Szolgáltatóház-történetek 4. Miryam

Szolgáltatóház-történetek 4.

Miryam
(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel. Figyelmeztetés: verés, orvosi játékok.)


A munkára jelentkező nő huszonkilenc éves, és nemrégen még egy kommunában élt, ahol ott kellett hagynia megtakarított pénzét is, amikor kilépett. Mélyen vallásos. Ezt elárulta nekem, amit a kamerák szemén át láttam, hogy gyakorta keresztet vetett várakozás közben a folyosón. Nagy szüksége lehet erre a jól fizető munkára, ha képes feladni bigottságára jellemző szemérmét.

Mindenesetre próbára teszem már az irodában, mielőtt ismertetném vele, hogy miben áll a munka.

- Üdvözlöm, Travis Bechavior vagyok, a vállalkozás tulajdonosa. Önben kit tisztelhetek? – állok fel asztalom mögül, amikor belép irodámba.

- Miryam… - kiböki vezetéknevét is, ám olyan elhalóan, hogy nem értem.

- Valóban érdekli a munka? Vagy inkább az érte járó pénz?

- A pénz, igen – vallja be. – De kíváncsi vagyok, mi az, amivel gyorsan sokat lehet keresni.

- Ez azért nem így van. Sokat kell tenni azért a pénzért, és így már nem is látszik soknak. Ha jól értettem a jelentkezésében, elviselne bizonyos procedúrákat a pénzért.

- El…igen – feleli.

- Jó – bólintok. – Első próba, vetkőzzön le.

- Itt? – rökönyödik meg.

- A munkáknak jobbára meztelenül kell alávetnie magát. Ha már itt elbukik, mire számítsak? Alkalmatlansága azonnal ki fog derülni, ha nem vetkőzik.

- De… - pánikszerűen körülnéz a szobában. – A munka szexmentes, legalábbis…

- Így van. Ne féljen, nem fogom megerőszakolni, egyébként meleg vagyok. Tehát, vetkőzzön le! Teljesen!

Kissé még vonakodik, de a pénz ígérete lassan legyőzi szégyenérzetét. Kissé gömbölyded, fehér bőrű, itt-ott szeplős bőrű nő látványa tárul elém. Nem borotvált, ezt nemcsak karja sötétebb pihéi árulják el. Mindenütt természetes szőrzetet visel. Sápadt bőrű, apró keblén rózsaszínű a bimbóudvar. Fürkészőn nézem, ahogy megválik utolsó ruhadarabjától is, melyeket gondosan összehajtva tesz az általam mutatott fogasra, melyen csak egy kockás esernyő árválkodik.

- Üljön vissza. Hol tartottunk? – veszem fel újra a felvételi beszélgetés fonalát.

- A… munkánál – nem néz a szemembe, még mindig szégyenkezik ruhátlansága okán.

- Igen. Nos, a munka feltétele a diszkréció, mely kölcsönös, természetesen ránk nézve is kötelező. Ha ezt tudja vállalni, innen továbbléphetünk.

- Nem mondom el senkinek – ígéri, és újra rám rebben a szeme.

- A munkát a kiszolgáltatottság jellemzi. Gazdag ügyfeleink fizetnek azért, hogy ön orvosaink által vagy az ügyfél által nőgyógyászati vizsgálatban részesüljön, de az ügyfél csak egészségügyi végzettséggel nyúlhat önhöz. Ezek kimerítik a kellemetlen procedúra fogalmát, ugyanis hüvelyi és anális vizsgálatokra is sor kerül, beöntésre, kúpokra, katéterezésre számíthat. Nem tiltakozhat, ha ezekre kerül sor, és kötelessége segíteni a beavatkozás megtörténtét. Ugyanezt a viselkedést várjuk el, ha verésre kerül sor. Ugye, azt is vállalja?

- Azt inkább – feleli, és a kezébe adott katalógust nézegeti. – Végül is nincs kifogásom az ellen, hogy elverjenek.

