24 ÓRA 1. rész (fikció)

Egy szép augusztusi reggelen arra ébredek, hogy üzenetet kaptam. Parancs érkezett az Uramtól. Készülnöm kell, másnap délután egy órára értem jön, és vele kell lennem egy egész napon, 24 órán keresztül. Különleges randira visz. Budapesten lesz egy komolyzenei koncert. Vett rá jegyeket. Én leszek a kísérője. Ezt még a szüleimnek is bátran megmondhatom. Hiszen semmi rossz nincs egy szép koncertben. Még örülnek is neki, hogy kimozdulok itthonról, és nem is akárkivel. Hiszen ügyvéd. Művelt, intelligens úriember. Jól fogjuk érezni magunkat. Ez az alibi szövegem a szüleimnek. Nagyon izgulok, várom a másnapot. Időben elkészülök. Szépen, csinosan felöltözök. Felveszem a legszebb ruhám. Combfix, széles csipkével, magassarkú cipővel. Szolíd smink. Táska, kabátka kézben, várom, hogy megérkezzen értem. Időben érkezettt, kisétálok a kocsihoz. Beszállok. Illendően köszönök. Bekötöm a biztonsági övet, és már megyünk is. Bár igyekszem nyugodtnak tűnni, mégis tele vagyok izgalommal. Valami extrára vágyom. Meglepetésre. Amitől sokkal izgalmasabb lesz a hosszú kocsiút. Kíváncsi vagyok, mit talált ki nekem az Uram. Nem kell sokáig várnom. Megkapom az első parancsot. Ki kell nyitnom a kesztyűtartót, előttem. Találok benne egy dobozkában két kis ezüstszínű golyócskát, zsinóron lógnak. Gésa golyók. Szét kell nyitnom a combjaimat, terpeszben kell ülnöm. A két golyót be kell kapnom kicsit a számba, hogy a nyálamtól nedvesek legyenek. És ne legyenek annyira hidegek. Majd fel kell helyeznem a hüvelyembe. Ez nagyon határozott parancs. Meg kell tennem, itt és most, Uram mellett a kocsiban, amíg száguldunk az autópályán. Még soha nem volt ilyen tárgy még a kezemben sem. Nemhogy másutt. De a parancs, az PARANCS. Teljesíteni kell. Miközben vezet, fél szemmel rám is figyel, hogyan teljesítem a parancsot. Bár félek, és izgulok, megteszem. Furcsa érzés. Idegen férfi mellett, egy száguldó autóban. Miután a golyók a helyükön vannak, újra össze kell zárnom a térdeimet. Van más is a kesztyűtartóban. Egy bilincs. Bár most nem kapcsolja rám, de a kezeimet hátra kell tennem, és bele kell markolnom a bilincsekbe, jó szorosan. Mintha tényleg rajtam lenne. És így kell végigülnöm a hosszú utat, Budapestig. Végig csendben kell maradnom, nem szabad megszólalni, mert az büntetéssel jár. Amíg utazunk, halk zene szól. Néha hozzám szól. Megtudom, hogy valóban lesz koncert is. De nem csak az. Előtte még elmegyünk a szállásra is, amit lefoglalt éjszakára. Egy kis játék, utána koncert.

2022.03.03./23:13

Folyt.köv...