfelelő engedélyekkel rendelkeznek orvoslás terén. Ahogy kikászálódtam a kocsiból, mely vaskos testalkatom okán nem volt egyszerű, megvártam, míg a sofőröm elhajt, és csak aztán mentem át az úttesten, és közelítettem meg a felmosórongy-színű épületet. Még az is megfordult a fejemben, hogy ez nem lehet az, és már nyúltam a zsebembe a telefonomért, hogy visszahívjam az autót, de ekkor megpillantottam ugyanazt a nevet a bejáratán, amit a névjegykártyán olvastam.

Egy életem, egy halálom, megérintettem a csengőgombot.

Kellemes női hang szólt a hangszóróból, és én összeszedve magamat közöltem, hogy időpontra jöttem, John Doe névre, két órára. A bejárat halk zúgással jelezte, hogy megnyílik előttem. Hamarosan a recepció előtt álltam, ahol megismétlem álnevemet. Minden olajozottan működött, ezt el kellett ismernem. Kisvártatva feltárult előttem egy párnázott ajtó, melyen át egy viktoriánus ízléssel berendezett irodába léptem. Az íróasztal mögül felemelkedett egy középkorú férfi, és kezét nyújtotta felém, majd hellyel kínált.

Miután túlestünk a kötelező udvariassági szabályokon, még mindig idő kellett számomra ahhoz, hogy őszintén megnyíljak. Hiába, megszoktam a titkolózást, és bár kávét is kaptam, mégsem tudtam felengedni. A férfi első látásra szimpatikusnak tűnt előttem, volt valami sötétkék szemeiben, ami borzongásokat váltott ki belőlem. Lassan azonban a tárgyra tértünk.

- Az orvosomtól hívta fel a figyelmet az önök szolgáltatására. Speciális orvosi kezelés miatt, melyet itt minden diszkréció betartásával megkaphatok.

- Miről lenne szó? Ne köntörfalazzon, az nem visz minket előre. Ebből a házból nem fog kijutni semmilyen titok – biztosított, és nem volt más választásom, hinnem kellett neki.

És akkor megtörtem. Bevallottam, hogy milyen nehézségekkel küzdök, és bár nincs állandó partnerem, már a maszturbálás sem sikerül néhány napja. Komolyan aggódok, hogy állapotom végleges.

- Nem véletlenül küldte ide az orvosa – mosolygott rám, aztán váratlanul hozzátette: – Magam is hasonló cipőben járok, és higgye el, a kezelés hatásos.

Hitetlenkedve néztem rá. Most nem egy szolgáltatóház tulajdonosa és egy bizonytalan ügyfél voltunk, hanem két sorstárs, két férfi, akit egyazon kór sújtott.

- Hatásos a kezelés? Valóban? – hangom kissé megremegett.

- Heti egyszer kapom, és higgye el, érzem pozitív hatásait. Egyelőre még kis dózisban, hiszen az tartós javulás ezzel is fenntartható.

- Nálam már súlyosabb a helyzet – vallottam be, kerülve sötétkék szemének fürkész pillantását. – Ötszörös dózist írt javasolt az orvos.

- A legjobb helyre jött – biztosított. – Az orvos javaslatával a birtokunkban haladéktalanul el tudjuk kezdeni a kezelést. Magával hozta?

- Igen, de… én még soha… - ismét körülpillantottam a szobában, keresve valamit, amibe tekintetem belekapaszkodhat.

- …nem kapott rectális injekciót? – fejezte be helyettem a mondatot.

Szusszantva bólintottam.

- Értem. Akkor szeretné előbb megtekinteni, hogyan történik ez gyakorlatban? Az segítene?

- Ööö… - nehezen lábaltam ki zavaromból. – Ezt hogy érti?

- Pedig kézenfekvő. Valaki injekciózását végignézheti, és képet alkothat a folyamatról. Nőt, vagy … khm … férfit kíván látni?

- Azt hiszem – ismét megtalálom szemét, és kibököm a valóságot: - Férfit.

- Ne érezze kellemetlenül magát, uram, hiszen… egy csapatban játszunk.

Vallomása csak az első pillanatban lep meg, aztán gyorsan tisztázom a helyzetet:

- Soha nem fogok coming outolni. Soha. Az én helyzetemben… nem lenne üdvös felfedni, hogy homoszexuális vagyok.

- Mint mondtam, itt a titok jó helyen lesz. Rólam is csak a beavatottak tudják, melyek közé már ön is beletartozik. Felkészült, hogy végignézze? Itt, vagy monitoron óhajtja?

