Vigy’ magaddal

Azt kérded, hogy miért?
Azt mondom, hogy csak!
Mert te vagy az, akiért,
A szolgák harcolnak.

Úr vagy, vagy Úrnő,
Ez a te szereped.
Vágyad az első,
Mindegy, hogy szereted!

Azért élek s halok,
Hogy jobb legyen életed.
A hű rabszolgád vagyok,
Vágyom az önkényedet!

Azt teszel, mit akarsz,
Hiszen jogod van hozzá!
Ha versz, ha vigasztalsz,
És teszel boldoggá.

Te vagy az, kit csak magázni merek,
Ki éltem Ura s Úrnőm.
Kinek bárhol bármit megengedek
Ha nyoma marad kéklőn!

Gyere értem és vigy’ magaddal,
Zárj be, én tűröm néma hanggal!
Reszketni akarok, mert félek,
Teljen így nap, múljanak évek.