ektromos rolleres srác „végzetes” balesete (2)

Ekkor láttam meg, hogy elkezdtem az ottani sebét is tisztogatni a szivaccsal, hogy már semmi sem takarja a farkát, ami pedig állt, mint egy cövek, vagy inkább dorong. Szép, hullámos, gesztenye szőke színű volt a fanszőrzete és abból emelkedett ki az eléggé nagy, vaskos, eres dorongja, aminek a végén már az előnedv is ott csillogott. (Hühmmm!)
Igen óvatosan dolgoztam az oldalán, a csípőjén is, de óhatatlanul azért néha-néha fájdalmat okoztam neki. Ilyenkor felszisszent, egyszer-kétszer meg is rándult a teste, s persze ha az megrándult, akkor a merev farka is követte, lengedezett egy kis ideig.
(Nem bántam, mert érdekes, és főleg izgató volt onnan, kicsit fentről s oldalról ezt nézni.)
Egyszer észrevette, ahogyan bámulom a lengedező farkát. Elmosolyodott, majd el is nevette magát hangosan s megjegyezte:
- Élvezed, mi? Jó látni? Izgató? Vagy inkább felizgató? – faggatott s a jobb kezével átnyúlt a testén, oda a sportnadrágomhoz s ráfogott arra, amit ott talált.
- Ez igen. Jó kemény már. – állapította meg elismerően.
- Baj? – kérdeztem én is meg őszintén tőle.
- Nem, nem, dehogy is. Még az sem lenne baj, ha Te is meleg lennél, mert én az vagyok. – jelentette ki s így folytatta: - Tudod, azért is rohantam így, ily eszeveszetten, mert egy sráccal randiztam volna. Daniellel. Most először találkoztunk volna. De az már a múlt. Elmúlt. Soha nem látom többet, mert biztosan azt hiszi, hogy kamuztam, átvertem, nem is akartam elmenni a mai randinkra. Pedig, ha tudná, mennyire, igen. – mondta el egy szuszra, sóhajtva, és lemondóan. (Megsajnáltam.)
- Akkor miért nem hívjuk fel? Hogy baleseted volt… – kezdtem és kérdeztem meg tőle. – Remélem, a számát tudod?
- Igen, természetesen, az benne van a telómban. De minek, úgy sem hinné el. – legyintett megint lemondóan a beteg srác.
Jó ideig egyikünk sem szólalt meg, mikor ő mégis, ezt mondta:
- Tudod, az előbb, az általam elmondottakból leszűrhetted, hogy meleg vagyok.
De azt nem tudhatod még, hogy nem kicsit, nagyon. Mint egy kitörő vulkán lávája. Volt pár barátnőm, de egyikkel sem éreztem jól magamat, csak mikor sráccal voltam együtt. Azt szeretem, ha a srác domináns, rámenős s igen kanos. Jól ”megcsinál”. – mondta.
- Aha. - válaszoltam.
- S tudod, azt sem bánnám, ha Te sem, hogy ma itt maradhatnék nálad. Itt aludnék nálad, s veled! Megtehető? – nézett rám vágyakozva.
- Igen, persze, természetesen, hiszen úgy sem tudnál innen elmenni, mert nincs miben. A szabadidő gatyádat szétszabdaltam, a férfi tangádat detto. Majd míg alszol, mert most ez lenne a jó, addig hozok neked másikat. Hányas méreted van? – érdeklődtem tőle.
- A szabadidőnadrágból L-es, vagy 52 kellene, a gatyából is inkább L-es, vagy 5-ös. Pénzt vegyél ki a brifkómból! – tette hozzá.
- Majd elszámoljuk, vagy fizethetsz akár természetben is, ha úgy akarod! . vicceltem vele, de láttam komolyan vette.
(El is határoztam, ha a srác elalszik, felhívom Danit és elmondom, mi történt.)
Közben folytattam a srác sebe tisztogatását s hoztam neki egy újabb adag vizet a csőrös pohárban, de most altatót is tettem bele. Dupla adagot.
Mikor már eléggé jól kitisztogattam a sebét, megint jött a Pitralonos gézlap. Azt szorítottam rá a sebre. A srác felüvöltött, de hamar megnyugodott s lassan el is bóbiskolt ott az ágyon, a tőlem kapott altató hatására.
