Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Szezám tárulj!- vallomás

Törölt felhasználó
2008. 12. 07. 16:13 | Megjelent: 486x
SUB... vagy így tetszetősebb: sub. Csupa kisbetű, hiszen a nagybetűk a DOM -nak járnak. Kezdem megtanulni. Egyrészt megtanulni, másrészt érezni amit kinyitott bennem ez a világ.
Mikor barátosném először mesélt róla, nem értettem, mitől változott úgy meg. Azt éreztem, óvatosan, tartózkodón mesél valamiről, amitől viszont ragyogott. Ha ennyire ilyen jó neki, akkor miért érzem mégis a visszafogottságot? Láttam rajta, hogy jó. Hallottam, hogy kaland... talán kicsi sóvárság volt a lelkemben, ahogy a duruzsoló hangját hallottam. Még akkor is, ha a fájdalomról beszélt.
No nem a fájdalom miatt, hanem amit az arcán láttam.
Na ja! Nyűglődök a saját életemmel! Nem panaszkodni akarok, csak megérteni, mi nyitotta ki bennem a bdsm kapuit. Ilyen szinten is, mint amin éppen állok. Erős vagyok, nő, aki bárhol megáll a saját lábán. Mert mióta az eszemet tudom, meg kellett állni a saját lábaimon. Az a jobbik eset, mikor ezek a lábak csak engem tartottak! :D De sokan kapaszkodtak fel rájuk! Hol gyerekkorom árnyaival küzdöttem- nem is tudom, miért nem adatik meg mindenkinek a felhőtlen gyerekkor! Hiszen elvileg ahhoz mindenkinek joga van! A felnőttek erről a jogról nem hallottak? -
Aztán felnőtt szárnypróbálgatásaimban meg akartam mutatni, hogy igenis, bohéman, vadul is jobban csinálom, mint ahonnan indultam. Megmutatni, hogy senki nem látta bennem igazán az értékeket.
És a saját család... hát ez csak az én lábaim miatt áll. Mondom, nem panasz. S a gyerekszemek ragyogása miatt most is tudok erőt csiholni, hogy stabilan álljanak. Nem bánat ez, nem rossz érzés... ezt csinálni kell, ennek így kell lennie. Nekik boldog gyerekkor jár. Nagyon szeretném nyújtani.Ebbe a gyerekkorba nem fér bele az én gyengeségem. Nekem az erőt kell sugározni, érezniük kell, hogy én biztos pont vagyok. Az a biztos pont, amihez bármikor fordulhatnak.
Hogyne gondoltam volna így, ilyen feltételekkel a kapcsolatokra is?! Nem válhatott természetessé, hogy a férfit is én irányítom? Hiszen a sors valahogy akként alakította, hogy nekem kellett megoldani a problémákat. Naná, hogy birtokolni akartam a férfit az ágyban is! Úgy játszani, hogy nekem legyen jó. S mert tudtam, nekem mi a jó, hát irányítottam, vezettem. Végül is erős vagyok ! Vagy mégsem?
A nagy irányítósdiban pedig vágytam arra, hogy úgy legyen, ahogy azt elrendelték. A hímet, akire fel lehet nézni. A férit, aki valóban a másik felem. Az urat, aki az URAM, aki mellett lehetek elesett, kicsi is. Az URAM, akiben biztonságban lehetek, akinél kiengedhetek.
Talán meg sem fogalmaztam ezt soha. Miért is? Biztonság? Nekem? Olyan nincs, csak akkor, ha magamnak megteremtem.
S jött barátném szeme. Fájdalomról beszélt, s arról, hogy boldog, ha annak a férfinak adhatja. Adja neki, mert nem él vissza vele, mert megbízik benne. Hát lehet megbízni férfiban? Szerelmes lenne?
Idő kellett, míg rájöttem, ez nem szerelem. Nem társkeresés. Játék. Olyan játék, amit csak komolyan érdemes űzni. Nem bohóckodni, játszani. Játszani és betartani a játékszabályokat. Vannak játékszabályok, amik úgy az igaziak, ha belülről fakadnak. Alakulnak és belsővé válnak.
Miért nem szerelem? Ha szerelmes vagyok, minden percemet a másikkal akarom tölteni. Akkor is, ha éppen nincs velem. A lelkem felette, benne köröz. Ha szerelmes vagyok, akkor végtelen gyengédséget érzek. Kicsit olyasmit, mint a gyerekeim iránt. Ha szerelmes vagyok, nem kellenek szabályok. Akkor csak érezni akarom a lelkét, a lényét, s azt, hogy jó neki. Ha szerelmes vagyok, akkor vakká is válok, nem fedezem fel a hibáit. Ha felfedezem is, abban hiszek, hogy akar hozzám idomulni. Mint ahogy én is hozzá. Ha szerelmes vagyok, egész lényem a gyengédségét várja, az óvó ölelését, a huncut tekintetét, a suttogó szavait... Ha szerelmes vagyok, akkor nincsen szerződés, akkor csak újjászületés van a másikban. A szerelem egyenrangú felek csodája.
S miért mondom, hogy subnak lenni ennél több? Igen, subként is a másiké vagyok. De nem újjászületek a DOM-ban. Subként is a másik jár a gondolataimban, de ott vannak a szabályok, amik a szenvedélyt kordában tartják... Hopsz! Ez olyan suta, félreérthető. Hiszen éppen a szabályok korbácsolják fel a szenvedélyt! Vágyhatom az Urat, s fejet akarok neki hajtani. Nem azért, mert ő így kívánja. hanem mert adni akarom neki. Mit is adhatnék én? Magamon kívül mit? S van annál jobb, mint hogy valakinek én kellek? Ugyan nem a lelkemről szól, nem a másikban való újjászületésről... de az, amit adok, az ott van az arcán gyönyörként minden beteljesüléskor. Csak szex lenne? Nem hiszem! Ugyan a szexről szól, de annál mélyebb.
Megerőszakolhat Uram, mert azt kívánja. Megerőszakol, mert én élvezem. Megerőszakolhat Uram, mert tudom, hogy vigyáz rám. Megerőszakol, mert látja rajtam, hogy élvezem. Nem is tudtam, hogy jó nekem. Nem tudtam addig a pillanatig, amíg tehetetlenül nem feküdtem ott azon az ágyon. Olyant kaptam, amit mástól soha . Hát hogyne szeretném viszonozni?! Adhatok mást magamon kívül? Kifejezheti más ennél jobban? Uramé vagyok arra az időre. Mert Uramnak kellek, mert Uram akar. Ó, nem csak a forrongó ölemről van szó! A bizalomról is. Arról is, hogy végre kicsinek érezhetem magam. Végre azokra a percekre, netán órákra elfelejthetem magam. Mert tudom, hogy jó kezekben vagyok. Mert tudom, hogy Uram vigyáz rám. S tudom, hogy én is érték vagyok-Neki.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.