Találkozás egy egyetemista sráccal a vonaton és az azon, majd utána történtek (2)

Már elértük s megálltunk az egyetemi megállóban:
- Nem szállsz le? – kérdeztem meg tőle.
- Nem. Úgy döntöttem, elmegyek Önnel, egészen Esztergomig s majd csak visszafelé szállok majd le.
- Kedves tőled, de gondolom nem érdek nélküli ez az elhatározásod? - cukkoltam.
- Persze, hogy nem. Remélem, van még valami, vagy talán több is a tarsolyába. Kár volna azokat kihagyni, elveszni hagyni! – válaszolta a srác.
Így hát maradtunk a vonaton s az továbbment velünk Dorog felé. Mivel közben csak pár megállóhely volt, ahol ilyenkor nem szoktak fel- s leszállni, így Dorogig meg sem álltunk. E hosszabb szakaszon volt módom tovább kínozni a srácot. A postagumis csipkelődésen túl, újra szerephez jutott a tűs kerék is, s mivel arra nem ígértem meg, hogy nem használom a bőr nélküli makkján. Így azzal többször is végighaladtam a merev farkán, nem megállva akkor, mikor a bőr felület már hiányzott, hanem tovább mentem, húztam a csupasz makkján is, egészen annak a tetejéig, ahol a húgycső vége kilátszott és tovább le a másik oldalon, a makk aljáig, a bőréig.
A srác eléggé fickándozott s sziszegett közben, de nagyon óvatosan tette, hogy nehogy egy hirtelen mozdulat azt eredményezze, hogy a tűs kerék egyik tűje beleszaladjon a csupasz makkja húsába.
Lassan beértünk Dorogra is, ott kicsit hosszabban álltunk, mert sok volt a le- és felszálló utas, de szerencsénkre hozzánk, hátulra nem szállt fel senki, csak a kalauzunk.
Megelőzve, hogy ő esetleg arra jöjjön hátra, felálltam s lementem az ajtóhoz s mikor az már becsukódott, megkérdeztem tőle, hogy hány megálló és mennyi idő még, mire Esztergomba érünk, s ott meddig várakozik majd a vonat, míg visszaindul Budapest felé.
Megkaptam a kért felvilágosításokat, így ő ment előrefelé a vonaton ellenőrizni az új utasok jegyeit, bérleteit, én meg vissza a sráchoz. Az közben megváltoztatta teste fekvését, mert már nem hanyagul nyúlt el az ülésein keresztben, hanem négykézláb állásba helyezkedett és a kívánatos, szőrös, de feszes popóit mutatta felém.
Nem sokat teketóriáztam, hanem jó nagyokat csaptam rá a kezemmel, enyhén behajlított markommal, hogy ne adjon nagyobb hangot ki, de a srác – bár ezt is élvezte – vágyakozva nézett vissza rám.
Megértettem.
Elővettem pár papír zsepit, odatettem mellé az ülésére s a jobb kezem, pontosabban a tenyerem külső élét, végighúztam a cipói közötti vágatában, lassan, érzékien, majd a mutatóujjammal megkerestem az anuszrózsáját és először csak a környékén játszottam azzal, majd már egy hirtelen, de nem durva mozdulattal bele is döftem. Előrelendült ettől a teste s kicsit fel is szisszent, de mivel nem mozgattam benne az ujjamat, így hamar megnyugodott.
Ekkor azonban elkezdtem mozgatni benne a mutató ujjamat, amit időnként kicsit be is hajlítottam benne s úgy próbáltam megcsavarni még szintén benne. Érdekes volt az érzés, amit ez okozott neki, mert ugyan sziszegett kicsit, de mosolygott is hátranézve s bólogatott a fejével rám, mint egy bíztatva a folytatásra.
Az ablakon kinézve azonban már a Suzuki gyár épületeit s az új autókkal teli nagy parkolóit láttam feltűnni, így azt is tudtam, hogy hamarosan beérkezünk Esztergomba, a végállomásra, így kihúztam az ujjamat, rácsaptam a feszes popóira a tenyeremmel és súgva megnyugtattam, hogy még lesz visszafelé ilyen s hasonló élvezetekben része s véget vetettem a játszadozásunknak, egyelőre. Beérve az állomásra, mi is leszálltunk a többi utassal a vonatról. Bementünk az állomásépületbe, s először a WC-be pisilni és kezet mosni, majd kerestünk egy büfét, ahol kávét, szendvicset és üdítőt vettünk.
