Bendegúz a fellegekben (kitalált) 1. rész.

Munkaidőm már a felénél volt,éppen bőröndöket vizsgáltam át manuálisan ugyanis a röntgen gép nem működött,s a telefon sem amivel a Karbantartót lehetett hívni.
Reptéren dolgozok csomagátvizsgálás a fő feladatom.Az életem egész jó volt,barátok,állás,egy két barátnőm is akadt,de valami sosem volt az igazi.Általában a kapcsolatoknak én vettem véget,pedig egész csinos barátnők voltak,de az ösztöneim azt súgták,hogy ezt a nőt ne!

Felettesem szólt: Bendegúz menny már le a karbantartóhoz és szólj neki,hogy csináljon valamit a röntgengéppel,de nagyon gyorsan!-Máris főni!
Végre elszabadulhattam amúgy is ebédidőm közeledett.A röntgen gép érdekes módon nem szokott így elromlani,mindegy is, ez a karbantartó dolga.
Amúgy az ipsét még életemben nem láttam,aszem Balázsnak hívják.
Alagsorba igaz nem sokan mentek le még,s most látom csak az okát vörös sárgás világítás rozsdás csövek tisztára mint ha az alvilágba léptem volna be.Brrrr kissé félelmetes nehogy eltévedjek vazze.

De szerencsére jelzőtáblák mutatták az utat: Karbantartó iroda erre és egy nyíl,No para!
Ó ráadásul nem is kellett sokat menni, az irodát gyorsan megtaláltam,benéztem senki sem volt ott,de az iroda az patika volt,igényesen kitakarítva,sehol egy nyomorult koszfolt.Hallod jobban nézett ki, mint a lakásom. 🙄
Közben egy a már jól ismert ívheggesztés hangját már lehetett hallani.Az iroda mögött kis alagsori műhely volt berendezve.

Én:hahó te vagy Balázs a karbantartó?Igen,Igen gyere csak be! (Egy erős kedves NŐ hangja volt)
Maga lenne Balázs?
Karbantartó:Igen ,nem mondták a Nevem Balázs Ramóna-és kilép a műhelyből.
S az aki kilépett a műhely ajtaján arra alig tudok méltó szót mondani.Erősen,de... de egy szuper szexin kigyúrt,haja arany szőke végén vörös árnyalattal.Egy Istennőt volt szerncsém megpillantani,aki mind egyszerre volt bizsergető és félelmetes.Csak munkás ruhában volt az Istennő,ami még erősebbé tette a látvány okozta hatást.

Ramóna:És csak bambulsz vagy mondani is akarsz nekem valamit?
....hát öööö hebegtem habogtam mint egy lúzer.
Nem volt nehéz észrevennie,hogy zavarba voltam mint állat,ilyet még sohasem éreztem egy nő iránt,Bendegúz most ne cseszd el!Ezzel próbáltam bíztatni magamat.🙄😳
Ramóna:Kezdhetnéd azzal,hogy bemutatkozol NEKEM!

-Bendegúznak hívnak...és és leküldtek mert elromlott a Csomagvizsgáló röntgengép.
Kissé fölényeskedve de visszafogott mosollyal közeledett felém... azt hittem kirobban a szívem a helyéről.
Ramóna:Adott valami hiba jelzést a gép?Füst szag volt?
Bendegúz:-öööö nem, semmi ilyesmiről nem tudok.Szemeimet alig mertem a szeméhez irányítani,olyan volt mintha nem lennék méltó,hogy oda nézzek,vagy ilyesmi, nem tudom,kínos volt nagyon nekem ez.El is akartam szaladni,de ott is akartam mardni.Nem tudtam mi legyen,de bizony ő tudta.

