Négyesben a vadbarommal nálam (1)

A cím némi magyarázatra szorul, mert a fürdőben még hét filippínó srác volt velem, viszont már csak három jött el hozzám: Nataniel, Crisanto s James (róluk pár szót és Vadbaromról is később!), a többiek úgy döntöttek, hogy ők még maradnak, kihasználják a fürdőjegy adta további előnyöket, meglátogatják a fürdő egyéb - még nem látott - részeit is. Majd a szállásukon találkoznak a velem jöttekkel. Így ötösben mentünk hozzám a Vadbarommal, akivel a fürdő szauna-világ részén, a meztelen szaunázóban futottunk össze. A fürdő előtt egy nagyobb Greengo kocsit fogtam, abba öten belefértünk úgy, hogy én vezettem.
Még az út közben kifaggattam Natanielt, hogy meddig mehetünk el a Vadbarommal szemben a bdsm terén, de igazán nem tudott mit mondani, csak annyit, hogy amennyit a srác kibír.  Ha nem bírja, majd jelzi, s akkor abbahagyjuk. Beszéltünk még arról is, hogy én megkúrhatom a Vadbarmot, mert ők nem fogják azt megtenni. Szerinte.
Igazából nem ezt, hanem azt akartam volna megtudni tőle, hogy Ő, illetve társai meddig mennének el a bdsm terén, mit igen s már mit nem tennének meg, de vagy nem értette, vagy nem akarta megérteni tapogatózásomat ezen a téren. Majd úgy is kiderül. – gondoltam.
(Akkor pár szót a srácokról: Az első három Nataniel (Isten ajándéka), Crisanto (Krisztus neve filippínóul) s James filippino, azaz fülöp-szigeti srác, de csak ketten beszélnek oroszul közülük, James nem. A Vadbarom pedig egy közel 2 m magas srác, lassan megmerevedő – méretes – farka van, ami szép vastag és eléggé hosszú, s húsos. Amit még tudni kell, hogy Nataniel és Crisanto a filippínók között jól megtermett, magas, izmos srácoknak számítanak, amit és európaiabb viselkedésüket annak is köszönhetik, hogy már öt-hat évet éltek – mikor tanultak az egyetemen – Oroszországban. James alacsonyabb, sötétebb bőrű s félénkebb még. Mind a hárman közepesen szőrösek s nagy, vastag farkúak.)
Mikor megérkeztünk hozzám már öreg este volt, vagy inkább már benne voltunk az éjszakában is, hiszen elég sokáig voltunk a fürdőben, ahonnan eljöttünk. Bennünk nem,de Vadbaromban már volt némi alkohol-nyomás, ami meg is látszott a hangosabb, szertelenebb viselkedésén, de az is látható volt még a fürdőben már, hogy nem szégyenlős, szereti mutogatni magát, nem szégyelli a testét és erős mazó-szadista vágyai is vannak, de csak elviselni akarja azokat. Nagyon izgatták a filippínó srácok, azok teste, de mg jobban vágyott arra, hogy tőlük is kapjon, szadiskodjanak vele, akár szexileg is.
A házban, már a lépcsőházban is hangoskodott, nem bírt magával, nem fért a bőrébe. A kis folyosó szakaszon is már négykézlábon haladt, és pechére rossz felé fordult az ajtóknál: a bal helyett jobbra s a szomszéd srác ajtaján kaparászott. Ő volt a legjobban meglepve, mikor nem sokára az ki is nyílt és az ajtóban megjelent egy mokány, izmos srác egy szál kék, vászon, bőszárú boxerben.
- Akarsz valamit? Bejönnél kiskutyám? – kérdezte meg kedvesen tőle.
Vadbarom is alaposan meglepődött, még viccesen fel is ugatott, majd morgott s csóválta a farát, míg csak a szomszéd srác rá nem csapott a kezével a domborodó popójára.
- Kaphatsz még, csak ügess be hozzám! – lépett el az ajtóból, hogy helyet adjon, de Vadbarom inkább gyorsan hozzám szaladt be.
- Helyes a kutyus, ha megunta, küldje csak át, szomszéd! – szólt a srác és hozzátette: - A többiek is jöhetnek! – szólt vágyakozva.
- Köszi, egyelőre nem. Elbírok velük. – válaszoltam és becsuktam az ajtómat.
Bent pedig megszidtam Vadbarmot a viselkedéséért s kapott jó párat a lovaglópálcával is, hogy tanulja a rendet. A csapásaim alatt a Vadbarom megszabadult minden feleslegesnek ítélt göncétől, textiltől és úgy pucéron már ügetett is be a szobába, ahol annak közepén leült a fenekére és úgy várt reánk és a további büntetésére.
