Bella

Elvetemült gondolatnak tartom amit most éppen csinálok. De, ha egyszer belekezdtem nem tudom egy könnyen elengedni. A testem minden porcikája kívánja őt, hiába haltam bele majdnem az első találkába. Szinte teljes ellentmondás minden emberi törvénynek.
Bella küldött egy üzenetet- A telefont felveszem az ágyamról, és ellenőrzöm.
Az üzenet így szólt.
-Legyél nálam egy órán belül.
Mindent úgy hagytam, ahogy volt. A díványon maradt a könyv, amit pont azért kezdtem el, hogy fejlődjek egy kicsit mentálisan… Még csak be se csuktam.
Szaladtam a buszmegállóba és felszálltam az első buszra, ami oda vezet hozzá.
Az ajtóban várt. Gyönyörű elegáns ruhában mint mindig. Illedelmesen köszöntöttem.
-Szép estét asszonyom!-meghajoltam előtte.
A kezét nyújtotta, rajta egy felkarig érő bőrkesztyű volt. Sose ér hozzám puszta kézzel.
Megcsókoltam a kezét, majd bementem a házba.
Mint mindig…gyönyörű volt, és takaros. A kandalló meleget árasztott, a drága bútorokon és viktoriánus díszeken megcsillant a tűz fénye. Félhomályban és a lángok bűvöletében úszott az egész ház.
Egy lámpa égett egyedül, ami lefele vezet.
Mielőtt a nappaliba vezetett volna, gyorsan megfordult. Hatalmasat koppant a magassarkú a márványon.
-Térdre.-nyugodt, de hideg hangsúllyal utasított. Engedelmeskedtem szó nélkül és a padlót néztem, mert tudom, hogy nem szereti, mikor a szemébe nézek engedély nélkül.
-Tudod miért hívtalak ide?- idegesen kopogtatott az egyik lábával, a keze csípőre volt téve.
-Hogy szolgáljam kegyed?-vágtam rá a választ.
Mosolyra gördültek ajkai.
-Szeretem, mikor használod az eszed.-egyik kezével az arcomat emelte fel- Remélem így is marad.
Egy nyakörvet vett el a fiókból és a nyakamra helyezte, gondosan igazította, majd egy hatalmasat szorított rajta.
-Csak, hogy emlékezz hova tartozol.-azzal a lendülettel egy láncot vett a kezébe és a nyakörvre akasztotta.
-Mit kell mondani?-hevesen vágott bele szavával a fülembe, miközben a lánccal maga felé húzott. Éreztem a leheletét.
-Köszönöm.-feleltem rá.
Szemei tüzet kezdtek szórni, másik kezével a nyakamhoz kapott és szorosan körbe fogta.
-Valami hiányzik.-várta, mikor jut eszembe, mikor az agyamba vágott.
-Köszönöm úrnőm.-javítottam ki azzal a levegővel.
-Jó fiú.-felelte mosollyal arcán.-Akkor mehetünk.
Az egész lakáson végighúzott, majd az ominózus lépcső felé vettük az irányt.
Minden egyes lépte szikrázóan hasította végig a falakat hangjával, és törte meg a kandalló ropogását.
Mikor a lépcső aljára értünk bekísért egy szobába, ahol egy szék várt.
Gondosan az ülőalkalmatosság elé navigált.
-Leülni.
Szó nélkül engedelmeskedtem neki. Pár perc üresjárat következett, amíg minden egyes testrészemet rögzítette szíjakkal, ezt követően elém állt kettő csipesszel.
-Nem tetszett, ahogy tegnap viselkedtél. Nem hoztad a maximumot, szóval most megkapod a büntetésed.
Nem értettem, és a vér is megfagyott bennem, amikor ezt meghallottam.
A csipeszt a két mellbimbómra rögzítette, kicsit megrángatta, hallgatta, ahogy sziszegek fájdalmamban.
-Zene füleimnek.
Az asztalról egy nádpálcát vett el, a levegőt hasította vele néhányszor, majd a tenyerébe csapta.
-40 botütés lesz a büntetésed, de egy kis extrával. Ha csak egy hangot hallok, ezeket a csipeszeket-megütögette egyesével mind a kettőt-letépem rólad-közelebb hajolt-és nem fogok finomkodni. Aztán visszateszem és dupla annyiszor csaplak meg.
Ekkor a fülemhez hajolt.
-Világos voltam, eb?
-Teljes mértékben úrnő.

Egy perc csend következett, míg szépen minden részemen végighúzta a pálcát, majd megkezdte büntetésemet. Próbáltam csendben maradni, és a fogamat összeszorítva vártam a végét, de legbelül élveztem ezt is. Valami bennem elindult azoknak az ütéseknek a hatására.
-Hangosan számolj!-üvöltött rám közben, én pedig hangosan minden egyes leütést számoltam a végéig.
-Nahát szolga, le vagyok nyűgözve.-mondta büszkeséggel telve.-nem gondoltam volna, hogy kibírod. Nos, megtanultad a leckét?-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
Igen úrnőm.-feleltem zihálva, majd lenéztem a hasamra és a mellemre, ami tele volt véraláfutásokkal.
-Ezek a sebek majd emlékeztetnek, hogy mindig a maximumot nyújtsd.-mosolygott rám, és a körmével még utoljára belekarcolt a mellembe, dagadó sebeimet keresztbe húzva, mintha csak húrokat pengetne.


-Ma éjjel itt alszol, holnap eldöntöm a továbbiakat. Szép álmokat szolga.-ördögi kuncogással sarkon fordult, és az ajtót bezárta.