Domképezde 1/2.

Domképezde 1/2.

(A történet teljes mértékben kitalált, a szereplők és a helyszínek is fiktívek. Figyelmeztetés: orvosi játékok, deresen történő botozás.)


Az élet kiszámíthatatlan volta nálam is gyakran bebizonyosodik. Másféltucatnyi évvel ezelőtt, mielőtt nagykorúságból kifolyólag végleg búcsút mondtam a lakásotthon kapujának, még annyira más terveim voltak, hogy mihez kezdek visszakapott szabadságommal. Ó, botor, ifjúkori álmok, hová lettetek?

Gazdag voltam, legalábbis azt hittem, hiszen nem üres kézzel távoztam. Az évek alatt összegyűjtött pénz vagyonnak tűnt, de oly gyorsan elolvadt, mint ahogy a homok beissza a vizet, és kénytelen voltam munkát keresni. Dolgoztam autószerelő műhelyben, építkezésen, lángossütödében is végigbekkeltem egy egész nyarat, a gyári gályától egészséges ódzkodásom visszatartott.

Családomra nem számíthattam, hiszen sohasem derült ki, hogy kinek a jótékony keze juttatott párnapos koromban egy kórház utcai inkubátorába egy ködös, októberi éjjelen, még a nevemet is az engem megtaláló és gondjaikba vevő gyermekosztályi nővérektől kaptam: Lionel. Nem egy királyi név, de azért elégedett voltam vele. Sokkal jobban hangzott, mintha Johnny vagy Frank lettem volna. Oroszlánként belevágni az élet sűrűjébe, ez igazán nekem való, kalandos életutat jósolt.

Váratlanul ért a múltból előkallódott hajdani lakásotthoni társammal, Larionnal való találkozás. Már mindketten túlhaladtuk akkora huszonötödik évünket, és bár sohasem voltunk barátok, mégis megörültünk egymásnak. Larionnak szemmel láthatóan jobban ment a sora, ez meglátszott új autóján, ápolt körmein, finom ruháin, melyek igencsak elütöttek az én használtautó-kereskedésben vett Crysleremtől, farmeros-pulóveres kinézetemtől, zsebkéssel rendben tartott körmeimtől. Pedig neki sem volt senkije, elhagyott gyerekként vágott neki rég az élet nevű kalandba. Akkor hogyan tollasodott meg?

Találkozásunkkor egy étterembe invitált, majd miután a finom falatokkal végeztünk, meghívtam őt a panzióba, ahol szobámat béreltem. Bár lehet, hogy meg tudtam volna fizetni egy olcsóbb lakás bérét, mégis emellett döntöttem, hiszen itt takarítottak helyettem, és az ágyneműcserére sem volt gondom. Mivel az étteremben, idegenek füle hallatára tapintatból nem kezdtem faggatózni, szállásomra érve már levedlettem a fals tapintatot, és nekiszegeztem a kérdést: ugyan mi módon ragyogott fel szerencsecsillaga?

Valami olyat vártam, hogy benősült egy krőzus családba, esetleg Las Vegasban nyert egy zsák pénzt a Jackpoton, de egészen más derült ki. Persze nem azonnal, hanem miután a második korty whiskey után magához húzott, és váratlanul megcsókolt. Lúdbőrös lettem érintésétől, és akkor is viszonoztam a csókját, ha eleddig sejtelmem sem volt arról, hogy mindkét csapatban játszik, hiszen kamaszkorától a legszebb lányok között forgolódott, akik közül több is szeretőjévé vált.

Az együtt töltött éjszaka után, a karjaiban ébredtem. Nem kérdeztem tőle, honnét sejdítette meg homoszexualitásomat, amit érthető okokból nem doboltam ki, és még hivalkodó öltözködéssel, mozgással sem játszottam rá. Mivel hónapok óta egyedül töltöttem éjszakáimat, elfogadtam, amit adni tudott, és az nem volt kevés.

Vallomására a második alkalommal került sor, amikor ugyanúgy előkallódott a semmiből, ahogy az együtt töltött éjszakánk után eltűnt. Jött, és ismét az ágyamban kötött ki. Nem bántam, de mégis többre vágytam, meggazdagodásának titkára.

Messziről indított, és csak néhány mondat után koppant az érme, feltárult előttem a titok. Nem hazudom, hogy elsőre nem sokkolt le, de utána fokozatosan megbarátkoztam a gondolattal, hogy akár én is megpróbálhatnám.

Elbeszéléséből fokozatosan bontakozott ki a voltaképpen egyszerű történet. Mivel ő is a könnyű élet, és gyors meggazdagodás híve volt, hát társkereső oldalon hirdette szexuális szolgáltatásait, idősebb hölgyeknek, aztán uraknak. Kissé pironkodva árulta el, hogy addigi férfikapcsolataiban övé volt a vezető szerep, de ezt egyre gyakrabban írták felül, és bizony bele kellett törődnie, hogy ő is dugható.

