Fenséges Istennő 3.

Én tettem, amit parancsolt, ott álltam vigyázzban minden nap órákon keresztül a plázában. Eltelt a hétfő, a kedd, a szerda és a csütörtök is... Számíthattam volna rá, hogy kegyetlen lesz, és csak az utolsó nap jön el értem, de azért reménykedtem az ellenkezőjében. Az álldogálás minden perce reménykedéssel és gondolkodással telt, igyekeztem elterelni figyelmemet arról, mennyire fárasztó is helyzetem. Pedig fárasztó volt...
Ott álltam összesítve majdnem egy teljes napot egy idegen nő kedvéért, aki talán el se jön. Közben persze mindenki tök hülyének nézett (meg kell hagyni, jogosan). Megéri ez? Elgondolkoztam, vajon az Úrnő minden szolgájával ilyen gonosz... mindenkit így megkínoz mielőtt találkozna vele? Vagy ez csak a videós késlekedésem miatt van? Abban maradtam magammal, hogy valószínűleg megcsinálná ezt bárki mással is. Elvileg rengeteg szolgája van, ha eszébe jut valami, megcsináltatja valamelyikkel...
Pénteken már rettegtem, hogy egyáltalán el sem jön. Én meg ott álltam egész héten hiába... Persze közben attól is féltem, hogy egyszer csak megérkezik. Le kell térdelnem elé, és lábat csókolnom. Még soha nem tettem ilyet, ráadásul rengetegen lézengtek péntek délután a bevásárlóközpontban. Efféle gondolatok jártak a fejemben, amikor valóban megérkezett.

Amire egész héten, sőt hónapok óta vártam. Ott állt előttem, láthattam őt a saját szememmel. Szépsége egyszerűen leírhatatlan volt. Szőke, kék szemű lány, de gyönyörűbb bármely más szőke kék szemű lánynál. Teste tökéletes, arca csodaszép, akár egy valódi istennőé. Átlagos magasságú volt, amihez hozzáadott kicsit szandáljának közepes méretű sarka. Csinos nyári miniszoknyát, és hozzá fehér toppot viselt. Én tudtam a dolgom és letérdeltem előtte. Nem igazán zavart a környezet... ahogy megláttam őt, egy kicsit megszűnt minden más. Ő fölényesen rám mosolygott, kivillantak hófehér, szabályos fogai.
A pár másodperces szemkontaktus után már egyáltalán nem esett nehezemre lehajtani fejemet és üdvözlésképp megcsókolni szandáljából kilógó csodaszép lábujját. Körmei fényesre voltak lakkozva, és igényesen le voltak reszelve. Lábujjai sorban növekedtek, nem volt nagyobb a második ujja, mint a nagylábujja. Fantasztikus volt. Ennek a nőnek mindene tökéletes volt. Bőre selymes, bársonyos és hibátlan, de nem smink fedte el a hibákat, hanem tényleg HIBÁTLAN nő állt előttem. És én a lábai előtt térdeltem. Kicsit meg is lepett, mennyire természetes volt életemben először fejet hajtani és lábat csókolni egy nőnek... Úgy éreztem, ez a természetes. Ő az Istennő, én pedig az alantas szolgája, aki térdre veti magát hatalmassága előtt.

