Hella
Törölt felhasználó
Cikkek idő szerint
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A sötétségre fény derül! - első rész

Hella
Törölt felhasználó
02. 11. 14:11 | Megjelent: 518x
A tükör előtt álltam. Idegesen néztem magam a tükörben. Ma délután egy csomagot kaptam, és ami benne volt, azt viseltem épp. Egy fekete tanga és egy szűk szabású szintén fekete fűző, ami a melleimet teljesen szabadon hagyta. Nagyon könnyű kombináció volt, szinte teljesen pucérnak éreztem magam, ahogy a tükör előtt billegettem magam jobbra-balra, tetszett a látvány, ahogy a fekete ruha költemény a fehér bőrömmel kontrasztban van. A csomagban ott lapult még egy pár magassarkú, ami szintén fekete. Felpróbáltam, és elégedetten néztem magam a tükörben. Jó ízlése van...
Csak most veszem észre mennyi az idő... a szívem el kezd hevesebben dobbanni. Őt perc múlva éjfél. Őt percem van még nem szétszórt lenni és úgyanúgy össze kapni magam. Nagyon izgulok.
Egy kis parfüm, rúzs igazítás. Szét nézek a lakásban, rend van. Gyújtók néhány gyertyát, majd az utolsó kellék után nyúlok, ami még mindig a délután kapott csomagban lapul. Egy selyem szemkötő az, szintén fekete. Le térdelek, be kötöm a szemeim. Hirtelen pánikolni kezdek...
- Mibe keveredtem most?
Ép eszű ember ilyet nem csinál, vagy talán mégis. Nyugtattam magam. Egy idegen férfit vártam, akivel telefonon sokat beszélgettünk, de eddig még sose találkoztunk. Most meg egyből a mélybe ugrunk...
Az egész testemben érzem a szívverésem.
A kulcsot kint hagytam egy nevetséges kerti törpe alatt és egy idegent vártam...
Annak ellenére, hogy folyton az jár a fejemben, hogy mennyire abszurd szituáció ez, mégis izgatott vagyok és kiváncsisággal várom a bejárati ajtó hangját.

Az időérzékem megsemmisült, nem tudom már, hogy mióta térdelek itt, talán öt perc, de lehet már fél óra is eltelt. Már vagy háromszor is azon kaptam magam, hogy hallom nyílni az ajtót, de szerintem az idegesség miatt már képzelődök...
- Mi van akkor, ha mégse jön el? Vagy ha már itt volt?
Érzékszerveim trükköznek már, idegesebb vagyok, mint ahogy gondolni mertem volna.
Nyílik az ajtó, és ezt most nem csak képzelem. Be is csukódott.
Pánikolni kezdtem újra. Küzdenem kell a késztetéssel, hogy ne forduljak meg és tépjem le a szemkötőt a fejemről. Nem tehetem. Az utasításai világosak voltak.
Hallom a hátam mögött a lépéseit ahogyan közeledik felém. Megborzongok, remegek a feszültségtől.
A hátam mögött áll. Érzem az illatát. Nem szól egy szót sem, csak áll mögöttem. Én se szólok egy szót sem. Újra hallom a lépteit közeledni felém. Szorosan mögöttem áll. Hallom a lélegzetét, ami nyugodtabb mint az enyém. Testem feszül, mellbimbóim ágaskodni kezdtek, szinte már fájnak...
Hirtelen mozdulattal mellém lép, és egy táskát tesz le a földre. Cipzár húzódik, és elő húz valamit a táskából. Testem vibrál a feszültségtől. Újra visszatér mögém.
Egy érintést érzek a hátamon. Finom érintés, a testem megfeszül és egy apró kis sóhaj hagyja el a számat...

Érzem, ahogy valamivel a hátamat végig simítja, majd a lapockáim közé érve, hirtelen kis tapsot hallok. Most tudatosult bennem, hogy ez egy ostor hangja. Önkéntelenül is össze húztam a lapockáim, és jobban kiegyenesítettem magam. Hagyom, hogy tovább csússzon az ostor a bőrömön, a nyakamon, a vállamon, majd a karjaimon, melleimen, hasamon, combomon. Majd hirtelen mozdulattal erőteljesen rá űt a fenekemre. Testem teljesen feszül, fejemet picit hátra engedtem és hangosan sóhajtottam egy nagyot.
Újra egy ütés. Erősebb. Testem egyenesre feszült. Döbbenten zihálni kezdtem...
- Jó kislány! - hallom a mély és határozott hangját. Mélyebb mint a telefonban. Átjárja a hang és a dicséret a testem és lelkem. Az ütések egymás után érkeznek, elfojtott nyögések hagyják el a szám. Rövid égető fájdalom ami forró lüktetéssé válik, ami az egész testben visszhangzik. De főleg a combjaim között.
Úgy érzem, hogy elázok...

Abba maradtak az ütések. Nagy csend lett. Majd lassú léptekkel körbe járt, majd megállt előttem.
Bekötött szemekkel is érzem ahogyan néz engem, a testem. Egy nagyon pici sóhaj hagyja el a szám. Hallom, ahogyan el kezd mosolyogni. A kezét arcomra irányítva, finoman végig simogatja azt. Ajkamhoz érve, tenyérről átvált ujjra, és végig húzza ujját ajkamon...
Teljesen átázott a bugyim.
folyt.köv.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.