- A verés kizárólag a fenekére korlátozódik, vesszővel, szíjjal, pálcával történhet, esetleg kézzel. Izgalmas látványt nyújt egy vörös fenék, mely elárulja, hogy tulajdonosa nem ódzkodik attól, hogy megcsapassa. A maga feneke kellően nagy és gömbölyű, a magam részéről a szíjat javasolnám. Gyönyörűen kivörösítené a félgömbjeit.

- Nagyon fáj? – aggodalmaskodik.

- Meg kell próbálni. Ne mondja, hogy sohasem ütötték meg!

- Szíjjal nem, kézzel fenekeltek már.

- Akkor azt már ismeri. A szíjnak kissé más az íze, ki kell tapasztalni. Még az is lehet, hogy megszereti. Vagy a vesszőt. Ha ennyire tapasztalatlan, akkor jobban tenné, ha végigpróbálná mindet, mielőtt bejelöli, hogy melyikkel tudja elfogadni, hogy elverjék a seggét.

- Gondolkodom rajta.

- Nem, erre minimális ideje van – megnyomom az asztalomba épített gombot, mire kisvártatva egyik alkalmazottam lép be.

- A hölgy neve Miryam. Vegye kezelésbe vesszővel, pálcával, szíjjal, kézzel, és utána hozza vissza. Egypár kúp sem ártana, csak hogy lássuk, mennyire készségesen engedi a fenekébe nyúlást.

A nő leteszi a katalógust, fehér bőre még jobban elsápad, majd kipirul zavarában. Intek neki, hogy induljon, hagyja itt a ruháit.

Remegve felkel, és visszapillantva rám, hátha meggondolom magam, követi a férfit, aki utasításom szerint könnyebben elveri. Most még szinte világítanak nagyméretű félgömbjei, ahogy utána pillantva szemügyre veszem.

Aztán a monitorra hívom a szoba kameráinak felvételét, melybe épp megérkeznek, a hozzájuk csatlakozott orvossal együtt. Utóbbi fehér köpenye zsebéből egész kúpot húz elő, és felmutatja Miryamnak, jelezve, hogy mind az öt végbélkúpot neki szánja. A nő reakciója annyi, hogy megsimítja fenekét egyik kezével. Mintha kezdene ráhangolódni arra, hogy mi fog történni vele.

A pribék kitesz a szoba közepére egy széket, ráül, és megveregeti a térdét. Szóval is felszólítja a nőt, hogy feküdjön a térdére, hogy el tudja fenekelni. Miryam elhelyezkedik a kívánt pózban, lábait terpeszbe igazítják, tenyerei a földön pihennek. Várakozik. A két férfi tanácskozik felette, megnézik a fenekét, meg is tapogatják, majd az orvos kipattintja az első kúpot a burkolatából, majd Miryamot utasítja, hogy nyissa szét fenekét. A nő fél kézzel nyúl hátra, és megteszi, előbukkan fenéklyuka. Az orvos jobban szétfeszíti, hogy kinyíljon kissé, közben eltolja a nő kezét, aki ismét letámasztja tenyerét. Szárazon, minden előkészítés nélkül illeszti a kúpot a segglyukba, majd középső ujjának erőteljes nyomásával a mélyére küldi. A nő felnyikkan, és szabadkozik, hogy nem szereti a kúpot. Kap még egy nyomást, majd a doktor kihúzza az ujját, és csókra tartja a kezét. Kis várakozás után megkapja.

Ezután elkezdődik a fenekelés. A pribék szinte gyöngéd paskolással kezdi, majd egyre erősebben csap le felváltva a fenékre. A nő kissé nyugtalankodik, de halk nyöszörgéssel tűri. A lájtos fenekelés után ismét az orvos jön egy kúppal, ezúttal lehajoltatja hozzá a nőt. Ez a kúp már könnyebben becsúszik, Miryam halk aúú-zással fogadja be, majd felegyenesedik. Meglátja a pribék kezében a vesszőt, de még nem léphet tovább, mert a doktor újra rányom a kúpra. Mindig így szokta, hogy ne csússzon ki olyan könnyen. A szék ismét szerepet kap, de most a nő térdel fel rá, és a támlájában megkapaszkodik. Elégedetten nézem, ahogy teljesíti a parancsot. A vessző lesújt először, másodszor, harmadszor. Miryan sivalog tőle, de megállja, hogy nem nyúl hátra, és a pózt is úgy-ahogy megtartja.