Mikor újfent felnéztem rá, ő ismét elmosolyodott fölényesen. Nehezen álltam a tekintetét, talán az volt a legkülönlegesebb benne. Pár órának tűnő másodperc múlva jelezte, hogy felállhatok. Elindult, én pedig követtem. Beült egy kis kávézóba és rendelt magának egy teát.
- Na ide figyelj kutya! Rimánkodtál nekem, hogy bizonyíthasd alázatod... én pedig úgy döntöttem, adok egy esélyt.
- Köszönöm Úrnőm! - mondtam halkan, apró fejhajtás kíséretében. Ott ültünk egymással szemben, és hihetetlen volt, ahogy kutyának szólít, szigorú hangon beszél velem.
- Bevallom csicska, nem vagyok biztos benne, hogy valóban érdekel a randa pofád... Tényleg bizonyítanod kell, és teperned, hogy a közelemben maradhass.
- Bármit megteszek, Istennőm.
- Van pár szabály, amit be kell tartanod, remélem tudod őket...
Igen, volt rengeteg szabály. Az adatlapján írta le, mik azok a szabályok, melyek minden szolgájára vonatkoznak.
Ilyenek pl., hogy mindenkinek el kellett fogadnia, hogy ő Istennő, nem közönséges úrnő. A két fogalom abban különbözik, hogy Istennő csak és kizárólag Ő, míg úrnő bármelyik domináns nő lehet. Pl. azt mondja egy barátnőjére, hogy mostantól ő az úrnőm, akkor nekem őt úrnőmként kell tisztelnem, viszont Istennőm mindenek felett áll...
Megszólításnál bármilyen megszólítást alkalmazhatok, egyetlen megkötés, hogy a megszólításnak ki kell fejeznie, hogy ő felettem áll mindenben. Tehát hívhattam Istennőmet akár Úrnőmnek is, sőt kénytelen is voltam, hiszem elvárta a választékosságot.
A lábcsók alap! Minden kutya lábat csókol Istennője előtt, ez olyan normális, mint hogy lélegzünk.
A kézcsók viszont jutalom. A legnagyobb kiváltság, amit egy büdös kutya kiérdemelhet, hogy csókolgathatja Istennője gyönyörű kezét, ujjait.
Ha Istennőm szól hozzám, én egyenesen a szemébe nézek. És ha én szólok, akkor is keresem a szemkontaktust. Tekintetem mindig alázatos, áhítatos.
Efféle szabályok voltak, és rengeteg...
- A te esetedben egy szabályt módosítok - mondta érzelemmentesen. - Te nem rimánkodhatsz a parancsaim ellen, mindent azonnal, gondolkozás nélkül végrehajtasz, amit mondok. - Igen, volt egy szabály, hogy a kutya, ha Istennője parancsát túlzásnak érzi, vagy képtelennek érzi magát, hogy végrehajtsa, mondjuk mert túl bizarr, akkor letérdelhet Istennője lába elé, és azt csókolgatva rimánkodhat, hátha az Istennő meggondolja magát. Ilyen esetben addig könyöröghet, míg Istennőm harmadszor is kiadja a parancsot. A parancs harmadszori elhangzása után szó nélkül teljesíteni kell azt. Tehát nekem nem volt ilyen lehetőségem...
- Ahogy parancsolja, Hercegnőm.
- Elég szánalmas vagy... Na jó, most fizess, aztán mehetünk!
- Köszönöm, Istennőm! - Igen, ez is szabály volt. Ha Istennőm mond rólam valamit, vagy engedélyez valamit, vagy ad valamit, azt meg kell köszönni. Ennek a megköszönésnek is külön szabálya volt: először lábat kell csókolnom/ vagy ha nem vagyok közel az Úrnőhöz, akkor a földet kell megcsókolnom előtte, aztán a szemébe nézve megköszönni, hogy figyelemre méltatott, amire nyilván méltatlan vagyok, majd egy újabb láb, illetve földcsókkal lezárni az aktust. Bonyolult volt, és tudtam, ha az egyik szabályt nem tartom be, mehetek haza...

Kifizettem a teáját, majd elindultunk. Noha alig volt húsz éves, hangsúlyozom HÚSZ ÉVES, mégis a város egyik legmenőbb környékén lakott egy hatalmas lakásban. Hihetetlen (és egyben írtó izgató) érzés volt belegondolni, hogy ennek a Nőnek már 14-15 éves korában is lábat csókoltak a férfiak. Méghozzá jómódú, befolyásos férfiak is pitiző kutyává váltak ez előtt a Nő előtt már 15 éves korában...
Tömegközlekedéssel mentünk. Feltűnő jelenség volt (a világ legszebb nője még szép, hogy feltűnő jelenség...), minden férfi megfordult utána, és érezhették domináns, fenséges kisugárzását, ugyanis megfigyeltem, hogy sokan lesütik tekintetüket, ha épp összeakadt Istennőmével. Megérkeztünk a hatalmas épület bejáratához.
- Nos kutya, a kilencedikre megyünk. Én lifttel megyek, de te nem használhatod. Te négykézláb mész föl a lépcsőn - mondta parancsolóan. - Én is mentem már fel lépcsőn, úgyhogy szerintem megfelelően kifejezné alázatod, ha a lábnyomaimat csókolgatva ügetnél fel. - Én nyeltem egy nagyot. - Minden lépcsőfokot megcsókolsz, megértetted? - parancsolta szigorúbban.
- Igen, Királynőm. - Tudtam, hogy nem vitatkozhatok, amit parancsol, azt meg kell tennem...
- Meg ne próbálj csalni! És igyekezz, én fönt várok rád. Ha sokáig váratsz, akkor bezárom előtted az ajtót. - Beszállt a liftbe, szőke haja utána libbent. Gyönyörű volt. Magam előtt láttam szigorú kék tekintetét. Már megint milyen szituációba keveredtem.
Négykézlábra ereszkedtem és elindultam. Megcsókoltam minden egyes lépcsőfokot. Nem mertem csalni. A kő hideg volt, és nem is túl tiszta. Nagyon taszított a helyzet, de TÉNYLEG nem mertem csalni... A végén az segített elfogadni a feladatot, hogy komolyan odaképzeltem magam elé Istennőmet, elképzeltem, ahogy előttem halad, és én valóban a lába nyomát csókolgatom. Így is szar volt, de legalább kicsit izgató. Mindenesetre siettem ahogy bírtam, el tudtam képzelni róla, hogy tényleg hazaküld, ha nem vagyok elég gyors...

