Randi történetek (2)

Ebben a sorozatban néhány randimról írok. Az események megtörténtek, de nem minden elemükben pontosan úgy történtek, ahogy írom. Lesz, amikor különböző történeteket gyúrok egybe, és lesz, amikor a fantáziámmal egészítem ki.


Már rég óta leveleztünk egymással, és ismertük egymás vágyait, ezért azt beszéltük meg, hogy az első alkalommal a találkozás után már játszani is fogunk. Csak azt kellett eldönteni, hogy először ki legyen a sub. Azt találtuk ki, hogy találkozunk kajálni valamit, utána pedig elmegyünk squash-olni. Végül azt beszéltük meg, hogy játsszunk egy három szettes meccset, és aki veszít, az lesz a sub az első alkalommal. Mivel a találkozás előtt mindketten megszabhattuk a másiknak, hogy mikor élvezhet el, mindketten egy héttel korábban mentünk el, azóta nem adtunk engedélyt egymásnak az elélvezésre. Szóval mindketten nyerni akartunk, mert tudtuk, hogy a vesztes még egy ideig még biztosan nem fog újra engedélyt kapni.
A döntő meccsen csúnyán kikaptam, csak 4 pontot szereztem.
“Gratulálok!” mondtam, ő viszont csak annyit válaszolt, hogy mostantól a csicskája vagyok, és máris büntetést érdemlek, amiért nem Uramnak szólítottam meg. Ezzel meg is kezdődött az alázások sora. Zuhanyzás után magam köré akartam csavarni a törölközőt, amikor kiléptünk az öltözőbe, de rám szólt, hogy felejtsem el, maradjak csak meztelenül, ahogy egy csicskáknak kell. Szégyenkezve mentem át a zuhanyzóktól az öltözőbe, mert nem szokták ilyen helyen mutogatni magukat az emberek. Az öltözőnek a belső részén voltunk, amikor elmentünk a külső mellett láttam, hogy szerencsére csak ketten voltak, nem is biztos, hogy rám figyeltek, belül pedig senki nem volt, ahol mi öltöztünk
Amikor elkezdtem volna öltözködni, azt mondta, hogy a gyenge teljesítményemért külön meg is büntet. Mivel 4 pontot szereztem, ezért a hazafelé útra csak 4 ruhadarabot vehetek fel, amiből kettőt ő, kettőt én választhattam. Közben rettegtem, hogy valaki meghallja a beszélgetést. Szerencsére ő a melegítőnadrágot és a jobb cipőmet mondta, így meg tudtam oldani, de én kénytelen voltam a bal cipőmet és a pulóveremet választani.
Indulás előtt pedig a büntetésemet is megkaptam, amiért nem Uramnak szólítottam. “A te cipőd ilyen büdös?” kérdezte hangosan. “Nem” válaszoltam. “Akkor szerinted az enyém? Szagold meg! Nem az enyém.” Ezt már elég hangosan mondta, és erre a másik két ott öltöző is odanézett. “Na, szagold meg, nem az enyém büdös” Nem akartam nagy jelenetet, ezért odamentem, és tettem, amit parancsolt, hogy minél hamarabb kijussunk. Tudtam, hogy ha ellenkezek, csak rosszabb lesz. Letérdeltem, és beleszagoltam. “Tényleg nem büdös a cipője, Uram” modtam. A másik két férfi nem látott minket, de tudtam, hogy hallanak, és kifelé megint mellettük kell majd elmennem. “Akkor a tiéd lesz az. Szagold csak meg azt is.” mondta az Uram. Visszaléptem, és beleszagoltam a saját cipőmbe. “Igen, Uram, az enyém büdös.” Tudtam, hogy arra megy ki a játék, hogy minél megalázóbb legyen, ezért hangosan mondtam ki mindent, hogy ne tudjon belekötni.
De még ez sem volt elég, azt parancsolta, hogy tömjem a számba a hazaútra a zokniját, amiben squasholt. Minden levegővételnél intenzíven éreztem a szagát.
Amikor elindultunk, még egy feladatot kaptam az útra. “Amíg meg nem érkezünk haza, egyszer meg kell csókolnod a lábamat. Nem kötelező a feladat, te döntöd el, hogy akarod-e, de tudd, meglesz az eredménye. Csak szólj, mikor szeretnéd. :)” Mondtad, és tudtad, hogy sok lehetőségem nem lesz olyan helyen, ahol nem láthatja más. Én csak bólogattam, de egyből láttam, hogy az “Igen, Uram!” választ várja, ezért körülnéztem, hogy lát-e valaki, és kivettem a zoknit a számból, amíg válaszoltam. “Igen Uram” és visszatömtem.
Néhányszor ezt el kell játszanom az úton, mert kérdezgetett, és ez arra is jó volt, hogy ne tudjak a szagához és ízéhez hozzászokni, és egyszer azt hiszem, észre is vette valaki, bár nem biztos, hogy tudta, hogy mit csinálok. A villamoson utasított, hogy vele szemben üljek le.
Jól is esett a squash után végre leülni, még a táskákat is én vittem, Uram viszont az ölembe tette a lábát. Ahogy játszott vele, izgatott a szürke New Balance-ból kilógó fehér sportzoknis lába. Ez elég egyértelmű is volt számára, mert csak melegítőnadrág volt rajtam, és láttam, ez is volt a célja vele. Amúgy is égő volt, hogy az ölemben van a lába, még nem győztem takargatni az álló farkam helyét.
