VIRTUÁLIS JÁTÉK 2. RÉSZ

...........
Fejem hátra döntöm kissé, És szépen nagyra nyitom a számat, miközben a szemeimmel kacéran nézek vissza.

D-A farkam egy hatalmasat lüktet a nadrágomban.
"Látom, tényleg készen áll. De azért ne legyenek tévképzetei a helyzetét illetően.
Térdre.
MOST!

S-Csendben engedelmeskedek a parancsnak, hiszen a könyvemben is van hasonló rész, és arra gondolok, hogy azt a bizonyos jelenetet szeretné velem élőben eljátszani, amit olyan élethűen leirtam azzal az idegen Bogárral, akinek nem lehet ellentmondani, minden parancsot teljesiteni kell, különben nem élheti túl a főhősnő.
De ahogy lehajtott fejjel térdelek, érzem, ahogy teljesen nedves a csipke, már facsarni lehetne, és mivel nincs rajtam melltartó, a mellbimbók majd keresztül szúrják a vékony blúzt, ami rajtam van.

D-(Eddig tetszik?)

S-(Wowww!!!!!!)

D-(Jó ezt olvasni.)
Hallod a cipzár zörgést és kipakolom a már kemény, vastag farkamat. Hatalmas vörös makk diszeleg az elején, itt ott még egy-két ér is látszik amikor lüktet.
"Nos, ezt a kivételes darab húst, csak úgy, mint a könyv kiadását, ki kell érdemelni. Úgyhogy, szeretném hallani, milyen szépen tud könyörögni érte.
Tudja, az olyan, mint a szépen kérés, csak sokkal-sokkal kétségbeesettebb.

S-Arra viszont nem számit, hogy amig lehajtott fejjel voltam, teljesen beindulva, hirtelen elkap egy torokszoritó érzés, hogy ha itt és most elrontom, nem vagyok elég ügyes, akkor vége az életemnek, nekem, itt és most kell megmentenem a könyvemet. Ettől az érzéstől rám jön a halk sirhatnék, elerednek a könnyek. Már két oldalt, patakokban folynak.
Csendesen felnézek, a könnyektől alig látok, kinyitom a számat, majd lassan visszacsukom. Rájövök, hogy hirtelen megnémultam, egy hang nem sok, annyit sem tudok kiadni. Némán szenvedek, és nézek fel, miközben minden porcikám kegyelemért könyörögve remeg, mint a kocsonya.

D-(Hallod,...... az durva, hogy felizgatott ez az érzelmi szál benne?)

S-(Te kérted, hogy játszunk, és én játszom, közben valóban teljesen benedvesedtem én is.)

D-(Hát, én is kénytelen voltam magamhoz nyúlni. De ne hidd, hogy megúszod könyörgés nélkül.)
Teljesen értem, hogy min mész keresztül, még igy is, megrészegülve a hatalomtól, amit feletted gyakorolok. De úgy érzem, hogy megvan benned minden, csak a kellő löketre vársz. Elmosolyodom, és úgy teszek, mintha elpakolni készülnék a szerszámom.
"Nos, ha mégse olyan fontos az a könyv, hogy egy kicsit könyörögjön érte,......."

folyt.köv.......