Mire van szüksége? 2. rész

A péntek esti találkozó napja közeledett, és Sarah szívügye volt, hogy tiszteletteljesen és őszintén kezelje a helyzetet. Aznap délután már izgatottan készült, de ahogy közeledett az esti találkozó, egyre inkább kavarogni kezdett benne a bűntudat és a szorongás.

Idegességében kapcsolt magának zenét, valamint próbált megoldást találni, hogy elterelje a figyelmét a saját helyzetéről. Sarah aznap a közeli kínaiban ebédelt, ahol szerencsesütit is kapott, amit lendületesen ki is bontott és gyorsan meg is ette. Akkor esett le neki, hogy nem olvasta el az üzenetet amikor meglátta a kukában látszódó egyetlen szót: “utazás”. Sarah nagy lendülettel nyúlt utána a kukába, hisz remélte, hogy valami utazással kapcsolatos gondolat lesz, és mivel szeret utazni már egyből a bakancslistáján törte a fejét, hogy lehet valami mást kéne az első helyre tenni. A másodperc tört részére sikerült elterelni a gondolatait, a cetlin azonban az alábbi idézetet találta:

"Az élet néha váratlan fordulatokkal szolgál, és minden út a maga módján érdekes utazás."

Ez a gondolat a szívéig hatolt, le is ült a konyhaszékre és elmorzsolt pár könnycseppet. Az eddigi szorongás is felerősödött, a zenét is kikapcsolta, csendre volt szüksége, de tudta jól mélyen, hogy leginkább belső csendre lenne igénye, mert amilyen helyzetben van, az leginkább egy durva rave bulira emlékezteti. Tartott egy gyors önvizsgálatot és felmérte a helyzetet: ebben az állapotban nem fog tudni átmenni Tomhoz. Azzal a lendülettel a telefonja után nyúlt. Tomot hívta:

-Tom, nagyon sajnálom, de ma este mégsem tudunk találkozni. Felkavaródott bennem néhány személyes dolog, amivel foglalkoznom kell mielőtt találkozunk" -mondta Sarah, majd megosztotta a szerencsesüti tartalmát is.

Tom egy pillanatig csendben maradt, majd mosolyogva válaszolt:
-Természetesen megértem, Sarah. A lelki békéd a legfontosabb.

Majd reagált az üzenetre is:
-Kérdés, hogy elindulsz-e azon az úton Sarah, megteszed-e azt a bizonyos lépést?!,

és még hozzátette:
-Ahogy a kínai filozófus is mondta: “Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”

A telefon elhallgatott, és Sarah érezte, ahogy a bűntudat és a szorongás lassan oldódik. Tom megértő és kedves reakciója még inkább megerősítette abban, hogy jó embert ismert meg. Teljesen megáénak érezte a Tom által mondottakat, elgondolkodtatta Saraht. Teljes sminkben, szépen kiöltözve bontott magának egy üveg bort, majd maga elé tett egy fehér papírt, listát akart írni: melyik lépés hova vezetné? Akar ő menni valahova? Megannyi kérdés keringett a fejébe. Fel is írta a papír tetejére annak a nevét akivel az estét töltötte volna: “Tom”, majd öntött magának egy újabb pohár bort. A fehér papírnak innentől kezdve maradt a szimbolikus jelentése: “a tiszta lap”, mivel Sarah addig gondolkozott, mit és hogy írjon le, hogy elfogyott majdnem az üveg bor, de még mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Sarah elaludt a kanapén. Reggel egy szó fogadta a papíron: “Tom”.

Néhány nap múlva, amikor Sarah érezte, hogy már képes egy kicsit nyitottabban beszélni, felhívta Tomot:
-Tom, köszönöm az útravalódat és a megértésed. Szeretném, ha találkoznánk egy másik alkalommal, és elmagyarázhatnám neked a helyzetemet, - mondta Sarah.

Tom a másik végén csendben hallgatta, majd kedvesen válaszolt:
-Persze, Sarah. Örülnék egy újabb találkozásnak. Beszéljünk meg egy újabb időpontot, és szívesen látlak.

Sarah mosolyogva tette le a telefont, érezve, hogy az élet tényleg kiszámíthatatlan, és talán épp ez teszi színessé és érdekessé az emberekkel való kapcsolatokat. Úgy gondolta, hogy a jövőbeni találkozásuk lehetőséget ad majd arra, hogy őszintén beszéljen a saját élethelyzetéről. Tom megértő hozzáállása és a lehetőség, hogy megismerje őt jobban, új reményt hozott Sarah életébe…
folyt.köv.