Kilenc emelet. Nem kevés. Egyszer szembejött valaki... Nem néztem rá, reméltem gyorsan elhúz mellettem, de nem mertem megszakítani a feladatot. Egyedül az utolsó lépcsősor volt érdekes, ugyanis Istennőm a tetején várt rám. Én amilyen gyorsan csak tudtam, úgy haladtam (persze így is lassú voltam), és végül egy alázatos lábcsókkal zártam le alázatom kinyilvánítását.
Benyitott a lakásba. Hatalmas előszoba, gyakorlatilag előcsarnok fogadott bennünket. És két meztelen férfi, akik az ajtóval szembe térdeltek. Kezüket összekulcsolva odakúsztak (inkább csúsztak-másztak) Istennőm lábaihoz, s megcsókolták azt. Felnézve Rá üdvözölték Úrnőjüket:
- Üdvözöljük itthon, Fenséges Istennő! - mondták tökéletesen egyszerre. Majd újra megcsókolták gyönyörű lábait. Én nagyon ledöbbentem, hogy egyszer csak ott volt két idegen, pucér férfi. De eszembe jutott erre is egy szabály: az Istennő szolgái nem beszélhetnek egymással, sőt nem is nézhetnek egymásra, hacsak nem követeli meg munkakörük.
- Te menj a nappaliba, te pedig indítsd be a jakuzzit! - adta ki Istennőm az utasításokat. A két szolga elviharzott, természetesen négykézláb. Rám nézett gyönyörű szemeivel. Én ott térdeltem mellette. Kicsit sajogtak a lépcsőzéstől, de ettől eltekintve félelmetes, mennyire természetes volt mindkettőnknek, hogy térdelek, ha vele vagyok. - Na mi van? Meglepődtél, hogy vannak itt más szolgáim is? - tényleg meglepődtem... - Azt hitted, egész nap csak veled fogok foglalkozni? Azt ki kell érdemelni, csicska. Vetkőzz le! A cuccaidat dobd oda a sarokba!
Ettől is féltem. Méghozzá nagyon. Fura érzés volt levetkőzni előtte a parancsára, de nem ellenkezhettem. Most már meztelenül térdeltem előtte. Ő közelebb lépett hozzám. Kezével végigsimított az arcomon, s úgy nézett le rám.
- Nos kutya, akkor elkezdem a nevelésed. Van pár dolog, amit meg kell értened, ha valóban szolgálni akarsz. Én tényleg Istennő vagyok! Bármit teszek, az úgy van jól, bármint mondok, az úgy van. Én vagyok a leggyönyörűbb, legokosabb és legfenségesebb Nő a világon. Amit akarok, azt megkapom. És azért kapom meg, mert JÁR NEKEM. Azért jár, mert jobb vagyok mindenki másnál. Egyszerűen mindenki más felett állok. Ezt meg kell értened és el kell fogadnod. Látni akarom a tekintetedben, hogy a tudatában vagy... - végig a szemembe nézett. Elbűvölően gyönyörű volt, bármit odaadtam volna érte.
- Az a sok alázatos cucc, amit írtál és mondtál eddig. Nem rosszak. De érezni akarom még jobban, hogy teljesen átadtad magad. Hogy elfogadod a mindenhatóságomat. Egyszerűen teljes mértékben tartsd magad SENKINEK, akinek a létezésének egyetlen célja, hogy kényem kedvem szerint bánjak vele. - Kicsit összeszorította az arcomat, és megrázogatta a fejem.
- Fogalmam sincs, hogy csaltál-e a lépcsőn feljövet, de mostantól nem csalhatsz, nem mulaszthatsz, ha parancsolok valamit. És azt akarom, hogy ne azért ne tedd, mert félsz a büntetéstől, vagy félsz, hogy kidoblak, hanem ÉRTEM. Mert én vagyok a Fenséges Istennőd, és bármint mondok, neked a létezésed értelme, hogy teljesítsd azt. A fejet hajtó szaros kis kutyám vagy, aki csak azért él, hogy Én szórakozzak vele.
- Lehetnek vágyaid, sőt jó is, hogy vannak, de minden vágyad közül a legerősebb az legyen, hogy ENGEM szolgálhass. Minden parancsom ajándék számodra. Sőt, minden szavam, minden perc, amit veled töltök ajándék neked. Bármi, amit teszek a legcsodálatosabb dolog, ami veled történhet.
- Az ISTENNŐD vagyok, te pedig a szolgám. Azt akarom, hogy minden szavadból kihallatsszon, hogy ezt így gondolod, hogy ezt VALÓBAN így gondolod. És látsszon minden mozdulatodon, és a tekintetedben is... - Annyira szép volt. És valóban fenséges, szinte mindenhatónak éreztem. Elkezdtem tényleg úgy érezni, ahogy mondta. Ő egy Istennő, aki bármit megérdemel, akinek jár, hogy bármit megkaphasson, amit csak akar. Én csak néztem fel rá alázatosan, miközben meztelenül térdeltem előtte, néztem gyönyörű kék szemeibe... ott és akkor örökre megváltozott az éltem...
Lehajtottam a fejem, és újfent csókot leheltem szandáljából kilógó Hercegnői nagylábujjára. Ahogy az ajkam felső része fényes körméhez, alsó lábujja elejéhez ért behunytam szemeim egy pillanatra, átadva magam a gyönyörnek. Aztán felnéztem rá.
- Ön a Fenséges Istennőm. Bármit megteszek Önért...