Hagytam, hogy aludjon, addig én elmentem neki gatyát s nadrágot venni s közben felhívtam Danielt is. Akiről kiderült, hogy doktor, orvosdoktor, így megörült a hívásomnak, aggódott a srácért és azonnal jelezte, hogy eljönne, megnézni a srácot s a sebét kezelni. Ebben maradtunk.
Mire a vásárlásból hazaértem, a ház előtt már ott állt egy autó és benne ülve várt rám Daniel. Kiszállt a kocsiból s egy harmincas, igen jóképű, magas srácot láttam, aki szívdöglesztően nézett ki.
Bemenve a házba, azonnal a rolleres sráchoz akart menni, megnézni őt. Óvatosan benyitottunk a szobába, de a srác még aludt az ágyon. Halkan szuszogott.
Daniel odalépett hozzá és a homlokára tette a kezét. Megnyugodva vette el, mert megállapította, hogy nem meleg a homloka, így láza nincs, legfeljebb hőemelkedése. Az is megnyugtatta, hogy egyenletesen lélegzett.
Így már megnyugodva kimentünk a konyhába Daniellel és ott főztem neki s magamnak is kávét, de készítettem egy rántottát is mindkettőnknek. Míg ettük a reggelinket, elbeszélgettünk. Ki, ki mesélt magáról, életről, vágyairól, örömeiről s Daniel még arról is, hogyan ismerkedett meg a rolleres sráccal.
A beszélgetés közben egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak és hamarosan már nem a reggelinkkel, hanem egymással foglalkoztunk: a másikat faltuk, ahol csak értük. Gyorsan lekerültek rólunk a felesleges textilek s ott a konyhaasztalon estünk egymásnak. Bár mind a ketten korábban azt mondtuk magunkról, hogy aktívak vagyunk, de én voltam a dominánsabb jelen esetben, vagy inkább a kezdeményező készebb, így én akaratom érvényesült.
Mivel Daniel nem ellenkezett, sőt várta, hagyta, akarta is, ezért hanyatt fektettem az asztalon széttett kezekkel és lábakkal, mindenhol megjárattam a testén nem csak a kezeimet, de a nyelvemet is.
Mikor ezzel végeztem, úgy húztam meg a fejénél fogva, hogy a feje már ne támaszkodhasson az asztalon, túllógott azon. Akkor odaálltam és a szájába nyomtam a megduzzadt, merev farkamat s leszopattam magamat, de vigyáztam, hogy ne menjek el benne. Mikor már nagyon felajzott, akkor átmentem az asztal másik végére, most oda húztam át a testét s lábait felemelve közé álltam s megujjaztam. Először csak egy, majd már több ujjal is.
Daniel nagyon élvezte, tekergett a teste alattam és nyögött is, no meg mondogatta, kérlelt:
- Tedd már be Uram, tégy magadévá!
- Az is meg lesz, de nem sietem el. – nyugtattam meg őt.
Egyszer csak megdermedve megmerevedtem. Daniel kérdőn nézett rám, nem értette miért, de én igen. Ahol álltam, onnan pont ráláttam az ajtóra a szoba s konyha között, ami már nyitva volt s ott állt abban a rolleres srác. Minket nézett. Mit nézett, bámult megrökönyödve. Majd mikor észrevette, hogy én is észrevettem őt, beljebb lépett a konyhába s megszólalt rekedten:
- Bocs, hogy zavarok, de pisilnem kell… - kezdte, mire én mutattam a fürdőszoba fele. Ő áthaladt a konyhán, bement a fürdőszobába.
Mi gyorsan összeszedtük magunkat, felkaptuk a gönceinket magunkra, s mire kijött, már ott álltunk felöltözve újra a konyhaasztal mellett.
A rolleres srác kilépett a fürdőszobából, és belépett újra a konyhába, majd bement a szobába s lefeküdt az ágyra. Daniel felugrott s utána ment. Én meg bemutattam őt, hogy orvosdoktor s azért jött, hogy megvizsgálja. A rolleres srác szabadkozott, hogy nem kellett volna doktor, de engedte azért magát megvizsgálni. Ekkor még nem tudta, hogy ki a doktor.
Az meg végezte a dolgát, adott neki injekciót, lekezelte újra a sebeit és szakszerűen bekötözte, leragasztotta azokat.
(folyt. köv.)