A karácsonyi hóesés előtt történt (2)

Ráparancsoltam, hogy forduljon a bokor felé, nagyobb terpeszbe tegye a lábait és hajoljon előre bokafogásba. Én meg odaléptem a fenyőághoz, kézbe vettem s visszalépve már meg is lendítettem. Lecsaptam azzal a szép, de még a farmerjában domborodó popóira, zsemléire. Felkiáltott és fel is egyenesedett volna, ha a nyakánál fogva nem tartom előredöntve.
Ekkor előjött belőlem az incselkedő kisördög és az öt-hat csapás után, amit a farmerjában lévő, domborodó zsemléire kimértem, hirtelen mögé léptem, odanyúlva a farmerja oldalain lévő derékszíjat tartó övtartókhoz, annál fogva lerántottam róla a farmerját, de az alsógatyáját is egyben, le, egészen a bokájáig, majd újra a nyakánál fogva előredöntöttem a korábbi bokafogásába.
Most ott voltak előttem már a csupasz, azaz dehogy is voltak azok csupaszak, hanem kellően szőrös zsemléi, s most azokra sújtottam le az újra jobb kezembe újra felvett fenyőgallyal, miközben a bal kezemmel előre nyúltam a teste mellett s megragadtam a markomba, s szorosan fogtam a még mindig mereven álló farkát. Így nem nagyon tudott elhúzódnia csapásaim elől, s sziszegett is kellően, mert a fenyőgally tűleveleit érezhette a csupasz popóin.
Mikor úgy találtam, hogy már kellően elvertem a fenekét, s ezt mutatták is a megjelenő apróbb vércseppek ott, taktikát váltottam. Elengedtem a bal kezembe, markomba fogott merev farkát s hátrébb lépve most a fenyőgallyal a terpeszben lévő lábai közé céloztam s a belső combjait érte, valamint a csüngő tökeit. Most lett csak igazán testrángatás, s már nem csak sziszegett, de aprókat sikkantott is egy-egy jól sikerült, pontosan célt ért ütés, csapás után.
Mivel már nagyon remegett a teste a sok csapástól, kíntól, így abbahagytam a csapásokat a fenyőgallyal s helyette a jobb markommal csaptam oda a lógó tökeire alulról felfelé. Ezek még pontosabban érkeztek a kívánt és kiszemelt helyre, így jobban is fájtak.
Több sikeres csapás után leálltam ezzel, és ráparancsoltam, hogy egyenesedjen fel, sőt azt is, hogy húzza ki magát, s lassan forogjon ott a bokor előtt. Hátrébb lépve megcsócsáltam, megszemléltem, stíröltem alaposan és megállapítottam, hogy jó alakja van, kellően izmos, ahol kellett és szőrös is, ahogyan szeretem.
Azt is észrevettem, hogy megborzong ott csupaszon állva s akkor figyeltem fel arra is, hogy már nem süt a Nap, hanem elborult az ég s hegyek mögött lassan igen sötét fellegek emelkednek s közelednek felénk. Mire rászóltam volna, hogy öltözzön föl, már oda is ért hozzánk az első goromba szél úrfi, majdnem ledöntve a lábunkról minket. Nem kellett biztatni, maga s persze én is kapkodtam, gomboltam be a ruházatomat s lódultunk neki a lejtőnek, hogy leérjünk a buszfordulóba, még a megeredő eső előtt. Sikerült.
Szerencsénkre is a busz már kaptatott felfelé és éppen beszálltunk, mikor nagy, kövér cseppekben elkezdett esni az égi áldás. A buszsofőrünk meg is jegyezte:
- Időben jöttem, különben jól eláztak volna. A váróterem nem sokat védett volna.
- Igen, így van. Még napos időben indultunk neki s nem vettük észre, hogy változott hirtelen az idő és már sötét fellegek húznak, gyülekeznek az égen.
- Szerintem ebből nem csak eső, de havazás is lesz. – mondta, jósolta a sofőrünk s milyen igaza lett.
Mire leértünk a HÉV megállóban már nagy pelyhekkel el is kezdett szálingózni a hó.
Másnapra már vastag hótakaró borította a várost, ami sajnos nem sokáig maradt meg, mert a szentestére már el is olvadt a betörő meleg léghullámok hatására.
(A hirtelen jött időjárás változás miatt a srác nem élvezett el tőlem,legfeljebb otthon önmagától.)
vége