13 - költözés

Aznap igen nehezen telt a vendéglős műszak, szerintem látszott is rajtam, piros lehetett még az arcom. A szakács hölgy Maria felfedezte, hogy másra is jó vagyok, a csempe már tiszta volt, így négykézláb állított és a hátamon ült amikor kevés volt a dolga. Egyszer egy pincér lánynak is intett, hogy van még egy hely, de szerencsére ő nem élt vele. A szokásos maradékot a földről kellett megegyem, de annyira éhes voltam hogy örültem neki.
Hazafelé megint gyalog küldtek és ezúttal tettem egy kanyart a part felé. Jobb híján gatyában bementem és úsztam egyet. Majd egy ideig lebegtem a hátamon és a csillagokat néztem. Kértem azt az istennőt ott fent, hogy kicsit kiméljen ha lehet, mert ez már sok nekem.

Később, haza érve Zsu még ott ült az erkélyen, borozott. Magához hívott, aggódtam, hogy megérzi rajtam a tenger illatát. Csak úgy az ujjával mutatott maga elé, letérdeltem és a lábait kezdtem csókolgatni. Nem húzta el, sőt a lábujjait a számba dugta és hagyta, hogy egyenként végig csókolgassam az összeset.
- Mondd pé, szeretsz engem?
- Igen Zsuzsanna kisasszony.
- Helyes, remélem is. Így jobban esik gyötörni téged. A múltkori tányér törés miatt most megbüntetlek. Lefekvés előtt még egy félórát térdelned kell itt mellettem. Lehajtott fejjel, úgy.
Csendben borozgatott és a telefonjával foglalkozott. Nagyon nehezen telt ez a félóra, szemem sarkából a lábait néztem, figyeltem ahogy néha feltette a szemközti székre, máskor keresztbe tette. Levegőnek nézett, majd egyszer csak felállt és elment.
- Mars a helyedre szolga. Reggel 8-ra legyen előkészítve reggeli, a konyhában várakozz.

Úgy aludtam volna, de 7-kor kelnem kellett magamat rendbe szedni és feltölteni a készletet a boltból. 8-kor már készen volt minden, ott álltam és vártam a konyhában. Közben megérkezett Svetlana, kimentem üdvözölni őt. A lábát nyújtotta felém, így tudtam a dolgomat, letérdeltem és megcsókoltam mindkettőt. Ma egy másik rövid ruhában volt, piros és fehér kombináció, fehér balerina cipő, piros táska, piros napszemüveg.
- Enough slave, I see your owners are still sleeping. Make me a coffee. Black, no sugar. - Elég szolga, látom úrnőid még alszanak, készíts nekem kávét, feketén, cukor nélkül.
- Yess miss Svetlana.
Míg a kávét készítettem felébredtek a hölgyek is, így további teendőim voltak, készítettem reggelit is, Svetlana csak egy narancslét kért. Engem a konyhába küldtek és közben még sokáig beszélgettek, Svetlana közben elment. Végül oda hívtak, Zsu mellé kellett térdelnem. Elmondta, hogy Sveta felájanlott valamit. A Mona nevű hölgy valami nagynénje, aki jómódú és megkedvelt engem. Az ajánlat lényege, hogy mindnyájunkat meghívott haza hozzá, még egy hétig lakni, teljes ellátással, azzal a feltétellel, hogy engem használhat amikor nincs dolgom. A hölgyek úgy vitatták meg ezt, mintha ott sem lennék.
- Jól hangzik, van ott medence, jacuzzi, edző terem.
- Igen és szombat este Sveta meghívott minket lányokat egy buliba, azt mondta élvezni fogjuk.
- Monának van egy jachtja is, egyik nap elvisz egy szigetre, ahol saját villája van.
- Csak a szolgának bírnia kell, ez a feltétel.
- Hát persze hogy bírni fogja. Ugye pé? Ha gond lesz veled nagyon megbánod otthon, ugye tudod?
- Igen hölgyeim, nem lesz gond, ígérem.
Ezzel el is dőlt a dolog, Zsu telefonált, kaptunk másfél órát összepakolni, ez úgy történt, hogy én pakoltam, a nők pedig lementek egyet úszni a tengerpartra. Mire visszatértek már a bőröndök ott voltak a kapu mellett. Elnéztem őket ahogy vidáman bejöttek, a törölközőket hozzám vágták és lehuppantak a teraszon a székekre míg elpakoltam. A ház előtt feltűnt egy kisbusz, benne Carla, a fiatalabbik szobalány aki barátian üdvözölte a hölgyeket, rám ügyet sem vetve. A kisbusz harmadik üléssora le volt döntve oda minden csomag elfért de amikor be akartam ülni Carla oda hátra mutatott, be kellett másznom a csomagok közé, fejemet lehajtva. A hölgyek közben jót nevettek elől, Carla betett egy jó zenét és elhajtott velünk Monához.

Folytatódik..