Éhes lehetett, mert ő azonnal megette a szendvicsét, s csak utána itta meg a kávéját s ivott az üdítős üvegéből, míg én először a kávémmal végeztem, majd ittam pár kortyot az üdítőmből, de a szendvicsemhez nem nyúltam.
Éppen végeztünk, mikor meghallottuk, hogy a vonatunk fütyül, így gyorsan kiszaladtunk a büféből, majd az állomás épületből és futva éppen elértük a vonatunk második szerelvényének, utolsó ajtaját. Ott állt szerencsékre az új, fiatal kalauzunk, aki észrevett minket s megvárta a menesztéssel, míg odaértünk s felszálltunk mellette a kocsiba. Ő is fellépett, már zárult is az ajtó. Elindultunk.
Bemutattuk a srác jegyét s az én személyimet a kalauzunknak s egyben meg is kérdeztük tőle, hogy mikor érünk a piliscsabai egyetemi megállóba, majd a válasza után, elindultunk újra a kocsi végébe, a vonatvezető fülkéje előtti négyes üléshez, leülni. Én még visszaléptem a kalauzunk után, s azt is megkérdeztem tőle, hogy Aquincumba mikor érünk be?
Ezt nem tudta fejből megmondani, de a kisokosában megnézte. Így mire én is odaértem, ahol ültünk az egyetemista srác már elhelyezkedett. Újra négykézlábon állt az ülésen, mint idefele, s rám „mosolygott” a popója, csupaszon, ingerlőn, hívokadón és szőrösen.
Én helyet foglaltam, letettem mellé a vajas, szalámis zsemlémet, és elővettem a WC-ben, az óvszer automatából korábban vett óvszer zacskóját, kinyitottam, felhúztam a jobb mutatóujjamra azt. Majd szétnyitottam a zsemléimet, kivéve a számba tettem a szalámi darabokat, s megettem. Ezt követően végighúztam az ujjamat a gumival a vajban és már nyomtam is bele egyenesen az ánuszába.
Most is halkan felnyögött, de jól hallható volt mellette a vágyakozó megelégedés hangja is.
Mivel volt időm Dorogig, így csak lassan forgattam benne az ujjaimat, majd még kitapogattam a prosztatáját is és kellemes prosztatamasszázsban is részesítettem őt.
Dorogra beérve megint sokan szálltak le- s fel, de felénk nem jöttek most sem, egyedül maradtunk arra, a kocsi végében.
Így Piliscsabáig mg arra is maradt időm, hogy a lábai között benyúlva kézimunkázzak a farkán, meghúzkodjam a tökeit és kellő élvezetet eredményezve elküldjem őt.
Volt ideje megtisztogatnia a farkát egy papír zsepivel és rendbe szednie magát a leszálláshoz.
De még arra is, hogy felírja egy cetlire az újpesti címét, elmagyarázza, az merre van, de másra már nem, pedig még akart valamit hozzátenni. Annyit kiáltott csak, mikor már a vonat elindult: - Menj fel oda, ott várj meg engem, most!
Kicsit csodálkoztam ezen, el is töprengtem azon, amit hallottam. Hiszen, ha nincs otthon, miért s hogyan menjek fel oda, s ott hogyan várjam meg őt? De annyira határozottan utasított, hogy engedelmeskedtem az utasításának.
Újpesten leszálltam, az útmutatása alapján elindultam s hamarosan megtaláltam a leírt címen a házat. Felnéztem rá s az emeletet is megtaláltam. Három lakás volt azon az emeleten az ablakok osztása szerint. S láss csodát, a jó idő következtében minden ablak nyitva volt, szellőztettek a lakásokban. - De hiszen akkor otthon is vannak. – állapítottam meg.
Még tétováztam a járdán állva, mikor az egyik ablakból kihajolt egy tag s integetett.
Körülnéztem, csak én álltam ott, egyedül, így csak nekem integethet. - állapítottam meg. Már nem tétováztam, hanem elindultam az ajtó felé és mire odaértem hallottam, hogy az berreg. Megnyomtam, kinyílt. Így bementem, s míg mentem fel gyalog, hogy időt nyerjek, az is eszembe villant, hogy a srác, aki nekem integetett valamiért furcsa volt számomra. Nem ugrott be, hogy mi volt furcsa rajta.
Csak mikor már ott álltam az ajtó előtt s az kinyílt, megláttam a srácot, akkor kapcsoltam.
Egy kb. harminc év körüli, vékony, magas, inas srácállt az ajtóban, köszöntve s invitált be oldalra lépve. Meglepődtem, mert nem szokásos házi ruha volt rajta, hanem …
(folyt.köv.)