Ramóna:Hmmm értem.Akkor nem lehet nagy baj,az általában azt jelenti a biztosíték tábla lekapcsolta Gép áramellátását,fel se kell mennem csak fel kapcsolom és kész.
MOST!!Odamegyünk a táblához!BENDEGÚZ TE FOGD MEG A NAGY SZERSZÁMOS TÁSKÁMAT ÉS HOZZNI FOGOD SZÉPEN!
Mikor kimondta az utasítást azzonnal odaugrottam a táskához és felkaptam a vállamra.Mocskosul nehéz volt,de fikarcnyi esélyt sem láttam arra,hogy ellen tudjak állni a parancsának.Hú vágta a vállam,nagyon fájt,de valami tartotta bennem a lelket,magam sem voltam vele tisztában,hogy mitől volt bennem ez a kitartás...hosszú folyosón mentünk,ő volt előttem és kínosan lassan haladt előre de úgy mint ahogy a top modellek a kifutón,hátra sem nézett,hogy tényleg követem e,nem volt szükség rá.
Amikor már nagyon fájt a cippelés a táskát a bal vállamra helyeztem a jobbom már elzsibbadt ekkor....
RAMÓNA:
-Valami probléma van Bendegúz?ÉN:Nem csak már nagyon fá....TÁSKÁT VISSZA JOBB VÁLADRA!!!😡
Én:De hát csak elfár...Kegyetlen szigorúsággal arcán kezét fejmagasságba emelte kezét és hatalmasatt csettintett,CSETT!!!! MOST Bendegúz!
Fejemet lehajtva megtettem, nem voltam tőle boldog,de fájdalmasan visszaraktam a jobb válamra.Ramóna közel hajolt és hangját kellemetlen enyhén szomorú erőre állítva súgta ezt a fülembe:

...amit,amit az előbb tettél...az módfelett kellemetlenül érintett engem,nagyon de nagyon nem esett jól Bendegúz.NEM, ismétlem,NEM akarom még egyszer ezt érezni.Ugye megérted Bendikém?
Én:Meg persze megértem...(mertem volna bármi mást mondani)talán az az egy remény élt bennem,hogy valamit a szenvedésemért kapni fogok ha már ebédidőmben is dolgoztatnak.
Kis lelki ismeret furdalás is éreztem,mert ezt tettem vele,Basszus mi van velem??

Ramóna:-Folytassuk a sétát!(persze az eddiginél még lassaban)
Én:Engedelmeddel ... miért kell egy kapcsoló táblához szerszámoslá....egy szót se szólva háttal nekem a mutató újját a magasba emelte,erős határozottsggal.
Nem kellet mondania semmit,hogy tudjam mit jelent ez:Kussolj!!!

Igaz csak max 15 perc séta lehetett,de sokkal többnek tűnt"valamiért"azonban végre megérkeztünk ahhoz a nyomorult kapcsolótáblához, a lábaim már remegtek,Ramóna hátranézett enyhe fél mosoly után:Na jó tedd le szépen a táskát!Végre letehettem ,a jobb karomat műteni lehetett volna úgy elzsibbadt.A tábla egy fal végi sarkon volt,és mit látok a sarkon túl?A műhelyét.Végig.Ott volt.A műhely mellett.Csak körbe mentünk.Dühös akartam lenni,de nem mertem kimutatni feléje.

Ramóna egyszerűen kinyitotta a kapcsoló táblát és visszakapcsolta a Röntgengép kapcsolóját,visszont egy másik gombot is visszakapcsolt...Magamban:hogy? Mié volt egy másik gomb?ÉÉÉss csak most vettem észre,hogy a kapcsolótáblát lakatnak kellene zárnia ami a a tábla doboz tetején volt,és a lakatban ott volt a kulcs.
A szívem itt fájdalmasan megdobbant,tényleg komolyan megijedtem...ő a kapcsolta le a Csomagvizsgálót és a telefonja vonalát is(az lehetett a másik gomb)csak azért hogy, valaki lejöjjön hozzá....

A rémületett észre véve...Ramóna:Tenyereket előre!Én:-elnézést hogy?Mintha fal lenne előtted,gyerünk!
Így tettem.Bittang szexi járással felém lépett,nagyon közel így a tökéletes melleihez hozzáérhettem.Hüvelyk és mutató ujjával megfogta az államat és megcsókolt.
Szerény kis jutalom volt ez,de mégis fellegekben voltam tőle.Úgy éreztem,hogy kaptam fizettséget a szenvedésemért.Leírhatatlan érzés volt.
Utána tüneményes vigyorral az arcán közli felém:-Nagyon szépen köszönöm,hogy feldobtad a napomat BENDEGÚZ.😍😍😍Idelent csak egyedül vagyok,muszáj volt lecsalnom valakit.

Azonban...az előbbi hibádért lesz még némi feladatom számodra.Munka idő után tüstént leviharzol az irodámba!
Én:igen értettem Ramóna.

ÉS MOSTANTÓL KÉRETIK RAMÓNA ÚRNŐNEK SZÓLÍTANI!
(JESSZUS KIHEZ KERÜLTEM)....ÉRTETTEM RAMÓNA ÚRNŐ.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...