Úrnőm dicsőségére

Korbács, kötél, lábbilincs,
Cellám zárva, nincs kilincs.
Szolga lettem nevesincs,
Csicska vagyok, nem egy kincs.

Voltam férfi, már nem vagyok,
Ruhám nincsen, majd’ megfagyok.
Testem izzadt, bőröm koszos,
Lány is voltam, olyan szopós…

Lógtam láncon, felfüggesztve,
Ahogy lehet, úgy megverve.
Pálca, ostor, paskoló,
Kocsi elé fogott ló.

Ástam földet négykézláb,
Seggbe dugott kesztyűbáb.
Nyaltam cipőt, földet eleget,
Kaptam érte hideget és meleget.

Fürödhettem kútnak hideg vizével,
Súrolhattam wc-t saját fogkefémmel.
Csíptették a testem sokkoló árammal,
Testem verték tüskés akácia ágakkal.

Égették a bőröm ha ahhoz volt a kedvük,
Felkellett azt nyalnom, bármi volt a nedvük.
Ittam vizet, miben mostak lábat,
Mélytorkosan szoptam, pedig biz’ az hányat.