A filippínók is lassan beszivárogtak a szobába az előszobából, de rajtuk még rajtuk voltak a gönceit, s nem is nagyon akartak megszabadulni azoktól. Viszont érdeklődve néztek körül a szobában, különösen James.
A Vadbarom azonban nem ilyen nyugalmas, polgári estére, éjszakára vágyott, így fickándozni kezdett, hogy rá figyeljünk s vele foglalkozzunk a továbbiakban. El is érte, amit akart: hoztam bőrcsukló- s bokabilincseket, de nyakörvet s pórázt is hozzá, s mutattam a filippínóknak, hogy szereljék fel a Vadbaromra. Míg ezzel foglalkoztak, addig én bőr korbácsokat válogattam, no meg szájpecket, hogy a Vadbarom szájába kerüljön, nehogy így éjnek évadján ordítani kezdjen a lakásban.
Mikor felszerelés minden rajta volt már, az ajtófélfához vezettem és X alakban kikötöttem ott, abban, még bokái közé távtartót is tettem, majd elé ülve hozzáláttam, hogy felszereljek reá egy kissé összetett farok-here satut, amivel majd a későbbiekben már szadizhatom, ha erre vágyik. (A felszerelt eszköz arra is jó volt, hogy nem csak a farok tövét lehetett jól elkötni, megszorítani, de közben még az eszköz pofái közé fogott heréket is – akár egyenként is – összeszorítani, lapítani, de akár előtte még egy póteszköz behelyezésével, a golyókba préselni éles, csavarvégeket is.)
Mikor végeztem a felszerelésével Nataniel – kezében egy bőr szíjakból font korbáccsal – közeledett, eltolt engem és lecsapott azzal a Vadbarom testére ott, ahol a farok-here satu volt rajta. Volt is, azaz csak lett volna felordítás, de a Vadbarom teste csak megfeszült így is a csapások alatt. Pláne, hogy Nataniel, hogy biztos legyen a dolgában, kézbe fogta, megtámasztotta az eszközt s úgy csépelte azt, az abban lévő testrészt.
Erre már Crisanto is felbátorodott s egy másik bőr korbácsot kézbe kapva a Vadbarom szabadon álló vállát, hátát, popóit csapkodta azzal meg. Most lett csak vonaglás igazán Vadbarom részéről. A csuklóbilincsei jól tartottak a szemöldökfában, így csak vonaglani tudott, de nagyon.
Ezt már James sem nézte tétlenül, mert közelebb lépett, pechére, mert Crisanto korbácsa rajta is csattant, amire felordított szenvedően. Én meg odaugrottam, a szájára tettem a kezemet, hogy elhallgattassam. Így én is kaptam a korbácsütésekből.
Ekkor csengettek. Dühösen felugrottam, kimentem a szobából, de betettem magam mögött az előszoba ajtót, hogy ne lássanak be a bentiekre, s kinéztem a kukucskálón, de semmit-senkit sem láttam. Már éppen visszaindultam volna, mikor halk kopogást hallottam, így visszaléptem és kinyitottam az ajtót. A szembe szomszéd állt az ajtóban a korábban is látott kék vászon boxerében vigyorogva, hogy szívesen besegít, ha kell. – ajánlkozott lelkesen. Elhárítottam, s mentem vissza a többiekhez, de addigra azok már jól ellátták Vadbarom baját. Vörös volt a teste is, de égett a farka s a heréi is a kapott csapásoktól.
Így vettem egy virágnedvesítő sprayt és azzal lefújtam, majd egy törülközővel le is törölgettem a testét, amivel csak fokoztam a szenvedéseit.
Mikor kicsit megnyugodott s a farok-here satu szorításán is enyhítettem, James lépett újra elő és mondott valamit a társainak, akik meghallgatva a Vadbarom felé intettek, hogy szabad a pálya. (Hamarosan rájöttem mit akart, mert nekivetkőzött, egy székre felállt Vadbarom elé s a szájába adva a még löttyedt farkát, szopatni kezdte magát.)
Mikor már sikerült Vadbaromnak felszopnia s megkeményítenie, merevítenie James farkát, akkor leszállt a székről, mögé lépett, átfogta a testét, magához szorította s belenyomta a már merev farkát annak ánuszába. Kicsit nehezen ment síkosítás nélkül, de még csak a markába sem köpött előtte, de végül is benne volt. S ha már benne volt, dugta, gyötörte őt, kevert benne százzal.
Hamarosan felkiáltott, majd kihúzta a farkát s látszott, hogy elment benne.
Ezzel részükről vége lett, összeszedelőzködtek s megérkezve a hívott taxi le-, s elmentek.