- Itt?

- Persze, behívok az irodába egy orvost és egy férfit, aki tudja, hogyan kell viselkednie, miközben rectális injekciót kap. Ön a fotelből, mint páholyból nézheti végig az egészet.

Nem tudtam mit felelni, csak zavartan bólintottam.

Mindössze egy telefonjába került, és néhány perccel később fiatal, karcsú férfi érkezett farmerben, kék vászoningben, mezítláb. Egy fehér köpenyes, hatvan év körüli doktornak nyitotta ki az ajtót, aki után belépett az irodába.

- Nos – az íróasztala mögött ülő tulajdonos hátradőlt kényelmes forgószékében. – Kérem, tegyék a dolgukat!

Nem húzta az időt bemutatással, nem is ez volt a lényeg. Míg az orvos előkészítette a magával hozott, letakart tálcáról felvett fecskendőt, és felszívta a sárgás, áttetsző folyadékot, fél szemét a fiatal férfin tartva, utóbbi letolta nadrágját a bokszerrel együtt, majd várakozva a doktorra pillantott. Az intett neki, hogy vegye fel a pózt.

Mindketten tudták a dolgukat. A fiatal férfi akkora terpeszben lehajolt, amelyet a térdénél megtorpanó farmer feszülése engedett, és ingét is felhúzta, hogy az a nyakába hullott. A doktor gumikesztyűt húzott, és nekilátott a bemutató elvégzéséhez.

Első körben fertőtlenítőszert tett egy kisebb törlőkendőre, majd rutinosan szétfeszítette a felkínálkozó feneket, és gondosan megtörölte a lyukat és környékét. Utána a fecskendőért nyúlt, és megvárva, míg az ellazított nyílás kissé kinyílik, határozottan beleszúrta a tűt. Halk AAA-sóhaj érkezett lentről, a férfi ezután ismét elnémult, alkalmasint, hogy ne zavarja a látványt. Mégsem bírta ki, hogy halkan nyöszörögni ne kezdjen, amikor a doktor elkezdte befecskendezni a folyadékot. Elengedte egyik kézzel a bokáját, melybe addig kapaszkodott, majd másik keze is elindult felfelé, majd amikor a fenekéhez ért, eszébe jutott, hogy inkább segítenie, mint gátolnia illenék az orvos ténykedését, emiatt tétován kissé jobban széthúzta fenekét két kézzel, majd újra nagy önuralommal halkan felnyögött. A doktor nem utasította, hogy vegye el a kezeit, talán azért, mert így kényelmesebben szúrhatta meg. Roppant hosszúnak tűnő kínos perc után a fecskendő egész tartalmát belepumpálta a fenéklyuk mélyére, majd kis várakozással nyomott még egyet rajta, mielőtt kihúzta volna a tűt. A hajoló férfi megkönnyebbülten sóhajtott, majd felegyenesedett és összenyomta fenekét. Kisvártatva felhúzta nadrágját, és a doktor kíséretében egyetlen szó nélkül távozott.

Percekig a bemutató hatása alatt álltam.

A tulajdonos törte meg a csendet, amikor már hosszúra nyúlt hallgatásunk.

- Látja? Semmi az egész. Valóban kissé kellemetlen, de egy idő után már szinte kívánni fogja az érzést.

- Nem hiszem, hogy eljön az a nap, amikor ezt kívánni fogom – ráztam a fejemet. – Ez egy kellemetlen procedúra, noha el kell ismerni, meglehetősen jól bírta az alany.

- Ez a dolga, hogy kibírja, ezért kapja a fizetését. Nos, hogy érzi? Készen áll a kezelés elkezdésére?

Nem volt más választásom, és ezzel tisztában voltam. Hamarosan elkészült a szerződés, melyhez hozzátűzték az orvosi javaslatot, majd átkísértek egy szabályos orvosi kezelőbe. Nem részletezem, mert szégyenkezem a történtek miatt. Elég annyi, hogy igencsak nehezen vettek rá, hogy hason fekve, tehát a legkezdőbb pózban ellazítsam záróizmaimat, és beengedjem az injekciót. Hangosan lamentáltam, tiltakoztam, nagyot nyögtem, amikor a tű belém szaladt, olyan kínosan éreztem magam, mint még soha életemben.

Ötször kellett lefogniuk markos segítőknek, és erővel leszorítaniuk, hogy megtartsam a pózt, és egyre nehezebben ment a záróizmaim ellazítása is. Sírós hangon jajdultam, amikor belém szaladt a tű, hiába nyugtattak, csak tehetetlenül ütöttem a vizsgálóágyat arcom előtt.

