Rókaffy Vendel története, dominálása (3)

A végén megérdeklődtem tőle:
- Jó volt, élvezted, mert itt a vége? Van még valami kívánságod, óhajod-sóhajod?
- Igen, Uram, lenne, ha nem venné nagyon szemtelenségnek tőlem. – mondta még alázatos hangon.
- Folytasd! – parancsoltam rá s érdeklődve vártam, mit szeretne még.
De nem azt hallottam, amit vártam. Nagyon nem. Hát, NEM!
Mert a szemtelen rókafim, azaz Rókaffy Vendel ezt kérte tőlem, de már nem alázatosan, hanem nagyon is határozottan:
- Uram, lehetne, hogy a továbbiakban én domináljak? Téged. – jelentette ki meglepetésemre.
- Mit? Hogy mit csinálj? Dominálj? Kit? Te? Már, mint e n g e m e t?
Igen nagyon meglepődtem ezen a kérésén, vágyán. Bár az is igaz, nem is néztem ki belőle, hogy ő is dom, domináns. Mert ki is ő? Ő Rókaffy Vendel, aki:
Egy átlagos magasságú srác, passzentos farmerben, ami jól mutatta, vagy inkább kidomborította a formás lábait, vádlijait, de combjait is, no meg, amit még kellett. Szépen domborodott a popsija is, s ami a legjobban vonzotta a szemeimet az a szeplős bőre, s hozzá a szép, kunkorodó vörös szőrzet rajta, mindenhol. Beleértve a pólóból kinyúló kezeit, a nyakát, de az arcán is szőrzetet a bajusszal, s szakállal, no meg a fején, a haját, ami össze volt fogva a feje tetején egy csomóban. Zsebre tett kezekkel támaszkodott a buszforgó korlátjára, de szerencsére a tőlem távolabbi lábát tette fel a korlátra, hátra, így jól láthatóak maradtak, amiknek láthatóaknak is kellett maradniuk.
Mikor meglepetésemből magamhoz tértem és elvigyorodtam a kérésén, ő pedig komolyan megszólalt, és kemény hangon, szinte parancsolóan mondta nekem:
- Hamarosan nem fogsz nevetni te kis köcsög, mert letörlöm a képedről azt a vigyort. Mit állsz itt és nézelődsz? Nem tudod a dolgodat? Vetkőzz! A szolgán az Ura előtt nem lehet semmi! Mindent szedj le magadról! Azonnal. – parancsolta.
- Hogy mit? Én vetkőzzek le? Mit képzelsz te magadról, ki vagy? – értetlenkedtem.
- Én pontosan tudom, hogy ki vagyok. Az elkövetkező percekben, órában én a te Urad és Parancsolód vagyok/leszek, te kis köcsög és azt fogod tenni, amit s ahogyan csak parancsolok neked, de íziben, mert ha késlekedsz, nem iparkodsz, vagy vonakodsz megtenni azonnal, azt megbánod. Jön a büntetésed, itt és most, azonnal, keményen, és ha kell - hogy érts belőle - durván. Megértetted? – kérdezte és szúrós szemmel nézett rám, összetett karokkal állva ott, előttem.
(Tényleg úgy állt ott, mint egy Úr, azaz egy Isten.)
De nem sokáig.
Megmozdult, előrelendültek a karjai, belemarkolt azokkal a hajamba, annál fogva lerántott maga elé a földre, s ahogyan odaestem elé, szinte magzati pózban feküdve már a földön, rátette a lábát a fejemre s már harsogta is:
- Te leszel most a köcsögöm, a szolgám, s persze a szex rabszolgám is. – hallottam tőle dölyfösen.
Nem volt mit tennem (és átsuhant az agyamon, az is, hogy ilyenre is régen vágytam már, de sohasem jött el s most itt van) tettem, amit tehát parancsolt: lassan kicsúsztam a lába alól a fejemmel, de közben már toltam is le magamról a sportnadrágot a gatyámmal együtt, és amint tudtam, a fejemen át lerángattam a pólómat is magamról. Majd négykézlábra ereszkedtem most, letettem a fejemet a szőnyegre és megfogva a lábát újra a fejemre helyeztem. Ott kushadtam, Ő előtte, a lába alatt, mint egy szolga, aki csak arra vár, hogy szolgálhassa Urát.
