Zsuzsanna és Orsolya Úrnő akcióban 1. rész

Egyik sima hétköznap este beszélgettem Zsuzsanna Úrnővel, aki felvetette, hogy mi lenne, ha lábhoz rendelnék estére egy csicskát. Tetszett az ötlet, meg kell mondjam. Zsuzsanna Úrnő elég közeli ismerősöm, tudom a preferenciáit, ismerem a vágyait, így Zsoltira esett a választásom.
- Szia te ribanc csicska! Nem mintha annyira érdekelne, hogy mit csinálsz ma este, de ha van dolgod, akkor intézd úgy, hogy este 8ra a lábamnál legyél. Cső!
- Ez elég határozott volt, mosolygott Zsuzsanna.
- Kezdj el készülni, Szépségem, mert hamar itt a nyolc óra!
Én egy csipkés fekete bodyt választottam, egy hozzá illő fekete hasított bőr magassarkúval és egy bordó bőrszoknyával. Zsuzsanna egy sötétkék, csipkés ujjatlan toppban mutatkozott, hozzá illő fehér bőrszoknyával és egy sötétkék lapostalpú „topánkával” .
- Ez igen, jól kikeráztad magad, mondhatom.
Megcsináltuk egymás sminkjét, amelyek cseppet sem voltak szolidak. Fél nyolc volt már az idő, így kiálltam az autóval.
- Figyelj csicska! A R. Caffeehoz gyere!
Odavezetek, Zsolti már a kapuban ácsorog, de ahogy meglátja az autómat meglódul. Kissé meglepődik, hogy nem egyedül érkeztem, de látom a szemében csillanó vágyat. Előbb Zsuzsannának nyit ajtót, majd nekem is.
Odatartom a kezem, Zsuzsannára pillantok, Zsolti meg már csókolja is. Előbb az enyémet, majd a másik Úrnőjét is.
- Na figyelj, Zsolti! Csak a mosdóba megyünk be, semmi több. Te bejössz velem, addig Zsuzsanna Úrnő előkészti az autót.
Berobogunk a kávézóba, egyből a mosdó felé vettem az irányt a kis csicskánk pedig jött utánam. Majd ráparancsoltam, hogy térdeljen, térdre ereszkedett és jó szorosan összekötöztem a kezeit. Aztán adtam neki egy enyhe pofont, majd felhúztam és kivezettem az autóhoz. Felnyitottam a csomagtartót, kivettem belőle egy zsákot, rátekertem a szolgánk fejére és begyömöszöltem a hátsó ülésre. Átsétáltam a vezető oldalra, behuppantam az ülésre, beindítottam a motort, majd gázt adtam és a közeli szőlőskert felé vettem az irányt.
- Zsuzsa, figyelj már, hallod ahogy nyöszörög ez a szerencsétlen, vagy vegyem halkabbra a zenét?
- Kicsit hallom, de vedd már lejjebb egy picit… - így is tettem, majd rápillantottam Zsuzsára és láttam, hogy egy apró mosoly bújik meg a szája szélén.
Oda is értünk a tett színhelyére, óvatosan leegyensúlyoztam az autómat az főútról a földútra, és behajtottam egy művelőútra. Kinyitottam az ajtómat, majd a hátsót is és kiparancsoltam Zsoltikát. Közöltem vele, hogy segítse ki Úrnőjét. Kissé bénázva ugyan, de megtette.
- Ügyes - kacsintottam rá Zsuzsára –
A barátnőm megsimította a szolgánk arcát, majd elővett a táskájából egy nyakörvet és egy pórázt. Ügyesen ráadta, majd odavezette az egyik oszlophoz, ahova együtt kötöztük ki a fiút. … (folyt köv…) (a történet valóságra épül, minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve)