Filmek a BDSM peremén 3. - A titkárnő

A titkárnő/Secretary (amerikai filmdráma, 104 perc, 2002)
rendező: Steven Shainberg

Lee Holloway: Maggie Gyllenhaal
Edward Grey: James Spader
Peter: Jeremy Davies

Lee, egy problémás család legkisebb lánya, aki munkát keres, megpróbál beilleszkedni a normális életbe, miután gyógykezelése után kiengedik az elmegyógyintézetből. Hamar kiderül, a gyógyulás csupán átmeneti: a családi feszültségek, a magánéleti problémák, melyek miatt a lány saját magának fájdalmakat és sérüléseket okozott, továbbra is fennállnak, s a beilleszkedés sem megy zökkenőmentesen. Ekkor Lee egy különc, kényszeres ügyvédnél talál munkát, akinek viselkedése zavarbaejti őt, majd egyfajta furcsa köteléket fűz kettőjük közé. Edward Grey, az ügyvéd főnöke kellemetlen utasításaival próbálja elriasztani az újonc titkárnőt, de ez inkább vonzza Lee-t, kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük közt. Közben régi osztálytársa, Peter is megkörnyékezi a lányt, de hamar kiderül, egy hétköznapi kapcsolat már nem hozza lázba, menthetetlenül az ügyvéd hatása alá került. A kialakuló, egymás tűréshatárait feszegető viszony végre békét és harmóniát hoz a lány lelkébe, rátalál saját szépségére és felszabadul végre. Épp ezért sokkolja a hír, főnöke már nem tart igényt a munkájára, s ugyanabban a helyzetben találja magát, mint az előtte kirúgott titkárnő. Peter megkéri Lee kezét, aki inkább az ügyvédhez menekül, hogy elmondja, belé szerelmes. Edward úgy dönt, próbára teszi a lány odaadását…
Ha BDSM-ről, perverziókról szóló filmekről van szó, a legtöbbeknek ez a film jut eszébe. Ereje a visszafogottságában, az érzések, a feszültségek finom ábrázolásában rejlik. A Mary Gaitskill „Bad Behavior” c. könyvéből készült filmben hétköznapi, átlagos karaktereket látunk, nem sztárokat: csetlő-boltó, szorongó embereket, nem pedig idealizált hősöket és szépségeket. Ezért tud a film úgy őszinte és a tabudöntögetésig kitárulkozó lenni úgy, hogy mégsem érzi a néző tolakodónak. A BDSM-et sem egy sötét világként mutatja be, hanem inkább egy különös, de mégis természetes és felvállalható dologként. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyszín egy otthonosan berendezett, meleg hangulatú iroda, ahol a főnökről kiderül, hogy gyengéden ápolja növénykéit. Sőt, az iroda minden másnál barátságosabb, még Lee otthonánál is.A film színei sem a megszokottan fakó sötét tónusban szerepelnek, sőt, az álomjelenet élénk, már-már idilli. Angelo Badalamenti filmzenéje nem akar az előtérbe nyomulni, az aláfestés nem olyan hangsúlyos, mint pl. Tágra zárt szemekben, inkább pikánsan kellemes. A legemlékezetesebb dallam Leonard Cohen „I'm your man”-je; aki Cohent szereti, annak mosolyt fog csalni az arcára, amilyen helyzetben elhangzik a szám.
A BDSM-érintett nézőt talán leginkább az fogja meg, hogy a film hűen ábrázolja egy D/s kapcsolatnak, mint játéknak a dinamikáját: hiába adott a domináns-szubmisszív felállás, mindig cserélődnek az aktív-passzív szerepek. Egyszer a domináns parancsol, a submisszív behódol, majd a dom hátrál meg a felelősségét és hatalmát érezve, a sub pedig provokálva lép elő, s a kör indul előről. Nincs kikötözés, nincs pincsikutyás szubmisszió: a moziban két felnőtt embert látunk, akik a BDSM lelkiségét fedezik fel, és fejlődnek benne emberileg is a film végére.
Ez az a film, amit kezdő bdsm-eseknek ugyanúgy ajánlok, mint gyakorlottaknak, a vanillából subot nevelő domnak-dominának és összeszokott pároknak egyaránt. Nem mondom, hogy ezt a filmet nagyon sűrűn, nagyon sokszor meg tudnám nézni, de azért elég megbeszélnivalót hagy a nézőinek. Kedves, könnyen fogyasztható, mégsem sekélyes mozi, egy BDSM-esnek alapfilm.