Az egyik titkos kuncsaftja, egy középkorú férfi beszélt neki arról, hogy többet kereshetne, ha vállalna extrém szolgáltatásokat is. Például engedné megverni, kihasználni magát. A kuncsaft alkalmasint egy dom volt, aki titkos képezdét tartott fenn hasonló érdeklődésű férfiaknak, akik dommá szerettek volna fejlődni, és megspórolták volna az ehhez vezető, akár évtizedekig tartó, rögös utat, és bentlakásos formában, egy Domképezdének nevezett helyen tapasztalt oktatóktól, és ami ugyanilyen fontos, bevállalós alanyok közreműködésével sajátították el a szakszerű kínzást, verést, egyéb perverzitásokat. A tananyag mindenkinek személyre szabottan került kidolgozásra, senkit sem kényszerítettek olyanra, amely kívül esett érdeklődésén, sőt még azt is kiválaszthatta, hogy nővel vagy férfival kívánja begyakorolni az általa kultivált elemeket.

A titkos helyen lévő Domképezdében néhány hét alatt megtanulhatta a később tökélyre fejleszthette a benne rejlő dom-kezdeményt bárki, aki vaskos pénztárcával és ilyen irányú, perverz érdeklődéssel rejtőzött a világban, és bizony nem voltak kevesen.

Itt szúrtam közbe első kérdésemet, miután leráztam néhány fiktív izzadságcseppet a homlokomról. Arra voltam kíváncsi, hogy oktató vagy alany szerepében keresi a pénzét. Elkomorult, majd félrefordítva a fejét, némi spéttel felelte, hogy lehetne talán oktató is, de jelenlegi helyzetében ő az, akin gyakorolhatnak.

Ezután gyorsan elkezdte bagatellizálni szerepét, hiszen ő olyan férfi aki képes úrrá lenni feszélyezettségén, ha meztelenül kell más, felöltözött emberek között kell lennie egy helyiségben, akik verbális és fizikai megpróbáltatásoknak teszik ki. Aztán hirtelen nekem szegezte a kérdést, hogy volna-e kedvem és érzek-e magamban elég bátorságot, hogy kipróbáljam, hiszen míg dom-jelöltekből gyakorta túltengés mutatkozik, oktatóik személye körül sincs sok változás, alanyokban, akik bevállalják, hogy rajtuk tanulják meg a perverz szeánszok csínját-bínját, folyton ínség mutatkozik.

Egymás mellett hevertünk meztelenül a panzió sokat látott franciaágyán, és amikor ideért, megsimogatta ágyékszőrzetemet, majd megnyugtatott, hogy ez egyáltalán nem akadály, ha belevágok a könnyű – könnyű? – pénzkeresetbe, rendszeresen simára borotválnak majd.

Nem sokat tétováztam. Már elegem volt az alkalmi munkánkból, azokból a napokból, amikor csak az éhkoppot nyeltem pizza helyett, és a panzióbéli szobám bérének kifizetése is gondot okozott. Larion még további mézet kent a madzagra azzal, hogy havonta egy-két nap munkával degeszre fogom keresni magam.

Ne egészen egy hét múlva bemásztam a csomagtartójába, és kezdetét vette utazásom kínzatásom színhelyére. Tele voltam lelkesedéssel, jóval több volt bennem a pénz iránti mohóság, mint az aggodalom. Gyerekkorom óta nem zavart a meztelenségem. A lakásotthonban a többiekkel együtt nőttem fel, sohasem rejtegettük a testünket egymás előtt. A gyakori orvosi vizsgálatok alkalmával is természetesnek vettem a vetkőzést, és mióta elkezdtem önálló életemet, szeretőim előtt sem lepleztem középmagas, mértékkel izmos testemet. Vajon milyen meglepetések érhetnek? A csomagtartóban való utazás során többször is merevedésem támadt arra gondolva, hogy idegen férfiak kezére adnak. Ekkor ötlött fel először bennem, hogy akár dominák is tanulhatnak rajtam! Azt már nem! Nők engem ne akarjanak szadizni! Csak férfi kezére adom magam. Ezt szentül megfogadtam.

A felvételi vizsga jól sikerült, ezt leolvashattam Larion arcáról is, akinek bizonyára pluszpénz ütötte a markát azért, mert új húst hozott a Domképezdébe, nem is akármilyet. Hiszen még fiatalnak számítottam, és bár nem voltam izomkolosszus, itt nem is volt elvárás.

Az első munkanapomra megint Larion vitt el, és mivel már alkalmazásban álltam, nem kellett a csomagtartóban utaznom. Néhány nap telt el a sikeres felvételim óta, és azóta bizony százféleképpen elköltöttem előre a még meg sem kapott pénzt.

