8 - nyaralás négyesben

Elég sok idő eltelt azóta és nem sok minden változott. Zsu sikeresen letett egy évet a főiskolán, hátravan még egy. A szürke hétköznapok egy idő után már nem rólam szóltak, csak tettem a dolgomat nemigen foglalkoztak velem. Anna és Barbi annyira összemelegedtek, mintha párként élnének, Zsu viszont néhányszor randizott valakivel, szerencsére senkit sem hozott haza, ezt meg is beszéltem Annával. Úgy volt, hogy a tanulmányai végéig marad nálunk, utána elköltözik.

Nyár végén találták ki, hogy elmehetnénk mindnyájan nyaralni. Volt olyan opció, hogy engem otthon hagynak, esetleg Zsu-val kettesben, de végül úgy döntöttek, hogy mindnyájan megyünk. Lefoglaltak egy apartmant egy horvátországi városkában, a part közelében. Immár négyen osztoztunk a költségeken, így nekem is jó volt. Talán csak ez az egy jó dolog volt számomra, meg a lehetőség, hogy a nők közelében lehessek hosszabb ideig.

Jól indult az utazás, mindig valaki más ült elől mellettem, de vigyáznom kellett a szemeimre, hisz alig valamiben voltak öltözve. És dögösek voltak, bárhol megálltunk a pasik falták őket nézésükkel.
Tekintettel voltak a vezetéssel járó felelősséggel, az úton nem vontak meg tőlem semmit, néha együtt ültünk az asztalnál amikor megálltunk valahol. Zsu azért igazított:
- Ne bízd el magad kutya, meglesz a böjtje a kényelmednek. Majd 10 napig én foglak felügyelni. Ez Anna és Barbi nyaralása, az én ajándékom a kényelmük biztosítása a te segítségeddel.
- Értettem Zsuzsanna kisasszony.
- Az utazást leszámitva neked nem nyaralás lesz, hanem szolgálat és én gondoskodom róla, hogy neked semmi sem legyen jó.

Ennek örültem is, meg nem is. Már két éve nem voltam nyaralni, pláne tengerparton és régebben én is szerettem nagyokat úszni, jókat aludni az árnyékban egy nyugágyon, finomakat enni, jó csapolt söröket inni. Belegondoltam, hogy mindebből mit fogok megélni. Kiderült, hogy pont semmit.
Az apartmanhoz tartozott két hálószoba, mivel pároknak volt kitalálva, persze én nem allhattam bent. Volt egy nagy erkély és mivel a ház hegyoldalban épült, az erkélyről nyílt még egy kinti fürdőszoba és egy kis konyha a hegy felé, de ott nem volt klíma és nem is volt túl tiszta, igazából takarító eszközöknek és a strand kellékek tárolására szánták.

Házigazdánk nem beszélt angolul, ezert helyette a lánya fogadott minket, fiatal, csinos hölgy. Próbálta kitalálni ki kivel van, ebben Zsu segített. Épp angolt tanult és megvillantotta a tudását.
- We are three girlfriends and he is our slave.
Elvörösödtem ettől és a házigazda hölgy jót nevetett.
- I am Svetlana, glad to meet you. Is he a good slave? I could use one for cleaning and doing laundry.
- Sure, why not?
Már könnyesen nevetett mindenki rajtam kívül. Svetlana hozott egy üveg bort ajándékként, én pedig behordtam a csomagokat. Svetlana megmutatott mindent, hatalmas, tengerre néző erkély, nappali kényelmes kanapéval, fotelokkal. Zsu tovább élcelődött, megkérdezte hova tehetnénk a szolgát.
- Can you recommend a place for the slave?
- Of course.
Svetlana mutatott egy kis kamrát, mely a konyhából nyílt, valamikor befőttes üvegek lehettek benne, most csak polcok, ott volt egy vasaló, egy vasaló deszka, felmosó vödör. Repültek a magas labdák.
- That's too good for him.
- Then this storage outside.
A kinti tárolónak használt konyhát úgy mutatta be, mint egy ingatlan ügynök. Vécé, zuhanyzó, egy régi gumi matrac amit valakik ott felejtettek, konyha rész, kis hűtő.
- This little fridge for your drinks.
Zsu be is terelt engem oda, Svetlana most vette észre, hogy ez nem vicc.
- You serious?
Tovább nem hallottam, de egy darabig még beszélgettek, én pedig berendezkedtem a nyári lakban. Jó meleg volt így estefelé.

Később Zsu benézett hozzám, nagyon rövid kis fehér szoknyában, fekete topban, vékony szandálban.
- Lemegyünk a partra, körulnézni, lehet maradunk iszogatni, táncolni. Te itt maradsz. Lássuk csak.
Körülnézett és a zuhanyfülkére esett a választása. Otthonról hozott régi női harisnyákat, azzal kiválóan lehet kezeket hátra kötözni, így állított be, az egyik fallal szembe, majd orrom és a csempe közé betette az úton viselt bugyiját. A zuhanyrózsát felettem úgy állította be, hogy lassan csepegjen rám a víz.
- Látod kutya, gondoskodom rólad, nem panaszkodhatsz. Így találjalak amikor jövünk, különben büntetést kapsz.
- Igenis Zsuzsanna kisasszony - motyogtam, vigyázva az illatos bugyira.
Végül a fülembe súgta:
- Remélem szenvedni fogsz szolga kutya.

Még hallottam, ahogy nevetgélve, spiccesen csipkelődve elmennek, majd maradt a csend, a hőség és a csepegő víz, mely a hátamra jött, de félre tudtam állni óvatosan ha akartam. Berendezkedtem túlélésre és reméltem hogy kibírom valahogy ezt az egészet.

Folytatódik...