Katalógus 1/2. rész

Katalógus 1/2. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel, helyszínekkel és eseményekkel. Figyelmeztetés: pálcázás, botozás, orvosi kezelés.)


Ez a katalógus ránézésre olyan, mint bármilyen más olyan jellegű album, melyet áruk vagy szolgáltatások ajánlására állítottak össze. A halványzöld szegélyes sötétkék borító azonban elárulja, hogy ezúttal nem egy áruház akciós termékeivel fogunk szembesülni, ha belenyitunk. Hiszen azoknak a címlapján is ott szerepel néhány ajánlat, itt pedig visszafogott, gót típusú, a borító kék és zöld színeit ismétlő K-betű jelzi, hogy ez egy különleges, limitált példányban létező kiadvány.

Hozzám hasonló, a normálistól kissé – kissé? – eltérő ízlésű férfiak lapozgatják, és míg a hagyományos termékkatalógusban késztermékek kelletik magukat, itt jórészt rendelésre dolgoznak. Gazdag és még gazdagabb ügyfelek veszik kézbe ezt a változatot, közülük is olyanok, akiket nem az ellenkező nem vonz. Bizonyára létezik még néhány fajta katalógus, melyek a színükkel is különböznek ettől. A pink színárnyalatú borító bizonyára nőket tartalmaz, ezeket leszbikusok és hetero érdeklődésű férfiak lapozgatják, és bizonyára vannak más színűek is, ám én az eddigi néhány alkalommal is ragaszkodtam ehhez a borítóhoz, és persze a tartalmához.

A tartalom ezúttal is felcsigáz. Egyrészt igen borsos áron lehet belőle választani, másrészt izgalmamra az ad okot, hogy harmadik alkalommal kívánom igénybe venni a titkos katalógus, és a mögötte álló stáb szolgáltatásait. De most születésnapom lesz, és kaptam egy kerek összeget engem felnevelő nagybátyámtól, hogy méltóképpen ünnepeljem meg negyedszázados fennállásomat. Voltaképpen mindenem megvan, hiszen a rokonnak köszönhetően világéletemben az aranyifjak henye életét élhettem, és minden okom meg van rá, hogy bizakodjam abban, hogy további életemben sem kell dolgoznom, nagybátyám jól menő bútorcége mindig biztosítani fogja jólétemet, hiszen ki más örökölhetné rajtam kívül?

Felpillantok az asztal mögött ülő ügynökre, és férfiként veszem szemügyre. Halántékán őszül már, szürke szeme rám szegeződik, tollát kocogtatja az asztal lapján, pillantásomra leteszi, hogy ne zavarjon vele. Nagy elszánással és várakozással nyitom ki a katalógust.

Az első néhány oldalon a szolgáltatásokat sorolják fel, minden ujjam megnyalhatnám, ahogy végigsiklik tekintetem a szoros ábécébe rendezett listán. Mocorgó fantáziám máris feléled. A középső rész az eszközöket vonultatja végig. Igen, ha valaki eddig nem jött volna rá, ez egy s/m katalógus, mely olyasféle szolgáltatásokat ajánl az erre fogékony érdeklődők figyelmébe, mint a pálcázás, ketrecben tartás, alázás, sőt az ínyencek orvosi vizsgálatokat, sőt kezeléseket is rendelhetnek.

Az ábrákon András-kereszt, deres, verésre és kötözésre szolgáló szíjak, az orvosi jellegű oldalakon különféle látványos, ám egészségre ártalmatlannak ható kezelésekhez tartozó eszközök láthatóak, úgy mint a beöntés kellékei, injekciós fecskendők, dobozából kicsúsztatott végbélkúp-sorozatok, fémes csillogású tágítók, melyeket feltolva a fenék szűk nyílásába, körül lehet nézni odabenn, és egyebek. Ezeken az oldalokon is elidőzöm pár percig, és elolvasom az eszközök fotóihoz írt szűkszavú megjegyzéseket. Katéter, ezzel a húgyhólyagot is át tudják öblíteni. A lap alján ott az ígéret, miszerint minden egyes eszközt szakképzett egészségügyi személyzet fogja használni, teljesen biztonságosan. Kórházi személyzet? Valószínűleg keresetkiegészítésként, jókora összegért írták alá a titoktartási szerződést, vélekedem.

Másképp nem lehet, hiszen a katalógus nem került nyilvánosságra sosem, akik tudnak róla, és a többi, ilyen kéjeket hajszoló célközönség csak egymás között, suttogva adja tovább, hogy létezik, és a szolgáltatást végzőknek, sőt a szolgáltatások elviselőinek sem érdeke, hogy a féltett titok napvilágra kerüljön. Van az a pénz, és jelenleg épp az én zsebemből fogják elővarázsolni. Könnyen jött, könnyen megy.

A katalógus harmadik része a bevállalós férfiakat és ifjakat mutatja be a fényképeken, akik bizonyára nem kevés honoráriumért vetkőznek, és vesznek részt abban, hogy különféle eszközök segítségével elverjék vagy vizsgálatokat végezzenek rajtuk, ily módon tárgyiasítsák őket.