A kastély folyosóin hűvösebb volt, de a használt termeket, ahol az elméleti és gyakorlati oktatások folytak a néhány középkorú nebulónak, már felfűtötték, ha nem is haladta meg a hőmérséklet a 23-24 fokot, de senki sem fázott. Az óra már elkezdődött, amikor egy oldalajtón bevezettek egy kisebb helyiségbe, ahol meztelenre kellett vetkőznöm. Innen nyílt a másik ajtó, amely a tanteremnek kijelölt helyiségbe vezetett. Míg várakoztam, beletúrtam hajamba, és megnézegettem magam a tükörben, próbálván kitalálni, milyennek találhatnak majd. Nem kellett soká várnom, hamarosan sor került megjelenésemre.

Az alig féltucatnyi érdeklődő csak férfiakból állott, ennek titkon megörültem. Egy dobogóra állítottak, ahonnan mindannyian jól láthattak engem. Az oktató dom bemutatta testem azon részeit, ahol kínozhatnak, és azokra is felhívta a figyelmet, ahol nem. Váratlanul kaptam tőle egy pofont, mert nem fordultam elég gyorsan, és ez elég volt ahhoz, hogy jobban odafigyeljek arra, hogy megtegyem, amit elvárnak tőlem.

Ezután egy nőgyógyászati szék jellegű alkalmatosságba kellett felmásznom, a nebulók odagyűltek, többen feltették a szemüvegüket is, hogy alaposan megszemlélhessenek. Először voltam kiborotválva altestemen, és emiatt jobban láthatták testem alsóbb régióit. Az oktató felhívta a figyelmet arra, hogy azon kevesek közé tartozom, aki nem ikszelte be a vállalási lapon a farok- és herekínzást, de igaz örömükre az anális játékok nincsenek ellenemre. Így – nyúlt fenékvágásomba, és tette ujját szűk lyukamra – beöntést, injekciót, prosztatamasszázst, dildókat és más eszközöket fel lehet helyezni, lázmérőzés és kúpok is szóba kerülhetnek, sőt középkori szeánsz keretében karóba is ültethető.

Beleborzongtam utóbbi eshetőségbe, és reméltem, hogy nem a Kislovag című középkori film karózási jelenetében látott karvastagságú karót fogják féltett lyukamba erőltetni, és amikor azt hallottam, hogy öklözést sem vállalok, akkor kissé megnyugodtam. Az ököl és a karó mérete nagyjából megegyezett, ha az egyik nem, akkor a másik sem.

Ezt követően vissza kellett térnem a dobogóra, és előre kellett hajolnom bokafogással. A körém gyűlt férfiaknak elmagyarázta az oktató, hogy nem lehet hebehurgyán összevissza verni a feneket, hiszen akik lehajolnak, lehasalnak a pálcának, vagy egyéb eszköznek, azok kivétel nélkül szeretik, ha a verés után büszkék lehetnek a nyomokra. Tenyerét rátéve a fenekemre behatárolta a területeket, ahová lehet ütni, és ahová nem. A derekam felé közeledve a tilos zónába haladt.

Ekkor valaki feltette a kérdést, hogy a fenéklyuk pálcázható-e, mert már látott olyan pornóvideót, ahol kifejezetten ott vertek el egy diáklányt, aki hétvégén a strandra készülvén nem akarta, hogy észrevegyék a nyomokat. Így a dom tucatnyi ütést mért a vágatba, amitől a lány igencsak rázta a lábát, de újra és újra széthúzta magának, hogy eltalálhassák féltett lyukát.

Az oktató azt felelte, hogy ez igen speciális ütés, de ha az alany beleegyezik, akár különórán is lehet gyakorolni vele, de nem tanácsolja, hogy tíz-tizenkét, közepes méretű ütésnél többet mérjenek ki oda, mert egyrészt igencsak fájdalmas és érzékeny terület, másrészt gondolni kell arra, hogy a regenerálódás néhány napja alatt is kell az alanynak székletet üríteni, amit megnehezít egy elvert fenéklyuk. Ezután felhívta a figyelmet, hogy sohase mulasszák el gyógykenőccsel bekenni a végbélnyílást a gyorsabb gyógyulás elérése érdekében, hiszen így legközelebb is gyakorolhatóvá válik ez a különleges ütésfajta.

Ezután véget ért az óra, és a következő fél órában pihenhettem, átnézhettem, még mi vár rám. Voltaképpen könnyű napnak ígérkezett, először hallhattam a domsághoz kapcsolódó szókincset is. Ez a szleng hirdeti a dom felsőbbrendűségét és engedelmesen a keze alá dolgozó sub alsóbbrendűségét a szeánsz alatt. A subnak is tisztában kell lennie azzal, hogy segítenie kell a domot abban, hogy az megkínozhassa őt.

Folyt. köv.