Bendegúz a fellegekben 2.rész (Domináns hiba)

17:55 az idő,munkaidőm vége Ramóna leparancsolt az irodájába.Borzasztóan izgulok vagy félek? Nem is tudom, hogy pontosan mi van velem,csak azt érzem,hogy Ramóna nem kicsit hiányzott,nem tudtam nem ő rá gondolni a munkaidő alatt.😍
ÖLtözőben már megfürödtem,megfésűlködtem,csak nehogy bármibe hibát találhasson.

18:02 volt amikor ránéztem az órára...fúúú na ideje lemenni,de nagyon gyorsan,Nyomás!
Lenmtermettem az alagsori lépcsőnél,kezeim annyira remegtek alig bírtam megfogni az ajtó kilincsét.De csak sikerült kinyitnom.Ám most nem az ijesztő vöröses sárgás lenti világítás fogadott hanem kicserélt lilás-rózsaszínes fény volt.Valamért ez megnyugtató volt...részemről.Az irodához érve az ajtón egy cetli fogadott,rúzzsal írt üzenettel:
MÁR NAGYON VÁRTALAK BENDEGÚZ.😍-nyeltem egy nagyott s kinyitottam az ajtót.

Az irodában egy már feszes farmerba öltözött Ramónát láttam kávébarna igenyes pulcsiban és vörös tűsarkúban,formás lábai keresztbe téve az asztalon,igazi főnökasszonyként hátra dőlve a karosszékben.-Magamban:Tyűűűű😙😙 ez a nő tudja mi illik a stílusához,viszont a farmerja igen egyedi volt,legalábbis én még nem láttam olyat aminek lábszáránál térdig érő cipzár lett volna.Persze nem említettem meg neki.

Ramóna:Gyere csak közelebb Bendegúz!Nagyon örülök,hogy elegett tettél az utasításomnak.😘Én:-Köszönöm Ramóna.Egy kicsit összehúzta a szemöldökét enyhe vigyorral mutató ujjával közelebb hívott.Bátortalanul odalépek,alig merek ránézni,mutatja még közelebb,hirtelen megragadja az ingemet,fejéhez húzott igaz erősen de nem erőszakosan,a riadt szemembe nézz:
-KÖSZÖNÖM RAMÓNA ÚRNŐ!Nem akarom többször elmondani.S kellemetlenül megmarkolta a heréimet...ááuu! Én:Értettem Ramóna úrnő.

-kis elégedettséggel az arcán:Hmm így mindjárt más.😏Egy lépéssel hátrébb lökött.
Na most Bendegúz,az irodám ajtaját nyitva hagytad.-már rohantam is volna becsukni...
Ramóna:Hova mész? Én:b,be becsukni az...Ramóna:Adtam rá utasítást? Én:ne..nem Ramóna úrnő.
.Gyűlnek a rosszpontjaid Bendikém....pár másodperc szigorú nézés után...:Na csukd be azt az ajtót!BELÜLRŐL,ha kérhetem.😏
Miután becsuktam...Ramóna:Fordulj meg és nézz balra le a sarokba!Úgy hiszem emlékszer még rá.
Sarokban az mocskos nehéz szerszámos táskája volt."óóó ne megint ne!"látam arajta,hogy élvezi a belső kis kínlódásomat,vigyorgó szájával ráharapott enyhén a mutató ujjára.
Ramóna: lépj csak közelebbahhoz a táskához!Rajta,mozgás!
Most már figyeletem s csak odaléptem.
Ramóna miért nem nyitottad ki?
Én.Nem volt az utasításodban Ramóna úrnő.

Az Úrnőnek felcsillantak bűvölő szemei 😍 és...Nagyon jó Bendegúz tényleg nem mondtam,lépj ide hozzám most!Odaléptem bizakoda.Ramóna:Hajolj közelebb!
Mikor megtettem mutató és középső ujjára feltűnő érzékiséggel rácsókolt és a számhoz érintette ami baromi jól esett,s utána ujjaival lefele végigsimitotta az újjait egészen a sliccemig.Húúúú nagyon értett hozzá hogyan kell erős jutalom morzsákat szórnia.
Ismét fellegekhez közelítő érzés volt.
Ramóna:Most viszont menny oda és nyisd ki a Táskámat!Mikor kinyitottam az volt benne amit vártam, mindenféle szerszám!

