Álmodoztam...(5. rész)

NAGYURAM!
Ahogy kérte, ma este újabb történetet írok.
Délután találkozunk. Elvisz oda, ahol szobát foglalt. Beenged az ajtón. Nagyon udvariasan bánik velem. Nekem ez nagyon jól esik. Megmutatja, hogy hová tehetem le a táskám, és a szemüvegem. Megállok a szoba közepén. Lassan körbejár, végigmér. Elkezd levetkőztetni. Nem siet, tudja hogy van elég időnk a játékra. Ki akarja élvezni minden pillanatát. Izgulok, mert nem tudom mit is akar velem, hiszen semmit sem mond el előre. Ez picit félelmetes, mégis nagyon akarom. Amikor már nincs több ruha rajtam, az a parancsa, hogy menjek a fürdőszobába, és zuhanyozzak, hiszen a munkából jöttem, szeretné, ha felfrissíteném magam. Szót fogadok. Lezuhanyozok. Épp ki akarok menni Önhöz, Uram, amikor utamat állja. Még nem mehetek ki, itt akar velem játszani. A hátam mögé kerül,és beletesz a számba egy golyót, aminek pántjai vannak, és rám csatolja nagyon szorosan. Kellemetlen érzés, még épphogy elviselhető. Meglepődök. Mégis, minek? Beszélni sem lehet benne. De hiszen tudok én csendben lenni, de akkor, miért? Még nem értem. Bilincseket is hozott magával. Be kell lépnem a fürdőkádba. Le kell térdelnem benne. A csaptelephez bilincseli a kezeimet. Mégis, mire gondol, mit szeretne tenni velem? Megfogja a zuhanyrózsát, és vizet enged. De csak hideget. Na, ne!!!!!! Jég hideg! Ez nagyon rossz lesz! Én fázós vagyok! Nem bírom a hideget! Most már értem, miért került golyó a számba. Ahogy a hideg víz hozzámér! Sikítanék, menekülnék, de egyiket sem tudom. Nagyon rossz! Nagyon fáj! A szemeimből kifolyó könnyek összekeverednek a hideg vízzel. Bár csak néhány pillanatig tartott, de reszketek, nagyon fázom. Átállítja a csapot, most kellemes langyos vizet enged rám, de én mégis forrónak érzem. Ez megint másfajta fájdalom. Hirtelen kellemessé válik. Kezdek örülni. De megint tévedtem. Ez sem tartott tovább, mint az előbbi. Most újra hideg zuhany ér, majd újra langyos. Felváltva. Egyre rosszabb! Nem tudom, még meddig bírom! Legyen már vége! Becsukom a szemem, érzem ahogy szorítja a csuklóimat a bilincs, hangtalanul zokogok, sikítanék, de már ahhoz sincs erőm, fel akarom adni, szeretném elveszteni az eszméletemet. Hogy végre vége legyen, és ne legyen több fájdalom. Elzárja a csapot. Leveszi a bilincseket. Fel kell állnom. Nagyon nehezen megy. Alig van erőm. Ki kell lépnem a kádból. Megszabadít a számban lévő golyótól. Fog egy nagy törölközőt, és nagyon alaposan, mindenhol szárazra törölget vele. Ez nagyon jól esik. Máris múlóban van a fájdalom. Megfordít, szemben a káddal, előre kell hajolnom, bele kell kapaszkodnom a kád szélébe. Így kell maradnom, várnom kell. Kimegy egy kis időre. Óvszert húzott. Visszajött. A hátam mögé áll, erősen megfogja a derekamat. Belekezd egy nagyon erős, gyors, kemény aktusba. Alig állok a lábamon, szeretnék pihenni, lefeküdni, de nem lehet. Használja a testemet, igen keményen. Erőteljesen. Nem tiltakozok. Meglepő módon, rá kell jönnöm, hogy élvezem az aktust. Szeretném, ha sokáig tartana, még így is, hogy a lábaim alig bírnak el.
MÉG, MÉG, MÉG!!!!!!!!
Miután túljutott a csúcson, felállhatok, megfordulhatok. Átölel. Megköszöni az értékes ajándékomat, amit önként, és boldogan adtam.
Örülök, hogy örömet tudtam adni Uramnak.
2021.12.04./21:42
folyt.köv........