Kellemetlen nyomást, feszülést éreztem, és beleim is morogni, háborogni kezdtek. A belém fecskendezett gyógyszer egyre jobban csípett, ettől nyugtalanságom fokozódott. Minden önuralmamra szükség volt, hogy ötödszörre is megszúrassam a lyukamat, és lihegve átkoztam a tűt, mely ennyire meggyötör.

Nem mertem körülpillantani a markos férfiakra, amikor duzzogva lemásztam a vizsgálóágyról. Ám ezzel még nem volt vége. Nyugtalanságomat, mely akaratlan fickándozásban nyilvánult meg, számomra ismereten utókezeléssel orvosolták. Mire észbe kaptam, már végigvittek a folyosón, nem törődve meztelen testemmel, melyet a szembejövők mind láthattak, bár nem sok tudomást vettek rólam, mintha itt mindennapos látvány lenne, hogy négy markos, felöltözött férfi egy meztelen ötödiket taszigál. Aztán kinyílt előttem egy újabb ajtó, és benn a szobában egy deres állt.

Azonnal felismertem, hiszen láttam már középkori filmet, és megesett, hogy maszturbáltam is, elképzelve a megbotozott paraszt érzékleteit. Ezekben a filmekben mind némán, tisztelettudóan hasaltak, miközben arra vártak, hogy mind a huszonöt botütést megkapják. Látszott arcukon, hogy tisztában vannak azzal, hogy jogosan kerültek botvégre.

Hitetlenkedve pillantottam kísérőimre, akik azonban belöktek az ajtón, és a pribék, hogyan is nevezzem másképp, a derest kocogtatta a kezében tartott bottal, mintegy invitálva, hogy nosza, hasaljak fel. Azt már nem! Meg kellett dolgozniuk velem, a négy markos férfinak, míg együttes erővel deresre vontak, és hamarosan mezítelenül és kiszolgáltatva hasaltam leszíjazva, és a pribék a botot mutatta nekem.

- Uraságod nyugtalanságát remekül fogja orvosolni az időben kapott huszonöt bot. Ugye, még nem kapott verést?

- Nem, soha, hogy képzeli? – köptem a szót.

- No, mindjárt kikezeljük nyugtalanságából, ugye? – tekintett a négy férfira, akik deresre húzásomban segédkeztek.

Aztán elkezdődött. Az első ütéseknél még hangosan tiltakoztam az eljárás ellen, de bizonygatták, hogy ez az utókezelés része, és minden rectális injekciózás után ajánlatos elverni a feneket. Ám ahogy egyre több ütés csattant bőrömön, be kellett látnom, hogy kifejezetten ízlik. Ekkor már hangot váltottam. Elárultam, hogy megítélésem szerint ez a bot kifejezetten alkalmas arra, hogy magamfajta kövér, lusta férfit móresre tanítsanak vele, és a pribék kérdésére bevallottam, hogy bár először hasaltam deresre, egyáltalán nincs ellenemre, hogy a jövőben is botot kóstoljak seggemmel.

A jelenlévő négy férfi helyeselte ezt, és bátorítottak, hozzátéve, hogy ritka az a férfi, aki sokkal jobban bírja a botot, mint a rectális injekciózást. A kemény botütésekkel arra is megtanítottak, hogy legközelebb igyekezzek úgy viselkedni, miközben megszúrják a lyukamat, mint egy bátor férfi, aki nem hisztizik egy kis farszuritól. Mivel beláttam igazukat, nyögdécselve helyeseltem nekik, és ígéretet tettem arra, hogy uralkodni fogok magamon.

Olyan huszonötöt kaptam, hogy érzésem szerint bármelyik középkori parasztlegény elégedetten kelt volna fel a deresről utána. Éreztem, hogy nyugtalanságom teljesen elmúlt, a fenekemben a csípés emlékké lett, ahogy felszívódott a gyógyszer, és csodák csodája, merevedésem támadt. Őszintén, ennek örültem a legjobban.
Maga a tulajdonos nyitott be, aki nyilván figyelemmel kísérte a monitorján a velem történteket, és távozásra kérte fel az öt férfit. Miután a pribék után is becsukódott az ajtó, nem sokat teketóriázott. Szinte áhítattal térdelt elém.

- Megengeded? – csúsztatta szájába az Év Erekcióját.

- Neked bármikor – lihegtem elfúlva, és ő aztán értette a dolgát.

Vége