Ébren álmodik

Így halad tovább az este. Az Úrnő magával játszik közben és többször is megkarcolja a határát annak, hogy elmenjen, miközben a kis ribancot is a határain táncoltatja. Időérzék már egy ideje a kukában landolt, de érzésre olyan 30-40 perc után ajándékból, pihenésnek kapok egy pár perc bastinado-t nád pálcával és utána elenged. Összesem térden egy puha szönyegen. A hátam mögé sétál és a fejemre teszi a kesztyűs kezét .) senki sem szól egy szót sem. Továbbra is vakon ülök és a világomat próbálom nem elveszteni, de lehet már ahhoz is késő.

Elém térdel és megölel, majd Ő is leül velem szemben. A kinyújtott tenyerébe hajtom a fejem. Befogja a számat és vagy 1-2 percig nem is akartam levegőt venni. Nem parancsra, nem kérve, nem tervezve. Jelenségből történik mindez szavak nélkül.

El is vesztem kicsit a sötétben, nem is tudtam mióta nem vettem már levegőt. De egyszercsak lassan vettem egyet és felkaptam a fejem. Kérdezett tőlem és én válaszolni akartam, de csak remegő hangon tudtam foszlány szavakat kinyögni. Mosolyogva nyugtázta, hogy megérintett. Megsimogatta az arcom és adott egy takarót a hátamra, hogy kicsit összekapjam magam. Pár perc nyugi és megint rámkérdezett, hogy minden ok-e. Amire újfent jelenségből csak annyit tudtam mondani, hogy "b*sszon még Mistress". Magamat is meglepve, mert az érzésvilágom diktált már, nem az eszem.

Azt a gonosz és elégedett, nyers örömből fakadó nevetést, olyan kis ennivaló volt. Éreztem, hogy szikrázik a szeme. Újra póráz került a nyakörvemre és hátrébb lettem húzva egy másik szőnyegre. Kaptam egy nagy gaget a számba, szorosan. A bokáimra és csuklóimra távtartót tett és pillanatok alatt négykézláb voltam, mozdulni sem nagyon volt esélyem. Eszembe is jutott, hogy be kéne kötni a biztonsági övet, azt mondták .) nem hazudtak. A Mistress teret engedett a kisördögnek és érezvén, hogy egy centit sem tudok mozdulni, vagy ellenkezni, úgy döntött, hogy majd akkor Ő kitalálja, mit bírok és meddig. Fokozatosan elkezdtem kapni, egyre nagyobb irányokban, itt már olyanokkal is, amikkel magát is izgatta közben. Továbbra is kedves hang, kedves érintés, de könyörtelenség is egyben. Nevetve dícsér, hogy "megy ez nekem, még több is, mint gondoltam". Egészen addig, ameddig tényleg eléri, hogy karcolja a fizikai határaimat. A szégyenlős megszeppent nyögések kezdenek átmenni egy furcsa örömből fakadó halk sírásba, ami édesebb minden drognál. Közben halálosan ijesztő is, de édes. Érzem, hogy élvezi, hogy felébresztheti bennem a kis ribancot, feszegetheti, megmutathatja magának.

A kéjes fájdalom és szégyenkező megszeppent nyögdécselés viszont csak egy ideig tart. A Mistress távolról sem az én szórakoztatásomért csinálja, amit csinál. Jobb, ha nagy levegőt veszek, mert megkaptam, hogy most addig fog menni, ameddig el nem élvez örömében. És bírja is, nem kell félteni. A kis ribanc nyögdécselései átmennek halkan sírdogáló könyörgésbe, hogy eresszen el. Erre érzem, hogy rezonál és gerjed, tovább feszíti a határaimat. Egyre könyörtelenebbül kezd el használni, bal keze a derekamon, jobb kezével a fejemet fogja és nevetve, mézédes hangon mondja elvétve, hogy "nem nem" a kis sídogáló ribancnak. Ameddig egyszercsak érzem, hogy kezdi elérni és egy óriásit élvez. Ezután ráhajolt a hátamra és átölelve elengedte a csuklóimról a távtartót. A bokáimon rajta hagyta még. A fejemet lenyomta a szönyegre, a kezeimet a hátam mögé csatolta és utána felhúzott hátrafelé a saját ölébe. A gag még mindig a számban, még mindig finoman nyögdécselek. Kedvesen, hátulról átölölve simogat és elégedetten dícsér, hogy szép kis ribanc ébredezik bennem és fel is fogja kelteni. Közben még mindig bennem van, elvétve kicsit érezteti is velem. Szépen, kimréten, gondoskodóan enged el. Gag marad a számban...