Ismét a doktor jön, megkéri a nőt, hogy maradjon így, és felnyomja neki a harmadik kúpot. Miryam beletörődőn sóhajtva tűri, és a rányomás után lemászik a székről. Immár a szíj jön, ehhez a falhoz kell támaszkodnia, és kitolnia hátra a fenekét. Megteszi. A szíj vékony, éget az ütése. Miryam sivalkodik is tőle, a falhoz lapul, de újra kitolja fenekét. Megint süvít a szíj, és megcsapja fenekét. Sírósan panaszolja, hogy nem, ebből nem kér többet. A doktor lép oda, ezúttal ebben a pózban ülteti ujjába, Miryam elfordítja a fejét, és egy kis fintorral fogadja negyedik kúpját. És még nincs vége.

A pálca következik, a két férfi tanácskozik, milyen pózban kóstoltassák meg vele. A szobában kanapé is áll, erre hasaltatják fel Miryamot, öle alá párnát csúsztatnak. Tökéletes. A nagy fenék kidomborodik, a nő hátrasandít, várja a fejleményeket. A pribék megsuhogtatja a pálcát, és kimér egy ütést a fenékre. Ragyogó vörös csík jelenik meg kisvártatva Miryam bőrén, mely már inkább vörös, mint fehér. A nő megnyikkan, és várakozik. A pribék ismét lecsap, ismét egy kis nyikkanást vált ki belőle. Szemlátomást ízlik a nőnek a pálca. Nocsak, erre nem gondoltam. Még a végén ez lesz a kedvence. Összesen ötször nyikkan fel Miryam, majd várakozón tekint az orvosra, aki már bontja az ötödik kúpot. A nő kerekre tátott szájjal ó-ó-ó-kat formálva elnyeli az utolsó kúpot is, majd lemászik a kanapéról, és hálásan kezet csókol érte a doktornak. A két férfi visszakíséri hozzám, az orvos megkérdezi, hogy érzi magát, mielőtt magunkra hagynának.

- Nos? Mi a véleménye? – kérdezem, amikor óvatosan visszaül az irodámban a székre.

- Nem is tudom, a vessző kizárt – feleli elgondolkodva. – Szíj talán, de ehhez többet kéne kapnom. A pálca nekem való – jelenti ki határozottan.

- Örülök, hogy rátalált a hangjára – mosolygok. – A kúpokhoz mit szól?

- Világéletemben ódzkodtam a végbélkúptól, de be kell látnom, ha jól adják le, akár meg is tudok barátkozni vele. Feltétlenül be fogom ikszelni, még kapnom kell.

- Nem tudok mit hozzátenni. Láttam a beavatást, és ha tényleg vállalja az ehhez hasonló procedúrákat, akkor nincs más hátra, beikszelni a vállalási lap rubrikáiban azokat a procedúrákat, amelyeket elvégezhetnek önön, és aztán elkészítjük a szerződést.

Miryamnak valóban megjött a bátorsága. Beikszeli a beöntést, katéterezést, hüvelyi és anális vizsgálatokat, mosolyogva tesz ikszet a végbélkúphoz, majd kisvártatva a rectális injekciónál is megismétli ezt. A veréseknél a puszta kezet és a pálcát preferálja, de aztán a szíjat is bejelöli. Rég várok egy jelöltre, aki a vesszőt kedveli, de ilyen mostanában nem jött, noha igény volna rá.

Amíg a szerződés elkészül, engedélyt adok arra, hogy felöltözzön. Ismét tisztázzuk, hogy nem szexmunka. Bár jórészt meztelenül kell dolgoznia, senki sem fogja abuzálni. Ha mégis ilyen veszélybe kerülne, a bekamerázott szobákban pillanatokon belül biztonsági őrök rontanak, és kipenderítik az ilyesféle extrákra vágyakozó ügyfelet ellátva a tanáccsal, hogy inkább bordélyba menjen.

Hamarosan elkészül a szerződés, melyre Miryam szűzies pirulással kanyarítja alá a nevét.

Vége