- Ezt már szeretem, mikor a köcsög szolga önmagától alázatosan viselkedik. – dicsért meg Rókaffy engem.
- Igenis, Uram, mindent a kedvedre teszek, de pár kérésem lehet, ha lehet olyanja az alázatos szolgának? – kérleltem alázatos hangon uramat. Elcsodálkozott, de megengedte, hogy elmondjam kéréseimet:
- Először is Uram, alázatosan kérem, hogy legyen tekintettel szolgájára, aki először szolgál, így ha lassabban teljesíti, vagy ügyetlenül a parancsait. Továbbá elrebegnék pár tabumat, amit alázattal kérek, hogy tartson tiszteletben, mint:
- analitás kizárva,
- maradó nyomok úgy szintén,
- pofozás és leköpés mellőzése, valamint ha kérhetem a köcsög szó mellőzését is. – fejeztem be.
- Ez utóbbit miért kéred? – csodálkozott el a rókafi.
- Azért Uram, mert ha az analitás kizárva s ezt elfogadja, Uram, akkor nincs köcsög sem itt közöttünk. – válaszoltam.
Elgondolkozott a hallottakon hosszan, látszott jól megforgatja a fejében addig, míg újra megszólalt, pontosabban kérdezett tőlem:
- Akkor az analitás kizárása azt jelenti, hogy nem csak nem dughatlak meg, de még csak meg sem ujjazhatlak, vagy másképpen az ánuszrózsádhoz sem érhetek? – firtatta. – Kár. – tette még hozzá elgondolkozva, majd megkérdezte még: - Soha, senki és semmi sem volt még benned, ott?- csodálkozott el ezen.
- Nem, Uram, azaz igen, volt már bennem az urológus doktor ujja, de az orvosi vizsgálat része volt. Többször is, de az más! – válaszoltam.
- S ha én is csak annyit tennék, mint ha urológus doktor lennék?- firtatta rókafim huncutul.
- Hát, az más lenne, de megbízhatom Önben, hogy csak annyit tesz és nem mást is?
- Nehéz lenne, de meg tudnám állni. – jelentette ki határozottan és hozzátette: - A cbt nem tilos, nem tabu, így máshol és másképpen kiélhetem majd vágyaimat rajtad! – jelentette ki Uram.
- Igenis, Uram, a cbt az szabad, nem tabu. – nyomatékosítottam én is.
- Rendben, akkor így lesz. – válaszolta beleegyezően. – De ne fecsegjünk, mert már is áll mereven a faszom és gyakorolni akarok rajtad, veled! – jelentett ki s odanézve elnevette magát, mert meglátta, hogy az én farkam is már mereven, előreállt, ugrásra készen. Nevetett ezen, oda mutatva: - A kicsike is már várja, hogy foglalkozzanak vele. – szólt nyomatékkal. – Ne várassuk!
Azzal lehajolva belemarkolt a hajamba, felhúzta a fejemet a padlóról, előbb térdelésbe, majd állásba állított s közben a másik kezével megpofozgatta a mereven lengedező farkamat, megjegyezve: - Ezt szabad pofozni, nem?
- Igen, Uram, azt igen, vágyai szerint. – válaszoltam alázatosan, de közben sziszegtem, mert nem csak pofozgatta már, de megfogva a farkamat a markába, lefele is húzta, majd elengedve az, visszacsapódott a hasamhoz.
- Ez jó játék! – jegyezte meg közben.
- Igen, Uram, Önnek az! – nyomatékosítottam két sziszegés közben.
- Ha nem élvezed, addig csinálom, míg rá nem jössz az ízére! – fenyegetett meg.
- Akkor inkább azt mondom: - Jaj, de jó, csak mg tegye Uram! – vicceltem n is, de ráfáztam, mert komolyan vette rókafim és folytatta a merev farkammal való „játékát”.
Később már más cbt-vel kapcsolatos „játékot” is kitalált, különösen azt élvezte, hogy a fanszőrzetem eléggé dús, hosszú szálú, így bevetette a gyertyázást, különösen jól megcsöpögtette azt a környéket is, majd körömmel lehúzkodta azt.
(folyt. köv.)