Sötétben

Sötétben

(Fiktív történet kitalált szereplőkkel és helyszínekkel. Figyelmeztetés: pálcázás, homoszexuális aktus.)


Mindent összevetve szerencsésnek érzem magam. Sohasem kellett nélkülöznöm eddigi három évtizedes fennállásom alatt, ezt jórészt annak köszönhettem, hogy nemesi családból származtam, valamint annak, hogy kellőképpen bevállalós is vagyok.

Ha valaki kérdezi, vállalkozóként keresem a kenyeremet, és ha ennél is jobban kíváncsiskodik, akkor hozzáteszem, hogy a szolgáltatóiparban dolgozom. De ennél többet nem árulok el. Idestova egy évtizede regisztráltam magam egy ügynökségen, melynek fő profilja a statisztakölcsönzés különféle hollywood-i produkciókhoz, de van egy jóval jövedelmezőbb, csak a beavatottak körében ismert szolgáltatásuk, hogy olyan férfiakat közvetítenek, akik… de ne szaladjunk ennyire előre.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy prosti vagyok, hiszen a testemből élek, és nagyon vigyázok a munkaeszközömre. Rugalmasan alkalmazkodom a felvevő piac követelményeihez. Az elmúlt években kibéreltek már szexuális szolgáltatásokra, kizárólag urak, mivel a saját nememet preferálom a szexben, de ennél gyakoribb, hogy extrém kívánságokat kell teljesítenem. Gyakorta passzív szerepet kell játszanom, vagyis engednem, hogy megtörténjen velem, amire kibéreltek. Egy időben például folyton orvosi játékokra béreltek ki, noha igencsak óvtam féltett férfiszerveimet, mégis engednem kellett, hogy katéterezzenek, vizsgálatot utánzó céllal idegen kezek tapogassák farkamat és heréimet, rectális injekciókat szúrjanak a fenéklyukamba, ugyanott hőmérőzzenek, és kúpokat is bőséggel toltak fel határozott, gumikesztyűs ujjak. A beöntés is rendszeresen előfordult, általában ezzel kezdődött a munka, és miután többször is átmostak, ezután következett a többi nyalánkság.

Az ember el se tudja képzelni, milyen sok erre kíváncsi férfi él a világban, és nem restek időnként fizetni azért, hogy kiéljék ezen perverzitásukat. A sokadik alkalommal jeleztem is az ügynökségen, hogy valami más jellegű munkára is alkalmasnak vélem magamat, ezután hónapokig nem kerestek. Ezzel elérték, hogy ne merjek tiltakozni. Ezekben az ínséges hónapokban jobb híján képzőművészeti modellnek szegődtem, ami az egyik legfárasztóbb munka, mert vagy egy órán át kell meztelenül pózolni, miközben mindenféle festőpalánták szemének kereszttüzében várakozom, hogy megörökítsenek.

Ezen a napon végre úgy tűnt, rám mosolyog a szerencse, mert ismét az ügynökségtől kerestek.

Az ügynök, aki elővezette a szolgáltatás mibenlétét, azzal kezdte, hogy félek-e a sötétben? Óvatosan tiltakozni próbáltam, mert ugyan ki szereti, ha bekötik a szemét? Az inkognitó enélkül is adott, soha nem adhatom ki a kuncsaftjaimat a szerződés ide vonatkozó pontjai szerint, amit aláírattak velem, amikor dolgozni kezdtem ennél az ügynökségnél.

Aztán meglepetten hallgattam, hogy szó sincs szembekötésről. Ez a megrendelő csak az altestemet kívánja kibérelni, nincs szüksége a felsőtestemre, arcomra, kezeimre, ezeket majd jótékonyan elrejti egy sötét függöny. Mögötte kuksolhatok a sötétben, míg a derekamtól lefelé terjedő régióimban mindenféle neki tetsző dolgokat művel. A feladatom, hogy megmaradjak a függöny mögött, és igyekezzek úgy viselkedni, hogy akadálytalanul megtegye velem, amit akar.

Mit akar? A lista, amit elém csúsztatott az ügynök, az asztalon át, csak néhány jól ismert pontot tartalmazott, anális ujjazás, dildók, majd több férfi egymás után meghág. Megnyaltam a számat, ez akár még jól is sikerülhet. Elvégre imádtam a szexet, és ha ebben a formában kell hozzájutnom, ez is több a semminél. Tehát be kell feküdnöm hanyatt egy szekrénypolc-szerű helyre, mely kényelmes magasságban egy kapaszkodórudat is tartalmaz, fejem alá párnát is kapok, hogy ne verjem be minduntalan a kobakomat a szekrény hátlapjába. Összehúzzák a függönyt, melynek csak a résein fog beszűrődni némi fény, és a köldököm magasságától lejjebb a fényben lesz a testem, míg én a sötétben várom, hogy mi fog velem történni. A munka mindössze egy órát vesz igénybe, és utána felkelhetek, kibújhatok a függöny mögül.

