Tűzoltósági nyílt nap s utána privát bemutató (1)

Úgy esett, hogy egy tűzoltósági nyílt napra szóló meghívót láttam az interneten s felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, hogy elmegyek s megnézem a kiállított eszközöket, felszereléseket, de úgy alakult, hogy sok minden mást is láttam ott nem csak azokat, de ne szaladjunk ennyire előre, csak sorjában.
HÉV-vel mentem s már a HÉV megállóban feltűnt két srác, akik ott ácsorogva maguk is várták a szerelvényt. Fiatalok voltak, alig múlhattak 30 évesek. A most divatos igen bő nadrágot viselték, s szinte kilátszott abból a csupasz seggük, mert úgy le volt eresztve. Felül csak egy vékony póló volt rajtuk és egy barna, bőr lamberjacker. Mikor kicsit elmozdultak, s oldalra fordulva beszéltek a másikhoz, kilátszott a csupasz mellkasuk, főleg az egyiknek, a barna hajúnak. Másik, aki szép, hullámos gesztenye szőke hajzatot viselt, az „bekecset” is hordott a mellkasán, dúsat.
Megérkezett a szerelvény s a második kocsi középső ajtaján szálltunk fel. Ők a jobb oldali négyes ülésébe ültek be, én a velük szemköztibe. Ahogyan ott nézelődtem, észrevettem, hogy velem szinte átellenben a srácok négyese előtti négyes ülésben, szemben velem ült egy még náluk is fiatalabb srác. Jó öt évvel lehetett fiatalabb náluk, még csikó volt szinte. Érdekes, szűk, lábához simult szabadidő nadrágot viselt fekete színben és szintén barna bőr lamberjackert. Megfigyeltem az is megnézte a szomszéd ülésen ülő srácokat.
Hamarosan megérkeztünk, leszálltunk mind a négyen a szerelvényről, s hagytam, hogy ők induljanak meg előttem. Így is lett.
A legfiatalabb ment legelöl, majd utána a két srác s végül én zártam a sort. Csak reméltem, hogy mind ugyanoda megyünk, de jól reménykedtem, bejött.
Hamarosan odaértünk a tűzoltó laktanyához és besorjáztunk a földszinten lévő nagy garázsba, ahol az állásokban az általános, majd spéci tűzoltóautók sorakoztak, de volt egy emelőkosaras s egy létrás autó is. Két helyen, állásban nem állt autó, ott viszont kiterítve voltak a tűzoltóruhák, és egyéb spéci felszerelési tárgyak.
Már voltak sokan ott, főleg kisgyerekes szülők. A srácok nagyon élvezték, hogy beöltözhetnek és főleg, hogy a szomszédos két autó vezetőülésébe is fel-, bemászhattak.
Sok fiatal tűzoltó is ott várta a vendégeket, hogy kalauzolják, segítség őket, válaszoljanak a kérdéseikre. Mi is kifogtunk egy szimpatikus fiatal srácot, aki kiszúrt magának négyünket s hozzánk lépett. Elmondta a betanult ismertető szöveget, majd hagyott minket is kérdezni. Megválaszolta azokat, majd ő kérdezett tőlünk:
- Akar-e, tervezi-e valamelyikük, hogy tűzoltó lesz esetleg? - kérdezte.
Nemleges válaszunkra sem kámpicsorodott el, és arra a kérdésünkre, ami a műegyetemi halálos balesetre vonatkozott, kicsit gondolkozott, majd elment egy tiszthez, azzal beszélt, konzultált, majd visszajőve ezt mondta:
- A főnököm megengedte, hogy ötösben bemehessünk a spéci gyakorlószobába is, azt is megmutathassam nektek, de van egy feltétele: az, hogy a leereszkedő rúdon kell felmásznotok, felhúzodszkodnotok az emeletre, mert az ott található. Oda kellő kondícióban lehet csak bemenni, ehhez kell a mászás.
- OK, rajta, gyerünk! – mondtuk mind a négyen, szinte egyszerre.
Így történt, hogy a garázs sarkába ment a csoportunk s ott mutatta meg az egyik leereszkedő rudat, hogy azon kell felmásznunk az emeletre. Bemutatóképpen maga járt elől, s ment, húzta fel magát elsőnek, mi pedig utána, sorjában.
Mikor mind fent voltunk már az emeleten, még hátrébb mentünk, be egy terembe, majd ott leülve megnéztük azt a bemutató videót, ami a baleset után, az okokat mutatta meg és azt, hogy lehet elkerülni azt.
A videó megtekintése után pedig átmentünk a ruhatárba, ahol mi is kaptunk, felvehettünk szabályos tűzoltó ruházatot, légző maszkot, hátunkra levegőtartályt, mielőtt minden saját civil ruhánkból kibújtunk. Igen, még a gatyánkból is, mert helyette tűzálló anyagból készültet kaptunk. Majd beléptünk a gyakorlóterembe, ahol hamarosan már semmit sem láttunk a befújt ködtől, füsttől.
Bent voltunk vagy fél órát és próbáltuk elvégezni mindazt, amit kint előre megbeszéltünk.
Többnek tűnt a fél óra, mint volt valójában s még „ott, onnan” is szakadt rólunk a veríték mikor végre kijöttünk. Megdicsért a srác minket s először a zuhanyzóba terelt, ahol anyaszült meztelenül jól lecsutakoltuk magunkról mindent. Közben persze ki-ki jól megnézte a másikakat, szemrevételezte kinek mi, hogy ityeg, fityeg és milyen szőrös, vagy csupasz a a teste s körítése.
Majd visszaöltözve a saját, civil ruhánkba és ültünk be újra a videó terembe megnézni a csetlő-botló korábbi magunkat, amiről felvétel készült.
Ezt már a parancsnok is megnézte s ő is megdicsért minket és jutalmul megengedte, hogy valódi tűzoltóautóval vigyen minket, egy kört, a velünk volt tűzoltósrác. Kiderült, hogy ő sofőr, de tűzoltó is egyben.
(folyt. köv.)