Elrablás 2.rész

Kész a terv és már folyik is a kivitelezés!
Annyiszor hazudtál, annyiszor vertél át, annyiszor hitegettél, annyiszor kerestél kifogást, oly sokszor használtad ki, hogy fontos vagy nekem, közel engedtelek magamhoz,
hogy nem kerülhet el a sorsod! Már nem számít semmi, csak, hogy szenvedni lássalak! Már nem érdekel,
hogy mi jó neked, már nem fontos, hogy mit szeretsz, már csak az a fontos, hogy lezárjam a múltam e fájdalmas emlékét! Muszáj megtennem, te kényszerítettél ebbe a helyzetbe! A szívem törted össze, a lelkem tapostad meg, most én következem. A tested fogom gyötörni, hogy egy életre az eszedbe vésd, hogy soha senkit nem használhatsz ki, nem hazudhatsz többet érzelmeket, soha többet senkivel nem viselkedhetsz többé így…
Miután elraboltalak, a hátsó udvarban levő hidasban láncolt ki az új szolgám, az esti verés nem volt a tervben, de a dühöm oly nagy, hogy nem bírtam tartani magam az itinerhez. Meg aztán meg is érdemelted te szánalmas kis pöcs! Igen, csupa kisbetűvel „pöcs”, de ezt sem érdemled, mert a nyamvadt kis faszod fonnyadt, mint a rohadt nád, tabletta nélkül úgy töpped, mint egy romlott krémes. Szóval, az egykori szeretetem mondatja csak velem, hogy így hívlak, bár az igazat megvallva, mára már nem is maradtál más a számomra, mint egy fallosz, egy tárgy, melyet épp most készülök kidobni, de előtte még meggyötröm, összetöröm, mint egy kristály poharat, melyet oly jó érzés földhöz vágni, miután kiitta belőle az ember a fenséges nedűt.
Az új lányom küldöm ki hozzád, hogy készítsen fel a „nagy találkozásra”, ő nagyon kedves lesz veled, akár még azt is hihetnéd, hogy ami történni fog, az jó lesz. Ez is a terv része. Te is húzogattad a mézesmadzagot előttem, most épp visszanyalni készül a fagyi. Szóval nagyon gyengéd és érzéki lesz a szubom, finoman fog meg- és kitisztítani, de -az utasításom szerint- abban a pillanatban kész fájdalmat okozni, amikor az első jelét észreveszi, hogy élveznéd a helyzetet. Mert tudom, hogy élveznéd! Élveznéd Zsolt, mert egy kis szarfaszú kéjenc vagy, aki csak a saját élvezetével törődik! Aki mindenen és mindenkin átgázol, csak, hogy bizseregjen az öle, nem érdekelve, hogy a másiknak jó-e!? Szóval kurvára megszívod, ha csak egy kéjes sóhaj is elhagyja a szád, ha csak egy picit gyorsabban ver a szíved, ha a libabőr megjelenik a szánalmas testeden, de akkor is, ha a szemedben észre lehet venni, hogy elhiszed, ez csak játék és arról szól, hogy neked ez jó legyen.
Alapos munkát fog végezni a lány, mert tudja, kettő esetben fog büntetést kapni, az egyik ha nem tud felajzani, a másik esetben pedig, ha sikerült neki és nem büntet meg úgy, hogy könnybe lábadjon a szemed. Tudod Zsolti, én is volt, hogy sírtam. Na nem miattad, nehogy azt hidd! A csalódás miatt. Azért, amiért most nem tudok senkiben megbízni. Azért, amiért most nem tudok szeretni. Azért, mert megloptál. Azt loptad el tőlem, ami nem pótolható. A hitemet.
Szóval Zsolti ma olyan fog veled történni, amit a legvérmesebb szolgai BDSM álmaidban sem mertél gondolni, mert a bosszú és a harag vezérelte eszem, mikor kiterveltem az elrablásod.
Az előkészületek után a kedvenc ruhádban fogok lemenni hozzád, abban, amit oly nagyon szerettél, amikor a video chaten beszéltünk. Abban, ami akkor volt utolján rajtam, amikor itt voltál és -ma már tudom, hogy nem- szerelmesen a szemembe néztél és azt mondtad, hogy szívdöglesztő módon nézek ki benne. Amikor eléd lépek, bele fogok markolni a hajadba! Hátrafeszítem a fejed, és leköplek. Ugyanezen lendülettel olyan pofont fogsz kapni a lakk-kesztyűs kezemmel (tudod, aminek az ujját szeretted volna szopni), hogy szikrát fog hányni a szemed! Eskü, hogy a csattanásra csaholni fognak a kutyák a szomszédban, akkora lesz! Kényszeríteni foglak, hogy a szemembe nézz és hidd el, látni fogom benne(-d) a rettegést! Mondjuk lesz is rá okod, mert ami vár rád… Huhh! A hajadba markolva hátrafeszített fejed kényszeríteni fogom, hogy nézzen körbe a hidasban, látni fogod a falon levő eszközöket, pálcák, botok, szíjak, ostor (tudod, az amelyiken apró kis csomók vannak, tudod, arra verted olyan sokat a ványadt kis faszod, hogy milyen lenne, ha…), a korbács, a sokágú, mellyel annyi ötletet adtál, hogyan kellene verni a szolgákat és ott lesznek a szíjak, a paskolók –, hidd el mindegyik használva lesz a reszketeg testeden!
Most végig húzom a szabad kezem mutatóujját a szádon, a nyakadon, lefele a mellbimbód irányába, elidőzve, elkalandozva érzékien, hogy sokkszerű hatásként józanítson ki mikor a frissen manikűrözött körmömmel a legváratlanabb pillanatban belemarok, szinte kiszakítva a bimbóudvarból a közepét. Hangod nem tudod visszatartani, úgy fogsz szűkölni, mint egy veszett kutya, térdelnél a földre, hogy könnyíts a maró érzésen, de nem tudsz, mert a hátul összekötözött kezed nem enged, a lapockád felől érkező feszítő
fájdalom csak tovább rontja a helyzeted. A szólásra nyíló ajkaid között köpök a szádba, egy
- Kussolsz szolga, nem engdetem, hogy szólj! – utasítás mellett!

Folyt.köv.