Kérdésemre az ügynök bólogatott, hogy mindössze ennyi a szolgálat, és nem több. Nem fognak elverni, nem fogják satuba a farkamat és heréimet, mindössze a listán szereplő tételeket fogják rajtam megtenni.

Vállat vontam, és aláírtam, hogy vállalom. Miért is ne? Volt már ennél rosszabb, kellemetlenebb a múltamban, nem kettő.

Másnap értem jött egy metálezüst Mercedes, sofőregyenruhás férfi tessékelt a hátsó ülésre. Az úton nem beszélgettünk, noha többször is észrevettem, hogy a visszapillantó tükörben rám pillant.

Alig félórás autózás után fényűző, városszéli villa előtt kanyarodott be a felhajtóra az autó. Az impozáns épületet ápolt kert vette körül, mindjárt megállapítottam, hogy innen aztán nem hallatszik el a távoli szomszédhoz még egy puskalövés sem, nemhogy a titkos szeánsz esetleges hangjai.

A szalonban kellett várakoznom, majd bóbitás szobalány vezetett egy folyosóra, ahol egy ajtó előtt megállt, és jelezte, hogy oda kell belépjek. Kis előtér volt, fogassal, székkel. Egy hangszóró az ajtó felett rám reccsent, férfihang adott utasítást, hogy vetkőzzek le teljesen. Mivel ez minden munkámhoz hozzátartozott, nem tétováztam.

Büszke voltam kidolgozott testemre, mint mondottam, munkaeszközöm valóban semmilyen tekintetben nem hagyott kívánnivalót maga után. Nem is értettem, miért nem Adoniszként szerepelek az ügynökség kínálatában.

Néhány perc múlva újabb parancs reccsent a hangszóróból. Lépjek be, és foglaljam el a helyemet. Benyitottam a következő helyiségbe, amely olyan tágas volt, mint egy nappali. Egy furcsa szekrényféle állt a közepén, mély polccal, melynek kinyúló része is volt, tehát nem lehetett rácsukni a szekrény ajtajait. Fekete függöny határolta a benti részt, míg a polc kinti részén elfértem, egészen a fenekemig. Befeküdtem a szekrénybe, és hálásan jegyeztem meg magamban, hogy egy pár centis, puha derékalj is vigyáz arra, hogy ne törjön fel a deszka. Eligazgattam a párnát a fejem alatt, és vártam, hogy történjék valami. Sarkaimat a függönyön túl a kinyúló rész szélein nyugtattam.

Cipzár húzta össze a függönyt, nehogy fellebbenjen, ezután lábaimat kétfelől megfogták, és felemelték, egy csigához rögzítették terpeszben láthatatlan kezek. Most már valóban elő voltam készítve.

Két férfi beszélgetett a függönyön túl, a testemre tettek megjegyzéseket, büszkén hallgattam az elismerő szavakat. Aztán alámnyúltak, széjjelhúzták fenekemet, és a rejtőzködő nyílásom így fénybe került. Komótosan kenegették sikosítóval, egészen kellemes érzés volt. Ezután magamra hagytak.

Várakozás közben felidéztem korábbi munkáimat. Tíz év alatt jó néhány perverz férfi keze alá kerültem. Az egyik többször is kibérelt. Ötvenen felüli, kellemes modorú férfi volt, és frusztrációit kezelte velem. Udvariasan fogadott minden alkalommal, még konyakkal is megkínált. Utána kérte, fáradjak át a másik szobába, ahol megkapom a büntetésemet.

Ez a koreográfiához tartozott. Bűnös, vétkes fiatalként kellett jelentkeznem nála az engem megillető verésért. Amíg meztelenre vetkőztem, kérdezgetett. Több alkalommal észrevettem, hogy felizgatja a verésről szóló beszélgetés, noha soha nem dugott meg. Csak kipirult arcán, nadrágja ölének árulkodó dudorán láttam, hogy felizgul.

Főleg fantáziából felelgettem, hiszen az én ifjúkoromban nem ütött meg senki, az első pálcázásomat már húsz éves korom után kaptam. A férfi kikérdezett, főleg arra volt kíváncsi, hogy jogosnak találom-e a pálcázást, valamint arról, hogy milyen a viszonyom a pálcával.

