Kriszti önkínzása ( fiktív )

- Miért csinálok vagy egyáltalán, miért akarok ilyeneket csinálni magammal, miért vágyok az ilyen dolgokra? Épeszű embernek eszébe se jutna, hogy ezt tenné magával, amiket én teszek. Kriszta ezen töpreng, miközben lenéz a hatalmas hátsó udvarban lévő tartály alján heverő felfújt gyerekjátékra. Mert Uram megparancsolta vagy, mert szeretem az ilyen reménytelen helyzeteket? Egyébként a válasz erre magától értetődő. Mert egy fájdalomra, kínzásra vágyó, mazochista ribanc, aki szeretei, ha Ura egyedi módszereket talál ki arra, hogy megkínozza, de a nő önmagát is szívesen kínozza, szadista Ura legnagyobb örömére.

Kriszta szabadulásának kulcsa, amit saját magának talált ki az a kulcs, amely a játékon lóg egy madzagon. Könnyű lenne lenyúlni és kihúzni a játékot, ha lenne rá lehetősége. Csuklóját bilincs tartja a helyén, a kedvenc erényövének mindkét oldalán gyűrűkhöz rögzítve, elöl-hátul egy-egy túlméretezett vibrátorral.

Egyik utolsó dolog, amit meg kell tennie, hogy megbizonyosodik arról, hogy ( ez lehetetlen, és biztonságosan rögzítette Nem, a kulcsot a gumi játékon van, és csak úgy lehet megszerezni, ha a tartályt megtölti vízzel.

Kriszti nagy gondot fordít ennek a legújabb önkínzás megtervezésére is, akárcsak a többire. Egy pillantás a teljes alakos tükörbe, ami tükrözi, mit tervez. A bokáin 1-1 bőr boka pánt, amit egy rövid lánc köt össze egymással, hogy korlátozza mozgását. A szigorú és vastag nyakörv, gyűrűvel, magasan és büszkén tartja a fejét. A szájában van egy golyós szájpeceknek a saját maga által módosított labdája. Szabályos golyós szájpecek, azzal a különbséggel, hogy a közepén 1 lyuk van, amibe egy PVC csövet erősített , amely 3 centinyire kinyúl az orra elé. A végéhez van közel 2 horog, amivel a horgász damílt lehet átvezetni, a mai kalandhoz helyette madzagok vannak rögzítve.

Mindegyik madzag végén bimbóbilincsek vannak, amelyek Kriszti mellbimbói számára tudatják létezésüket. A zsinórok másik végét, miután átvezette a golyós akasztó végén lévő horogokon, a gyermek homokozó vödör mindkét oldalára kötötte. Egy harmadik zsinór fut ki egy másik horogból, közel a vödör aljához. Ez a zsinór felmegy a nyakörvén lévő gyűrűn, fordított Y-re hasadt, majd Kriszti mindegyik hüvelykujján lévő gyűrűhöz csatlakozott. Hüvelykujjával lefelé húzva meg tudta emelni a vödör alját, lehetővé téve a vödör víz betöltését és kiürítését.

Csak annyit kell tennie, hogy megtöltse a vödröt vízzel, majd a vizet a tartályba öntse, addig amíg a felfújt gumi játék fel nem jut a tartály tetejére. A csúcsra jutva el venni a lakatok kulcsát, és kiszabadítania magát. Mi sem lehetne egyszerűbb.

Kriszti odamegy egy másik tartályhoz, ez azonban tele van vízzel. Ez lesz a vízforrás, innen szerzi a vizet. És a hüvelykujjával lehúzta a madzagot, hogy megemelje a vödör alját. Eddig jó. Lehajol, hogy bele engedje a vödröt a vízzel teli tartályba, és nézi, ahogy a vödör megtelik vízzel. Ezután felegyenesedik, mielőtt belesikoltana a golyóba. Mekkora a víz súlya? Visszaemlékezve az iskolás korára, amikor megtanulta, hogy egy liter víz valamivel több, mint 1 kg. Fél liter 500 ml, ami azt jelenti, hogy minden bimbóbilincs 250 grammot tart. Ez pont 250 grammal több mint, mint amennyi minden bimbójára idáig valaha nehezedett.

Úgy gondolkodott, a megtervezéskor, ha a vödröt félig tele tölti, akkor minden bimbón 125 gramm lenne, ami azt jelentené Kriszti számára, hogy kb 40x kell megtennie a 2 tartály között lévő nagyjából 25 méteres távolságot, ami a háznál lévő esővíz gyűjtő tartály, és az udvar másik végében elhelyezett, a szabadulásának kulcsát tartalmazó tartály között van. Arra is gondolt, ha további fordulókat kell beiktatni, ha az út során ki ömlik a víz, vagy ha nem sikerül teljesen kiüríteni a vödört. Hüvelykujjával megrángatja a madzagot, hogy megemelje a vödör alját, és kiürítése a tartalom felét.

