EGY MÁSIK ÉLET KEZDETE 7. RÉSZ (FIKCIÓ, SCI-FI)

(Figyelmeztetés!!!!!! Idegen humanoidok említése, ha nem vagy sci-fi rajongó, ne olvass tovább!!!!!)

Megérkeztünk.
Az autó megállt. Nyugodtan kiszáll. A táskám a kezében. Elindul az épület felé, hátra sem nézve. Ez nagyon meglepő. Itt hagyott az autóban. Félek. Szinte mozdulni sem merek. Hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy mögém lépett, máris szerepbe kerültem. Vagyis kimondatlanul, de a rabja lettem, a tulajdona, az irányítást teljesen átadtam. De ez a némaság, ez szinte idegesítő. De valójában eddig nem is okozott nekem sem fájdalmat, sem teljesíthetelen kérése sem volt. Most teljesen az ösztöneimre kell hagyatkoznom. Ha itt hagyott, egyedül az álló autóban, biztosan annak is megvan az oka. Mint annak, hogy amikor elindult, hátra sem nézve, nemrég, csakis rajtam állt, hogy vele menjek. Akár meg is gondolhattam volna magam, mehettem volna más irányba is, de akkor most nem lennék itt, ebben az érdekes helyzetben. Még csak a biztonsági övet sem merem kikapcsolni. Kezem is szépen, tenyérrel felfelé pihen a testem mellett, lábaim terpeszben, ahogy ülök. Nézek kifelé az ablakon, várom, hogy történjen valami, de közben a gondolataim, azok nagyon elevenek.
Szép, napsütéses április végi időjárás. A találkozó után majd mehetek a gyárba dolgozni, mintha mi sem történt volna. Ezért van rajtam az egyszerű alsónemű felett egy feszes, kék póló, farmer szoknya, elöl végig gombos, az alja harang formán bővül. Egy farmer ing lazán, vastagabb kabátka már nem kell. A lábamon persze a kedvenc tépőzáras balerina cipőm, bokazoknival. Tudom, nem egy hű, de szexi összeállítás, de hiszen utána úgyis dolgozni megyek, és amúgy is úgy érzem, most nem az lesz a lényeg, hogy milyen ruhában vagyok, hanem, hogy hogyan fogok viselkedni. Mert egyre inkább az az érzésem, ez egy nagyon különleges teszt. Vagy kibírnom, vagy elbukom. Hát, majd meglátom, mennyire tudom megugrani azt a láthatatlan lécet, amit elém tesz az ismeretlen Úr. Még nem ismer. Magamban mosolygok. Én ráérek, elüldögélek én itt az autóban, ameddig csak kedve tartja. Hiszen az időre amúgy is NEKI kell figyelnie. Tetszik a gondolat. Talán arra gondol, hogy türelmetlen leszek, és utána indulok, az épületbe? Hát nem! Jöjjön csak ki értem! Megvárom, türelmesen. Egy idő után már meguntam, hogy oldalra nézzek, és figyelem az ajtót, amin bement az épületbe. Magam elé nézek, lehajtom a fejem, és gondolok egyet, még a szememet is becsukom. Figyelek a csendre, az édesen émelyítő illatra. Újra az álombeli teremre gondolok. Hogy nem lehet véletlen, a két illat miért egyforma. Szépen, nyugodtan várakozok. Csendben. De a fülem azért figyel. Az erdő miatt szép madár hangokat hallok. Elég változatos. Egyszer csak halkan nyílik az autó ajtaja, mellettem. Érzem, becsukott szemekkel, hogy behajol, és kikapcsolja a biztonsági övet. Visszaegyenesedik.
-ALSZOL?
-Nem, Uram.
Kérdez, válaszolok egyből. Fejem oldalra fordítom, szemem kinyitom, de nem nézek rá, lehatjva marad a fejem. Úgy gondolom, hogy még ahhoz is engedély kell, ha csak rá szeretnék nézni. Lehajtott fejjel is látom, ahogy benyújtja a kezét, jelezve, segít kiszállni. Ez nagyon jól esik. Engedelmesen kiszállok. Elindul, fogja a kezem, én engedelmesen követem, lehajtott fejjel. Bevezet az ajtón, majd a terem közepén elengedi a kezem, ott hagy, hallom, ahogy visszamegy bezárni a bejárati ajtót. Itt újra csend, már nem hallom az énekes madarakat. Az illat itt is ugyanaz. Nagyon erős, átható. És a padló, amin állok, sötéten fényes, de nem fekete, szürkés lilás árnyalat, mint az álombeli humanoidok színe. Ez egyre érdekesebb, ez már nem lehet véletlen! Amíg az IDEGEN eltávolodott tőlem hogy bezárja a bejárati ajtót, addig azért picikét lesek, bár le van hajtva a fejem, a szememmel a szemüvegem széle felett próbálok picit lesni, mégis milyen helyiségbe kerültem, hol lehetek. Így pillantom meg a sarokban egy hatalmas termetű valamit, valakit! Ott egy BOGÁR!!!!!!
Mintha egyenesen az álmomból lépett volna ki! Csak pár pillanat, talán 3 másodperc, amíg sandítva, homályosan látom. De mégis tudom, hogy mit láttam. Vajon valós élőlény, vagy csak egy hatalmas bábu? Vagy különleges jelmez? Hiszen mozdulatlan a sarokban. A tekintetemet újra a cipőm orrára szegezem. Igyekszem lenyugtatni magam, hiszen amit titokban meglestem, attól újra felgyorsult a pulzusom.
Talán nem veszi észre rajtam az árulkodó jeleket......

Folyt.köv.....