Szerepemhez igazodva feszélyezetten válaszolgattam, miszerint igen, magamfajta férfi csak a pálcából ért, és ezért jogosnak tartom, hogy időről időre felkínáljam a fenekemet egy alapos verésre. Meglehetősen hatásos módszer a megnevelésemre, és bár szíjjal és bottal is szoktak nevelni, a pálca is közel áll hozzám.

Ezután megkért, hogy válasszak a bak és a deres között, mert eljött az ideje, hogy bemutasson a pálcának. Megköszöntem figyelmességét, és tűnődve néztem a két alkalmatosságra. Mindkettőt ismertem már, és bár szerettem kényelmesen hasalni, mégis a bakot választottam, mert tisztában voltam azzal, hogy ő jobban szeret előrehajolt testhelyzetemben megpálcázni.

Elégedett volt választásommal, majd kiválasztott egy pálcát a készletből, melyeket egy padlóváza-szerű tartóban helyezett el, és a kezembe adta. Már a bakon hasaltam, terpesztett combokkal, és vártam, hogy kikössön. Amíg a lábaimat szíjazta le, behatóbban megnézhettem a pálcát. Meg is jegyeztem, hogy ezzel még nem kaptam, mire helyeselt, hogy ez az új kollekció darabja, és már nagyon ki akarta próbálni. Ezután a hátamra tette a pálcát, és a kezeimet is leszíjazta a bak lábaihoz.

Ezután megkérdezte, hogy felkészültem-e, mire felsóhajtottam, amit igennek vehetett. Sorban végigment a frusztrációja okozóin. Azok helyett az emberek helyett kaptam, akik megsértették, megbántották őt, anélkül, hogy tudatában voltak érzékenységének. Bizony, egy pillantás is sértő lehet, és az ezért járó pálcaütéseket igencsak megszenvedtem.

Időnként megállt, megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e a pálcával, mire én remegő hangon feleltem, hogy úgy érzem, hogy egy hétig nem tudok majd ráülni a fenekemre, annyira megpálcázta. Hozzátettem, hogy ez rendben is van, hiszen ezért feküdtem fel a bakra, és kifejeztem abbéli reményemet, hogy elérte célját a büntetésem.

Nevetett, és azt felelte, hogy sokkal könnyebben lélegzik, elmúlt a nyomás a lelkéről. Majd újra kimért néhány ütést, és figyelte panaszos jajdulásaimat. Képmutatóan kérdezte, hogy ennyire fáj? Persze, ő valószínűleg sohasem kapott a fenekére, és nem kellett hálásnak sem lennie érte.

Amikor befejezettnek nyilvánította a verésemet, elégedetten megsimogatta, megtapogatta fenekemet. Azt mondta, legyek büszke rá, mert nagyon jól néz ki, vörösen lángolnak az ütések nyomai, és biztos abban, hogy szeretem majd tapogatni a forró hurkákat. Kioldozta szíjaimat, és ismét kaptam egy italt. Meglehetősen elégedett volt velem, és még egy tégely kenőcsöt is kaptam tőle búcsúzóul, hogy mihamarabb helyrejöjjön meggyötört bőröm.

Voltaképpen nem volt kifogásom a pálca iránt, mégis hatásosabbnak éreztem, ha bottal illették fenekemet. Egy kuncsaft, idősebb, katonaviselt férfi, ragaszkodott ahhoz, hogy a deresen kapjam meg a magamét. Minden alkalommal elmondta ezirányú tapasztalatait, hogy magas rangú katonaként gyakorta csapatta meg a fegyelmezetlen bakákat, de ha feljebbvalói túlkapáson kapták, akkor ő is megfeküdte a derest. Talán az azóta eltelt évek mondatták a veteránnal, hogy mennyire jól bírta a botot, de ezt mindig elmondta, miközben deresre húzott.

Sohasem reszketett a keze, nem tétovázott. Olyan huszonötöt kaptam a fenekemre, mint annak a rendje. Közben megtudhattam, amikor pihenőt tartott, hogy régen a szolgalegények és parasztok mindennapi rutinjához tartozott, hogy időnként meg kellett hasalniuk a derest. Mindenki tisztelte azt a férfit, aki fegyelmezetten csapatta meg a fenekét, és kigúnyolták azt, aki hangosan jajgatott, fogadkozott, miközben a bot dolgozott rajta.