A vízforrástól a szemétig terjedő távolság megtétele nagy kalandnak bizonyult. A tartalmával megtöltött gyerek homokozó vödör ide-oda, jobbra-balra elkezd lengeni, összevissza rángatva a mellbimbóját, amit bimbó csipeszek szorítanak.

A fejét magasan tartó vastag nyakörv akadályozza, hogy pontosan célba juttassa a vizet, de Kriszi minden igyekezetével igyekszik könnyíteni a terhén, és nem törődött a céljával. Amikor lehajol, és felemeli a vödör alját, hogy kiürítse a tartalmát, teljesen mellé megy, mindössze csak pár csepp víznek sikerül célba jutni a gumi játék felé a vödör aljáról a tartály aljára.

A következő úton, azt gondolja magában, hogy körültekintőbb lesz a célját illetően, és csökkenti a víz mennyiségét, így a súlyt is csökkentené minden mellbimbónál. De ezt az ötletet hamar elveti, mert ez természetesen ez azt is jelentené a nő számára, hogy kb 1,5- 2x több fordulóra van szükség ahhoz, hogy a tartályt megtöltse vízzel.

Van egy másodlagos megoldás is a biztonság kedvéért, ha az elsődleges terve a kulcs megszerzésére kudarcot vallana. Ennek a megoldásnak a lényege, hogy bele fagyaszja egy jégtömbbe a pót kulcsokat. A pincében magasan az egyik polcon egy fém pohár van, amelyet a fagyasztóból vett elő, mielőtt a lány csapdába ejtette volna magát. A jégtömb bebörtönzött egy madzagot, amelyen az összes lakat kulcsa van. Amint a jég kellőképpen elolvad a pohár leesik, majd a jég tovább olvad kiszabadítva a kulcsot, amely a padlóra esik. Ez egy tesztelt és jól bevált másodlagos módszer a biztos kiszabadulásra. Kriszti tapasztalatból tudja, hogy általában ilyen hőmérséklet mellett nagyjából 8 órába telik, mire a jég annyira elolvadjon, hogy a kulcs a földre essen.

- Gyerünk kislány meg tudod csinálni! - mondja Kriszti magában.

Órákkal később Kriszti megpróbáltatásai a végéhez közeledik. Nem számolta, hány utat tett meg oda-vissza a vízgyűjtő, és a tartály között. Fáradt, és a fájdalom egyre nagyobb lett az idő múlásával, mint amennyit még el tud viselni.

Miután kiöntötte azt, amit remélt, az utolsó vödör víznek, próbálja megragadni a víz tetején úszó játékot. Hiába nyújtja a kezét, hogy megérintése a gumikacsát nem tudja megfogni. Kriszti arra gondol, hogy már csak útra van szükség, miközben vissza tipeg a víztartályhoz.

Akár a fáradtságtól, akár a rabságból való közelgő szabadulásának gondolatától, Kriszti-nek pillanatnyi dekoncentrációja hagyja, hogy a vödör színültig teljen. A fenébe! Ahogy emeli ki a vödröt a víztartályból, a csipeszek a mellbimbóiba marnak. Miközben megpróbálja eltávolítani a víz egy részét a vödörből, a kezéből a vödör aljához vezető zsinór hirtelen elszakad.

Kriszti az asztal szélére helyezi a vödröt, amely mellett a vizestartály van, miközben azt tervezi, hogy most mit csináljon lesétál a pincébe, hogy rá pillantson a másodlagos menekülő útra, de úgy dönt, hogy ez nem lehetséges. Ez a fajta szabadulási mód legalább 4 óra múlva esedékes. Tudja, hogy, mit kell tennie! Az iszonyatos fájdalom ellenére is, a teli vödröt el kell vinnie az udvar másik végében lévő tartályba. Amint ott van, előre-hátra kell ringatnia a testét, mintha a vödör lengetne, mint egy inga. Majd a megfelelő pillanatban hajoljon előre, hogy a vödör alja nekiütődjön a tartály oldalának, és a tartalma belefolyjon.

Pontosan ezt akarta tenni. Az elképzelés jó, de ezt meg is kell választani. Ezt Kriszti is pontosan tudja. Ahogy feláll, a térde szinte megrogy a teljesen megtelt vödör súlyának fájdalmától. Minden elszántságával felvértezve sétál a távolban lévő tartály felé. Ki kell bírnia a perzselő fájdalmat, miközben ide-oda lendül, amíg le nem hajol, amitől a vödör alja nekiütközik a tartály tetejének. Siker! Terve tökéletesen beválik. Szinte az összes víz a tartályba kerül.


Vége!