Magyar kultúra napjára

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Sótlan létben a meg nem élt álmok.
A vágy már készen, ha mélyre ások,
Hogy perverz, mi van?! Csak egyet bánok!

Hogy nem csőrögnek raktam láncok…

Földiekkel játszó égi tünemény,
Játszol velem a testnek hangszerén.
Irgalmat kérek fájdalom kebelén,
Hogy nem jó, mi van?! Csak egy vélemény!

Hogy szolgaságom nem vakremény…

Nem nyafognék, de most már késő,
Sorsom sötét, mégis fénylő.
A lét már nem kell, ha szürkéllő,
Hogy rossz ez, mi van?! Csak egy műértő!

Hogy bizarr vágyam bennem a végső…

Nem elég álmodozni, egy nagy-nagy álom kell,
A mélybe nem ugrani, hanem szökellni kell.
Félelem rettegés, a fájdalom nem bagatell,
Hogy sok ez, mi van?! Csak egy nímand kibicel!

Hogy lehetnék én legjobb minta, modell?!