Nézegetem a fotókat, nem abból a szempontból, hogy felismerném-e, ha szembe jönne az utcán, nem, hiszen a titoktartás rám is vonatkozik, hanem azért, hogy melyiküket nézném szívesen miközben maszturbálok, ahogy megvesszőzik, nyakörvet tesznek rá, esetleg kúpot tolnak fenekükbe.

Az asztal túloldalán ücsörgő ügynök közben kihúz egy fiókot, majd nadrágja combján dörzsölget valamit, aztán felemeli a kezét, és egy kifényesített almába harap. Megvárom, míg elfogy a gyümölcs, és a csutka landol a szemeteskosárban, aztán összefűzöm és megroppantom ujjaimat.

- Sikerült választani? – kérdezi, és rám szegezi szürke szemeit.

- Azt hiszem, igen.

Visszalapozok a katalógusban, és számokat diktálok, az illusztrációk számait. Végezetül az arcos képek betűkombinációit. Az ügynök feljegyzi mindet, csettint nyelvével.

- Elismerésem, uram – feleli. – Ennyi lenne?

Szinte hallom, ahogy csörög a pénztárgép a fejében.

- Igen. Kérem, állítsa össze a számlát, és értesítsen, ha elkészül a… khm… felvétel.

- Előreutalással dolgozunk – figyelmeztet. – Amíg nem koppan a pénz a számlánkon, nem teszünk előkészületeket sem.

- Tisztában vagyok ezzel – biccentek.

- Van még valami kívánsága, uram? – kérdezi.

- Egy. Ön miért nem szerepel a katalógusban? – hangom kissé gúnyos, de muszáj valamit lépnem, hiszen a negyvenes férfi igencsak az én ízlésem, és jelenleg szingli vagyok.

- Nem hinném, hogy bárkinek felkelteném az érdeklődését – szerénykedik. – Negyvenhét éves vagyok.

- Csak ez az oka? Régebben tehát benne volt? – csapok le.

- Dehogy. Akkoriban még nem létezett ez a katalógus, legalábbis nem volt tudomásom róla.

- Volna kedve velem vacsorázni? – teszek még egy utolsó kísérletet, miközben felemelkedem a székről, búcsúzási szándékkal.

Szürke szeme végigfut testemen. Tetszem neki? Nem vagyok kisportolt, túlságosan magas sem, néhai szüleim egyike sem magasodott 170 cm fölé, én még két centivel le is maradtam ettől. Behúzom a hasamat, megfeszítem a vállam.

- Nyolckor. A Vihar szemében – kifújom a levegőt, és várom a válaszát.

Nem gondolkodik sokáig. Tekintetéből kiolvasom, hogy tisztában van azzal, hogy meghívásomban a közös éjszaka is benne foglaltatik. Mielőtt túl hosszúra nyúlna a csend, bólint.

- Nyolckor – feleli, és felkel, hogy kezet nyújtson.

Az együtt töltött éjszaka után néhány nappal megérkezik az első felvétel, és a külön átküldött kóddal meg is tudom nyitni. Elhelyezkedem a szobámban miután gondosan kulcsra zártam az ajtót, nehogy valaki bármilyen ürüggyel rám tudjon nyitni. Megpöccintem a lejátszógombot, és elindul a csak számomra készített film, amiért igen borsos árat fizettem. Cserébe sosem kerül(het) kereskedelmi forgalomba, ám én annyiszor nézem meg, ahányszor csak akarom. Az enyém.

A felvételen fiatal férfi várakozik egy szobában, alig túl a húszon. Nyugtalan, fel-alá járkál, nézegeti a bútorzatot. Franciaágy, éjjeliszekrény. Fellépős, feltérdelős bak, szíjakkal felszerelve. Asztal, két székkel. Szekrény. Ablak, leeresztett zsaluval, sötétkék drapériák. A mennyezeti világítást hagyományos fénycsövek biztosítják, mint egy irodában.

Ekkor nyílik az ajtó, maszkos férfi lép be. Fekete inget, azonos színű farmert visel. Cipőin folytatódik ez a sötét szín. Az ajtó bezárul mögötte. A fiatal megtorpant, riadt tekintettel nézi az érkezőt, aki néhány szóval parancsot oszt neki. Vontatott, félénk mozdulattal kilép sportcipőjéből, lekerül a színes póló, a gyárilag rongyosított farmer, majd rájuk dobja a zoknikat, végül a fehér alsó is a kupacon landol.

A meztelen ifjú a férfi elé lép, aki a bak felé mutat. A falon kép segíti a helyes elhelyezkedést rajta, a következő néhány perc azzal telik el, hogy a fiatal férfi felmászik rá, térdelve áthajol az alkalmatosságon, lecsúsztatja kezeit, és megkapaszkodik. A dom igazít rajta itt-ott, térdeit széjjelebb táratja, fenekét megpaskolja, alásimogat, amitől hideggé válnak az én heréim is. Kibuktatom az alsóból férfiszervemet, és dolgozni kezdek rajta. Ohhh, a látványtól, a fiatal férfi kiszolgáltatottságától, a határozott, céltudatos dom szavaitól máris biztatóan merevedek. De jó érzés!