Különösen kedvelt egy középkori történetet, melyben egy földesúr ötszáz botütést küldött egyik falujának, mivel azok késve fizették be a tizedet. A falu főterére gyűltek azok a férfiak, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy ne ijedjenek meg egy kis bottól. Egymás után léptek a jegyzőhöz, aki felírta, hogy huszonöt vagy ötven botra hasalnak fel, majd néhány nap múlva a földesúr megérkezett, és a falucska piacterén mindegyik férfi megkapta a magáét az összegyűlt falunép szeme láttára.

Idáig jutottam a gondolataimban, és kissé már el is álmosodtam, amikor huzatot éreztem bőrömön. Megérkeztek a férfiak, akik birtokba vettek. Hallgattam beszélgetésüket, amibe nem szólhattam bele, hiszen tárgyiasítottak.

Megállapodtak, hogy szép példány vagyok, és kezdetnek goromba ujj hatolt a fenéklyukamba. Megkapaszkodtam két kézzel a fejem fölött lévő rúdban, és igyekeztem ellazítani a záróizmaimat. Az ujj mintha megpróbált volna felemelni. Azután plug következett, ilyennel már volt dolgom, hiszen amikor kúpot vagy injekciót kaptam, minden alkalommal pluggal tartották bennem.

Hálás voltam az ismeretlen kéznek, aki sikosítóval kent be, mert egy mély sóhajjal sikerült a plugot befogadnom. Megint megbeszélték a tanulságokat, és valaki javaslatot tett arra, hogy dildóval folytassák. Ezt már nehezebb volt befogadni, mozgattam a csípőmet, hogy segítsem az útját, és aprókat nyögdécseltem. Ez persze kihallatszott a függöny mögül, és a férfiak ezt is megbeszélték. Arra tippeltek, hogy bizonyára hetero vagyok, mert azok tűrik ilyen rosszul a dildózást. Rájuk hagytam, hiszen nem szólhattam bele a beszélgetésükbe, gyakorlatilag ott sem voltam.

Négy férfi hangját különböztettem meg. Miután mindegyik megdolgozott a dildóval, eltávolították belőlem, majd megtanácskozták a folytatást. A sorrenden kissé összekaptak, majd sikerült megegyezniük. Egyikük felszopta társát, aki ezután elsőként hágott meg. Kapaszkodtam erősen a rúdba, és igyekeztem megfelelően tartani altestemet, hogy megtehesse. A felszopó tiltakozott, hogy megint neki kell szopni, de lehurrogták azzal, hogy a negyedik a sorban, tehát neki jut ez a feladat. Duzzogva folytatta a szopást, ezúttal másik férfin. Mégis, tudhatott valamit, mert ez a férfi olyan hevesen öklelt fel, hogy felnyöszörögtem. Bár nem bántam, ha kicsit fáj, de ezt most erősebb fájdalomnak éreztem.

Egyikük sem élvezett belém. Magjukat a hasamra, fenekemre spriccelték, csiklandozva folydogáltak rajtam a spermapatakok. Végre az utolsó is sorra került, aki addig masztizott, míg felkeményedett. A többiek biztatták, és megállapíthattam, hogy ő a legjobb a négy közül. Lendületesen hágott, időnként befékezett, lassított, majd újra gyorsított. Nem nyúlhattam farkamhoz, de megtette ő. Meg is riadtam, hiszen ez nem arról kellett szóljon, hogy én is elélvezek. Majd otthon, amikor visszagondolok erre a munkára.

Sikerült visszapuhulnom, így nem zavartam meg élvezetüket. Mind a négyen elégedettek voltak velem. Amikor magamra hagytak, kisvártatva jött egy férfi, és kioldozott, felcipzározta a függönyt is, hogy kibújhassak mögüle. Megkérdezte, hogy érzem magam, mire azt feleltem, hogy eléggé sajog a fenéklyukam. Biccentett, majd azt felelte, hogy ez ilyenkor teljesen normális, hiszen alaposan megdolgozták. Nedves törlőkendőkkel letisztogatta altestemről a ragacsos spermamaradványokat, és közben arról mesélt, hogy ilyen szeánsz itt szinte minden hónapban előfordul, és ha elégedettek voltak velem, akkor van rá remény, hogy újra megrendelnek.

A Mercedes az egyenruhás sofőrrel hazavitt. Beálltam a zuhanyozó alá, és percekig folyattam magamra a langyos vizet. Bizony, még egy magamfajta sokat tapasztalt férfit is érhetnek meglepetések, és bár nem félek a sötéttől, ez mégis különleges szeánsznak számított.

Vége