12 - könnyek

Ott tartottunk, hogy ismét kutyaszoritóban voltam. Mintha nem lett volna elég, hogy otthon és a nyaraláson nők hálójában élek, most sors egy újabb hálót font körém. Talán valahol fent egy istennő szeretne engem büntetni valamilyen bűneimért és sosem elég neki amit kapok. Most már inkább szabadultam volna ebből a helyzetből, de nem tudtam. A szárító kötéllel hátrakötött kezeim nem adtak sok lehetőséget. Előttem Mona pedig előbb a nézésével kóstolgatott.
Sveta felült egy mosógép tetejére és onnan nézett mosolyogva és Monát bíztatva.
Mona magas volt, így könnyedén elért, csak még sosem tett ilyet, bátortalan volt.
Ekkor Sveta átvette a kezdeményezést és lekevert néhány csattanós pofont. Nem védekeztem, csak pirultam, a szégyentől és a pofonoktól is. Ekkor valamit meglátott bennem Mona, vagy felébredt benne valami alvó ösztön mert félre tolta Svetát és elkezdett pofozni. Eleinte bénán mert megfájult a keze és megállt, nevetni kezdtek Svetával, sokáig incselkedtek egymással. Aztán összeszedte magát, immár komolyan, mosoly nélkül, szemei hidegen izzottak, egy fajta gyűlöletet láttam bennük.
A pofonok most jobban betaláltak és már nehezen tudtam tartani magam. De mivel még nem sírtam, mintha csalódottságot okoztam volna. Egy idő után átadott Svetának, aki friss lendülettel olyan sorozatot adott, hogy elkezdtem könnyezni. Ekkor megint Monát biztatta, aki most már szidni kezdett közben.
- You are a miserable slave - egy szerencsétlen szolga vagy. You deserve to suffer - szenvedés érdemelsz - look at me! Nézz ram!
Ilyeneket mondott és közben minden pofon után nyüszíteni kezdtem. Fájt is, testileg, lelkileg. Könyörögni akartam de nem jutottam szóhoz. Nem tudom hogy volt abban a videóban de én már elkezdtem sírni valóban. Csak azt akartam, legyen vége. Láttam Mona szemeit, most élvezte. Ő is kipirult és megint átadott Svetának, aki ugyancsak élvezte hogy feladtam és sírok. Mona állította le, lenyomott térdre és nekidőlt a mosógépnek. Szoknyája alatt nem volt semmi és már nedves volt. Úgy nyaltam mint aki az életéért küzd, sajgott az arcom, a térdeim is fájtak, a lelkem is fájt de minden érzésemet elnyomta Mona íze, a szenvedélye ahogy oda irányított, mozgásán éreztem azt a hatalmat amit magában felfedezett. Arcomat elárasztották nedvei, egy idő után megállt és én még finoman folytattam. Éreztem, hogy még néhányszor elmegy, míg egyszer csak ellökött magától, szinte elestem. Sveta annyit mondott:
- You wait here slave on your knees and kiss my slippers until I come for you - itt várj térden állva szolga és csókolgasd a papucsom míg érted jövök.

Majd elmentek és ott hagytak sírva, nedvesen, megalázva. Hátra kötött kézzel, térdelve elkezdtem csókolgatni a papucsait, mindenütt, mintha látott volna. De arra is gondoltam, talán lát egy kamerán, minden esetre megállás nélkül tettem amit parancsolt.
Sokáig, túl sokáig. Egy idő után oldalra dőltem és kiszáradt a szám. Már csak pihentettem ajkaimat a papucson. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer meghallottam, hogy jön valaki és feltornáztam magam térdelő állásba, fel sem néztem, csak csókoltam a papucsot. Aztán egyszer csak egy illatos lábat éreztem. Mona volt az, már csendesen, kedvesen.
- Get up slave, Sveta is waiting for you. I wish I could keep you. - bárcsak megtarthatnálak.
Eloldozott és megengedte hogy lezuhanyozzak. Ahhoz is gyenge voltam, hogy felizguljak. Ittam a csapból és összeszedtem magam. Sveta és Mona még kávéztak, cigarettáztak. Sveta ujjaival mutatott maga mellé a földre, megertettem és letérdeltem mellé. Lehajtott fejjel a lábait néztem, már szandálban volt, útra készen. Éreztem illatát, szemeim itták lábai látványát, nap-barnította, izmosak és csinosak voltak. Még beszélgettek. Sveta lenyújtotta nekem a csészéjét, még volt benne kávé. Megittam és hálás voltam. Kaptam egy kis maradék limonádét is. Majd a nők elköszöntek egymástól és elindultunk. Sveta hátulra ültetett és csak annyit mondott.
- You did well slave. Today you will work in the restaurant but from tomorrow I bring you here for a few days. Now shut up. - ügyes voltál szolga, ma még a vendéglőben dolgozol, de holnaptól néhány napra ide hozlak. Most kussolj.
A hátsó ülésről néztem ahogy vezet, belegondoltam mit fognak szólni Zsuék ha nem lesz aki kiszolgálja őket.

Folytatódik..