A villamosmegállótól még 100 métert kellett sétálni. Megérkeztünk, én pedig nem mertem bevállalni a lábcsókot, így jutalom nélkül mentem fel Uram után.
“A lakásba csak meztelenül léphetsz be. Csengess, ha levetkőztél! A zokni a szádban maradhat! :D” Ezzel becsapta az ajtót...
Már rég óta leveleztünk egymással, és ismertük egymás vágyait, ezért azt beszéltük meg, hogy az első alkalommal a találkozás után már játszani is fogunk. Csak azt kellett eldönteni, hogy először ki legyen a sub. Azt találtuk ki, hogy találkozunk kajálni valamit, utána pedig elmegyünk squash-olni. Végül azt beszéltük meg, hogy játsszunk egy három szettes meccset, és aki veszít, az lesz a sub az első alkalommal. Mivel a találkozás előtt mindketten megszabhattuk a másiknak, hogy mikor élvezhet el, mindketten egy héttel korábban mentünk el, azóta nem adtunk engedélyt egymásnak az elélvezésre. Szóval mindketten nyerni akartunk, mert tudtuk, hogy a vesztes még egy ideig még biztosan nem fog újra engedélyt kapni. A döntő meccsen csúnyán kikaptam, csak 4 pontot szereztem.
“Gratulálok!” mondtam, ő viszont csak annyit válaszolt, hogy mostantól a csicskája vagyok, és máris büntetést érdemlek, amiért nem Uramnak szólítottam meg. Ezzel meg is kezdődött az alázások sora. Zuhanyzás után magam köré akartam csavarni a törölközőt, amikor kiléptünk az öltözőbe, de rám szólt, hogy felejtsem el, maradjak csak meztelenül, ahogy egy csicskáknak kell. Szégyenkezve mentem át a zuhanyzóktól az öltözőbe, mert nem szokták ilyen helyen mutogatni magukat az emberek. Szerencsére csak ketten voltak, nem is biztos, hogy rám figyeltek.
Amikor elkezdtem volna öltözködni, azt mondta, hogy a gyenge teljesítményemért külön meg is büntet. Mivel 4 pontot szereztem, ezért a hazafelé útra csak 4 ruhadarabot vehetek fel, amiből kettőt ő, kettőt én választhattam. Közben rettegtem, hogy valaki meghallja a beszélgetést. Szerencsére ő a melegítőnadrágot és a jobb cipőmet mondta, így meg tudtam oldani, de én kénytelen voltam a bal cipőmet és a pulóveremet választani.
Indulás előtt pedig a büntetésemet is megkaptam, amiért nem Uramnak szólítottam. “A te cipőd ilyen büdös?” kérdezte hangosan. “Nem” válaszoltam. “Akkor szerinted az enyém? Szagold meg! Nem az enyém.” Ezt már elég hangosan mondta, és erre a másik két ott öltöző is odanézett. “Na, szagold meg, nem az enyém büdös” Nem akartam nagy jelenetet, ezért odamentem, és tettem, amit parancsolt, hogy minél hamarabb kijussunk. Tudtam, hogy ha ellenkezek, csak rosszabb lesz. Letérdeltem, és beleszagoltam. “Tényleg nem büdös a cipője, Uram” modtam. “Akkor a tiéd lesz az. Szagold csak meg azt is.” visszaléptem, és beleszagoltam a saját cipőmbe. “Igen Uram, az enyém büdös.” Tudtam, hogy arra megy ki a játék, hogy minél megalázóbb legyen, ezért hangosan mondtam ki mindent, hogy ne tudjon belekötni.
De még ez sem volt elég, azt parancsolta, hogy a számba kellett tömnöm a hazaútra a zoknit, amiben squasholtam. Minden levegővételnél intenzíven éreztem a szagát.
Amikor elindultunk, még egy feladatot kaptam az útra. “Amíg meg nem érkezünk haza, egyszer meg kell csókolnod a lábamat. Nem kötelező a feladat, te döntöd el, hogy akarod-e, de tudd, meglesz az eredménye. Csak szólj, mikor szeretnéd. :)” Mondtad, és tudtad, hogy sok lehetőségem nem lesz olyan helyen, ahol nem láthatja más. Én csak bólogattam, de egyből láttam, hogy az “Igen, Uram!” választ várja, ezért körülnéztem, hogy lát-e valaki, és kivettem a zoknit a számból, amíg válaszoltam. “Igen Uram” és visszatömtem.
Néhányszor ezt el kell játszanom az úton, mert kérdezgetett, és ez arra is jó volt, hogy ne tudjak a szagához és ízéhez hozzászokni, és egyszer azt hiszem, észre is vette valaki, bár nem biztos, hogy tudta, hogy mit csinálok. A villamoson utasított, hogy vele szemben üljek le. Jól is esett a squash után végre leülni, még a táskákat is én vittem, Uram viszont az ölembe tette a lábát. Ahogy játszott vele, izgatott a szürke New Balance-ból kilógó fehér sportzoknis lába. Ez elég egyértelmű is volt számára, mert csak melegítőnadrág volt rajtam, és láttam, ez is volt a célja vele. Amúgy is égő volt, hogy az ölemben van a lába, még nem győztem takargatni az álló farkam helyét.
A villamosmegállótól még 100 métert kellett sétálni. Megérkeztünk, én pedig nem mertem bevállalni a lábcsókot, így jutalom nélkül mentem fel Uram után.
“A lakásba csak meztelenül léphetsz be. Csengess, ha levetkőztél! A zokni a szádban maradhat!” Ezzel becsapta az ajtót...
folyt.köv.