Ramóna:Kutass és keresd meg benne azt ami nem való bele!-kicsit értetlenkedve néztem,de nem kellett sokáig matatni,hogy lássam mire gondolt.Egy lila díszes hosszukás dobozt véltem felfedezni.Ramóna:ÓÓÓ ügyes vagy Bendi?hozd csak ide szépen és tedd le az asztalomra!
Miután lettem utasított hogy: Bendegúz kezeket a hátad mögé teszed s vigyázba állítod magadat és nézd közben a dobozt!Értve vagyok? Én:értettem Ramóna úrnő. Úrnő:Helyes.

Nézem miközben néha pajkosan felpillant felém,lassan kinyitva a dobozt.S lassan kihúzott belőle egy kis rikitó világos zöld egyszerű kis nyakörvet,meg egy kb egy 15-18 cm-es anál dugót-Kerekedett szemimet nem tudtam eltitkolni előle,per pillanat arra gondoltam,hogy ezt tényleg nem,nem csinálom!VÉGE!

De az úrnő kellmes meglepetésemre nem volt mérges,hanem kis nevetés után,rámnézett enyhén megijedt,mert feltűnt neki,hogy túl sok volt ez nekem-Jajj Bendi ugye most nem ijedtél meg?😧(Fölpattant a karosszékéből,jobb lábával átkarolta a lábamat,enyhén elkezdet dörgölni a lábaival,gyakorlatilag rámfonódott mint egy anakonda,de kivételesen ez most nem segítetett,lefagytam)
Két kezével megfogta gyengéden az arcomat...anyukás,mondhatni nevelő hangnemben kezdett beszélni hozzám.
Ramóna:Bendi!...Bendegúz! (ezen a ponton egy 8 éves gyereknek éreztem magamat,fej lehajtva,duzzogó tekintettel stb.)

Ramóna:-Nem akartalak megijeszteni,eddig egész ügyes voltál,mi a baj?Nem bántani akarlak!Téged akarlak Bendegúz! (közben simogatott szinte mindenhol csakhogy megnyugodjak.De most nem sikerült neki,legalább is nem teljesen.)
Én:Nem akarom ezt,kérlek engedj el.(Itt már nem érdekeltek a szabályai és azt sem mi lesz velem)Morcosan a szemébe mertem nézni és... el akarok innen menni!

Ramóna látta,hogy ez most nem vicc.
-Ohhh túlzásba estem igaz?....megbánó tekintettel és hangon szólva...🙁
Rendben a játékunkat most felfüggesztem...már léptem is volna ki az ajtón,amikor is gyengéden visszafordított....De így nem engedhetlek el .A fenti kávézók még nyitva vannak?
Én:Már nem,csak az ami reptér melletti nyilvános kávézó,de most mire készülsz?Hadd menjek.
Menni is fogunk... inni egyett,ezt most ígérem helyrehozom.Meghívlak egy kávé meletti beszélgetésre.Jó lesz így Bendi?

Én:igen Ramóna úrn...Ramóna:nene! most nincs játék.Nem vagyok úrnő.
Meg kell beszélnünk,hogy mi volt ez?Valami nagyon rosszat idéztem elő benned s tényleg sajnálom,de majd ezt a kellemes kávézóban megbeszéljük,rendben?
Nem is tudom,hogy miért ,de most nem sejtettem csapdát szóval.... igent mondtam a kávéra...
Ramóna:Felkapok egy dzsekit és mehetünk...mikor már kiléptünk az ajtón..óóóó basszus a tárcám, visszament érte s elindultunk a kávézóba....

Befejező rész következik!
Bendegúz a fellegekben 3.