10 - kölcsönadva

Zsu ízével a számban aludtam el. Mit elaludtam? A kimerültségtől kiájultam, arra ébredtem, hogy süt be a nap a kis konyhába. Rémülten néztem az órát, szerencsére volt még egy órám 8-ig. Összekaptam magam és kimentem boltba. Legalább most egy kis időre szabadon. Nem volt sok időm nézelődni, bevásároltam friss péksüteményből, és más dolgokból melyek jól jönnek reggelire. Már ismerem őket, ilyenkor szeretik a rántottát paradicsommal. Lábujjhegyen mentem be a házba, még mindenki aludt. Mindent előkészítettem, de még vártam, ettem valamit amíg lehet.
Barbi és Anna jöttek ki először, rám sem néztek de jólesett látni őket szinte semmiben, mezítláb.
- A teraszra hozz kávét, reggelit.
Így kezdődött a napom, 9 lett mire mindenki elkészült, kíváncsian vártam a sorsomat. Végül egyszerre indultunk el, örültem hogy a szabadban lehetek, bár Zsu gonoszul méregetett.
- Fejed lehajtod kutya, mögöttem jössz, csak a lábaimat nézheted.
A partra érve foglaltam három nyugágyat. Meg sem próbáltam négyet foglalni. Zsu eligazitott mint mindig.
- Látod az a fát? Ott állsz és nézelődsz, figyelsz, ha egy ujjamat felemelem oda jössz. Ha nem veszed észre jajj neked.
Így telt a nap, Zsu ujjait figyeltem, még akkor is, ha beúszott a tengerbe. Reméltem hogy majd bekenhetem őket naptejjel, de inkább egymást kenték. Kínos volt nekem ott álldogállni, de senki sem törődött velem. Időnként ugranom kellett, Zsu elküldött kávéért, hideg üdítőért. Délben rajtam kívül mindenki beült egy kényelmes kis vendéglő teraszára, én a part felől néztem őket, úgy ültek, hogy láthassam ahogy esznek, isznak. Barbi úgy ült a korlátnál, hogy lábait feltette a szemközti padra így azt nézegettem végig. Korgott a gyomrom, de nem hagytak semmit nekem, viszont ebéd után felmentünk a házba sziesztázni. Azaz én nem, Zsu megint a kinti zuhanyfülkéhez vitt és hátra kötötte a kezeimet, a csapot csepegtető módba tette.
- Mi most pihenünk, te pedig szenvedsz kutya. Tudom hogy éhes vagy, de nem érdekel, ihatsz víz cseppeket. Itt maradsz míg érted nem jövök.
Kezdtem szenvedni az éhségtől. Reggel lopva faltam valamit de mostanra kezdtem kimerülni. Ittam a viz cseppekből, az segített. Sok idő telt el, a nők most pihenték ki a tegnap estét. Már a nap is kezdett lemenni amikor hallottam hogy kiülnek a teraszra, de nem jöttek értem. Zenét hallgattak, beszélgettek. Később jött még valaki, megismertem a hangját, Svetlana volt az. A szívem hevesebben dobogott. Hosszan beszélgettek, majd Zsu bejött hozzám és eloldozott.
- Jó hírem van kutya. Találtunk neked munkát, keresel egy kis pénzt is nekünk. Holnap egész napos hajó kirándulásra megyünk, téged pedig kölcsön adtunk Svetlananak. Nagyon fontos, hogy engedelmes és szorgalmas legyél, ne égess minket. Ha ügyes leszel minden nap dolgozhatsz neki. Most mit nézel? Köszönd meg szépen.
Rögtön letérdeltem és lábait csókolgatva köszöntem meg a csodálatos lehetőséget. Szinte láttam a mosolyát. Jól esett lábait ajkaimmal érinteni, libabőrös lettem tőle, de Zsu visszaállított a helyemre.

Miközben készülődtek a parti sétányra a vacsorához, megint megjött Svetlana. A zuhanyzóból nem értettem miről beszélnek de Zsu hamarosan elújságolta.
- Ha egyszer egy üzlet beindul. Gyere elengedlek, kapsz valamit enni, 10 perced van. Elkészülsz, Svetlana elvisz a vendéglőjébe mosogatni. Éjfélig van nyitva, éjjel egyig még fogsz takarítani is. Kevés az alkalmazott, jól fizet majd nekünk. Azt hiszem nézünk még másik programokat is a következő napokra.
- Igenis Zsuzsanna kisasszony.

Hamarosan Svetlana kezei alá kerültem, aki csak slave - nak szólított és nevetgélt. A vendéglőbe hátul vitt be és átadott egy idősebb asszonynak, aki nem beszélt angolul, de nagyokat nevetett, megmutatta a tennivalót és elkezdtem a munkát. Még alig volt délután 6 óra. Volt két-harom pincér hölgy akiket láttam néha. Amikor végeztem a mosogatnivalóval, akkor az asszonyság, talán Maria-nak hívták, oda tett csempét sikálni, ha az is megvolt, akkor földön a fugát. Néha adott egy kis maradék ennivalót, de nem hagyott pihenni kicsit sem, pedig ő néha kiment hátul dohányozni, néha a pincér lányok is.
Egyszer véletlenül eltörtem egy tányért. Maria rendesen leszidott, de semmit sem értettem belőle. De később megjelent Svetlana és kihívott a hátsó udvarra.
- You are disappointing slave - csalódást okozól.
- I am sorry Svetlana, it was a mistake
- Miss Svetlana to you.
Lekevert két pofont hirtelen. Majd azt mondta várjak egy kicsit. Beszélt a többiekkel majd szólt hogy más dolgom is lesz. Állt a kis udvaron három kis autó, kaptam vödröt, szivacsot, le kellett mossam őket mosogatások közötti szünetekben. Záróra után a pincér hölgyek és Maria leültek enni és inni, míg én felmostam és elpakoltam mindent. Zárás után Maria haza vitt az autójával, talán egy kilométerre lehetett a szállásunk. Anna és Barbi még a teraszon cigarettáztak.
- Na mesélj pé, milyen volt az első munkanap?
- Hát volt sok munka, mindent megettem, de eltörtem egy tányért véletlenül. Kaptam érte pár pofont.
Barbi mérges lett
- Micsoda? Tányért törtél? Ügyetlen balfék. Lekevert ő is pár pofont, ijedten néztem körül ki láthatja, szerencsére senki. Anna is csatlakozott, jól megszidott.
- Térdelj ide mellém a fal felé fordulva.
Még beszélgettek, iszogattak Barbival. Egy idő után Anna a lábával lehajtotta a fejem és ahogy ült mindkét lábát a hátamon pihentette. Összekuporodtam kissé, nagyon kényelmetlen volt. Nem szóltak többé hozzám, csak amikor elálmosodtak, Anna küldött a helyemre.
- Mars a helyedre kutya. Reggel fél hétkor legyen kávé, 7-kor indulunk a hajóhoz, érted pedig jön Svetlana. Ne halljunk több rosszat rólad!
Elindultam, de rám kiáltott még:
- Négykézláb kutya!
Rég voltam ennyire megalázva, térdeim fájtak, de a helyemre húzódtam, beállítottam ébresztőt, majd azonnal álomba merültem.

Folytatódik..