24 ÓRA 2. rész (fikció)

Hosszú az út a Balatontól Budapestig. Csendben, hátra tett kezekkel ülök Uram mellett. Mindkét kezemmel a bilincset markolom a hátam mögött. A fém egész jól átmelegedett a kezemtől. És golyók is vannak bennem. Máris izgalmas az utazás! Uram vezetés közben az egyik kezével hozzám ér, a combomhoz. Elkezdi simogatni a lábam, térdtől felfelé. Felhajtja a ruhám szoknya részét, szabaddá téve a lábaimat. Újabb parancs, megint terpeszben kell ülni! Combokat szét! Így jobban hozzáfér a lábamhoz. Folytatja a simogatást, egy kézzel, a másikkal kormányoz közben. Egyre jobban félek. Meg sem merek mozdulni, sem megszólalni. Az Uram egyszerre vezet, és velem is foglalkozik. Félelmetes érzés. De mégis élvezem. Hiszen alig ér hozzám, nagyon finom az érintése. Kellemesen bizsergető. Főleg, amikor már nem is a combfixnél jár, a csupasz bőrömhöz ér hozzá. A combom belső oldalán. Közel az ágyékomhoz. Teljesen felpörget, fülig ér a szám, elkezdek vigyorogni, kuncogni, alig bírom visszatartani a hangos kacagást. Észreveszi, egyből rám szól. Újabb parancsot kapok, visza kell fognom magam, amennyire csak bírom. Össze kell szednem magam. Ez már majdnem kínzás. Annyira szeretném élvezni az érintését, de vissza kell fognom magam. Nagy levegőt veszek, lassan kifújom, egymás után többször is. Igyekszem lenyugtatni magam, de nagyon nehéz. Az öröm átjárja minden porcikám. Élvezem, ahogy hozzám ér. Hirtelen erősen belemarkol a combomba. Ez fájt! Érzem minden ujja nyomát. Megrázkódok a fájdalomtól. Mégis élvezem. Ez édes fájdalom. Lazít a szorításon. Majd tenyérrel odacsap, ahol előtte megmarkolt. Újabb fájdalomhullám, mégis egyre jobban élvezem ezt az utat. Szeretnék még többet, de nem kapok. Elveszi a kezét. Hiszen elsősorban vezet. Csak mellékesen játszadozott velem is. Persze engem is figyel. Mennyire vagyok szófogadó, hogyan tartom be a parancsokat. Hátra tett kezekkel, terpeszben ülni, miközben a szoknyám széle fel van hajtva, látszanak a lábaim.
Megkérdezi tőlem, hogy jól vagyok-e, és már nyitnám a szám a válaszra, amikor beugrik! Tilos megszólalni. Azonnal becsukom, csak bólintok. Hiszen tényleg jól vagyok, nekem is tetszik, ahogy játszik velem. Elismerően bólint, tudomásul veszi, hogy figyelek a parancsaira.
Egy elágazásnál lehajt az autópályáról, és mire észbe kapok, a nagy semmi közepén vagyunk. Földes út, mindenhol szántóföldek. Sehol ház, vagy ember. Kora délután van, még a nap is szépen süt. Megáll az autóval. Meglepődök. Miért jöttünk ide?

2023.03.04./23:26

Folyt.köv.....