Megérkezni a Paradicsomba

Már akkor szűk lesz a nadrágom, amikor meglátom az autópályán azt a bizonyos letérőt. Egy szinte mindig üres úton közelítek kátyúk között a Paradicsom felé, ami egy kanyar után látható is. Ott áll a kapuban. Messziről látszik, hogy nem vett melltartót és tudom, hogy ez nekem szól. Tudom, hogy így jelzi: amikor leszállok a motorról, leveszem a bukót és hozzá fordulok, a mély, harapós-nyelves csók mellé jár neki a marcangolás. Mindig próbálkozik, hogy ne csak a balt, de már az első randin választania kellett, és ő a balt választotta. Azóta a jobb csakis gyengéd érintést kaphat, tőle és tőlem is, a jobb pedig épp ellenkezőleg. Amikor alaposan megrángatom és a körmöm is belenyomom, meleget lehel a számba és a combját a combomra fonja. A kevláron át érzem, milyen tűzforró a pinája. És akarja, hogy tudjam.
Bekísér, leveszi a dzsekimet és a bukóval együtt elteszi. Vizet hoz, tudja, hogy megszomjazom, mire leérek. Amíg iszom a tornácon, térdel és zúzza le a sliccemet, mert azt is tudja, hogy a szomjúság mellett még egy szükségletem van a bő egyórás motorozás után. És azt is tudja, hogy ha együtt vagyunk, nem használok vécét hugyozáshoz. Az ő veséjét használom, hogy az enyém után az is megszűrje, amit tőlem kap. Így minden csepp vizeletemet az ő pinája enged el végül. Pontosabban a kispinája, ahogy a húgycsövét hívjuk, mivel ugyanolyan gyakran használjuk, mint a nagyot csak (részben) másra.
Miután minden csepp vizet lenyeltem és ő is minden csepp vizeletemet lenyelte (hihetetlenül profin issza, egyetlen csepp sem megy soha mellé), engedélyt kap egy cigire, ilyenkor nem beszélünk, csak ülünk egymás mellett, egymást nézzük szerelmes vágyakozással és meghatott örömmel. Simogatjuk egymást, kezünk-lábunk összeér, de „még nyújtom a percet”…
Felállok, nyújtózkodom. Te ebből tudod, hogy végeztél a cigivel, elnyomod, és elindulunk a dungeon felé. Ennek a háznak a pincéje lett a mi kis birodalmunk. Lekísérsz, nyitod előttem az ajtót, én kezet csókolok neked, amikor meglátom, ami lent vár, te lesütöd a szemed és elmondod az este folyamán először, de nem utoljára, hogy szeretsz.
Bent gyertyafénynél terített asztal vár. Az asztalon hanyatt fekve egy kis ázsiai lányka fekszik, keze-lába szabadon, de „a helyén”. Tudod, hogy nem szeretem, ha erővel kell valakit ott tartani, az külön játszma, hogy elérjem, ne akarjon mozdulni, akárhogy fáj is. Ez számomra érdekesebb, mint a kötél vagy bilincs. Ha használok is ilyet, csak akkor, ha a partnerem kéri, mert őt izgatja. De ezt a kis meglepetés most rólam és nekem szól. A lány mosolyog, így adva tudtomra, hogy „igen, én is akarom”. Nagyon vonzó a kis „teríték”, de nem vagyok tahó, tudom, hogy mindenből az első Neked jár, ezért őt eleinte figyelmen kívül hagyom és megkérlek, hajolj rá a fotelemre arccal. Az ekkorra keményen meredező farkamat síkosítás és előtágítás nélkül vágom a seggedbe, mert ez az este fénypontja. Sok szép dolgot csinálunk majd, de ez egyfajta beköszönés: megjöttem. Én vagyok itt.
A hangod beteríti az alacsony, téglával kirakott falú helyiséget, és látom, hogy a kis teríték az asztalon úgy helyezkedik, hogy lásson. Nem bánom. Csak egy pár lökés és abbahagyjuk, mert nem dugni jöttem, de ez z első behatolás mindig beindít mindkettőnket. Maradsz, ahogy hagylak, letérdelek mögéd és elkezdelek nyalni és harapni felváltva. A csiklódra imádok ilyenkor ráharapni. a kisajkaidat cibálni finoman. A nyögéseid és sikolyaid keverednek. Aztán az ujjam nehezen, de tövig becsúszik a kispinádba. Hörögsz egyet és elönt azonnal a lé. A húgycsöveddel szinte azonnal képes vagy elmenni, ezt imádom. Pihegsz. A fejed hátra fordítva csak annyit szólsz: „kérem…”, és nincs okom nem megadni, amire vársz. Beléd tolom egy erőteljes mozdulattal az öklömet, a pinád ráfeszül, a csuklóm majd’ eltörik, de azokért a hangokért, amiket ilyenkor kiadsz, minden fáradság megéri. Megérkezel másodszor is. Hozzám bújsz. Ülök a fotelben, te az ölemben, átkarolsz, az arcod a vállgödrömben, a leheleted forró. A hajadat kurkászom. Ilyen a boldogság. A csendből valami furcsa, ismétlődő kis zaj zökkent ki: a kis teríték halkan nyöszörögve maszturbál az asztalon. Most vele folytatjuk.
Folyt. köv.