A dom leszíjazza áldozatát a bakra, majd ismét végigsimít fenekén, majd alányúl, ott is akad tennivalója. Most mutatja a kamera a bakra feszített férfi arcát, ahogy lehunyja szemét, és megnyalja ajkait. Ő is élvezi az eddigieket, de még most jön a java.

Fájdalmasan kevés ideig matat alatta a dom, aztán kitárja a szekrényajtókat. A kollekció bámulatosan gazdag. A szekrényben vesszők, különböző vastagságú pálcák, szíjak, többágú korbácsok, paskolók, dildók és szájpeckek sorakoznak. A dom gourmand módra futtatja át rajtuk pillantását, míg eldönti, hogy melyiket válassza. Az egyik pálcát akasztja le, és megsuhogtatja, próbálgatván erejét. Elégedettnek látszik.

A várakozó férfi fenekéhez lép, és odailleszti, majd lejjebb is megérinti a sápadt hátsót, melyen halvány csíkok korábbi verésekről árulkodnak.

A verés elkezdődik.

Az első néhány ütés csak szaggatott sóhajokat vált ki az áldozatból, elégedetlen is a dom. Felszólítja, hogy egyenként számolja az ütéseket, és mindegyik után tegye hozzá: Thank you, Sir!

Újra kell kezdeni emiatt a pálcázást, az első hat ütés csak bemelegítésre szolgált. A java ezután következik. Most mindkét kamera dolgozik. Az egyik nagyobb képet sugároz, a bakra szíjazott ifjú egész teste látható rajta, időnként ráközelítve a fenekére. A másik, a jobb felső sarokba közvetít képet, ezen az arca látható. Érdekes látni, hogyan változik meg az arc, amikor várakozik az ütésre, amikor megkapja, amikor eltorzul, nyöszörög, liheg, majd kimondja a számot, és megköszöni a kapott pálcaütést. Ha téveszt, mert ez is előfordul, a dom megcsóválja a fejét, a következő ütésnél helyesbítésre ad lehetőséget. Nem lehet egyszerű egyszerre a számolásra figyelni, miközben újra és újra lecsap a pálca, hiszen a delikvens többször is eltéveszti a számolást. A fenekén égővörös csíkok jelzik a találatokat, szépen egymás alatt sorakoznak, hiszen a leszíjazástól csak annyira tud mozogni, hogy megfeszítse és ellazítsa fenékizmait. Látom, ahogy görbítgeti lábujjait, és azt is, hogy merevedése van. A dom elismerően nyúl alá, hogy jutalmul megdolgozza kicsit.

Az ifjú hálás is a jutalomért, látszik rajta az igyekezet, ahogy a következő ütéseket számlálja. Most nem téveszt, jobban koncentrál, gondolatban én is megdicsérem, hiszen gyönyörű csíkok szabdalják fenekét.

Egyre inkább felizgulok, és amikor a dom egy síkosítóval bekent dildót helyez fel a fenekébe, szinte én is érzem a tolakodó nyomást. A pálcát ezután paskolóra cseréli, és a kétfelé osztott fenék adottságait kihasználva, hol az egyik, hol a másik felére mér egy csattanós ütést. Hol az egyik oldalt preferálja, négy-öt ütést is oda mérve, hol a másikat, és amikor már igen rázkódik a fenék, és a férfi is méltatlankodik, hogy a másik fele el van hanyagolva, akkor tér át a másik oldalra.

Látni, hogy a paskolóval jobban szeret kapni, mert eddig nem beszélt, de most irányítani próbálja a domot, aki most felváltva csap jobbra és balra. A fenék sápadtsága rég tovatűnt, vörössége ínycsiklandó, kedvem támadna megtapogatni, forróságát számon érezni.

Már a vége felé közeledik a verés, mert az utolsó eszközt akasztja le a dom, ezt tudatja is áldozatával, aki sóhajtva bólint. Igen, néhány botütés nyomatékosítja a kapott verést. Mivel a delikvens számolta az ütéseket, így számomra is egyértelmű, hogy eddig ötvenhat ütést kapott, ha beleszámítjuk a bemelegítő hat ütést is.

A bot mindig tiszteletet parancsol. Idősebb férfiakat is láttam már megroggyanó térdekkel a dereshez lépni, amikor a bot alá kellett hasalniuk, hiszen elég sok ilyen jellegű videót láttam már a neten.

Egyre hevesebben mozog a kezem, mindjárt, mindjárt elélvezek!

A bot nyüszítő jajdulást csal ki a férfiból, de nyomban utána elhangzik a szám és a köszönet is érte. A dom gondosan kinézi a következő ütés helyét, majd újra megnyöszörgteti a férfit, vele együtt én is nyöszörgök. Végre elélvezek, több szakaszban spriccel az ondóm, és alig marad annyi erőm, hogy a megállító gombbal véget vessek a felvételnek. Nem volt kidobott pénz. Legközelebb talán tovább bírom, és akkor ki fog derülni, hogy elélvezett-e az elvert férfi. Mert biztos megnézem még néhányszor, sokszor.

Folyt. köv.