Párban - összefonódás

Kicsit elgondolkoztam milyen lenne egy párkapcsolatban megélni a BDSM-et. A történetek keretei valóságosak, bizonyos dolgok persze a fantáziám szüleményei. Mindenki maga döntse el melyik rész mivel van feltöltve. Mire vágyok én és vajon mire ő maga...

Egy sötét szobában vagyok. A hasamon fekszem. Tompán beszélgetést hallok valahonnan jobbról hátulról. Női csevegés és ahogy egyre közelebb van a hang forrása, rájövök, az egyik Te vagy.
– … Nem tudok elég hálás lenni, hogy át tudtál jönni… – a vendéged mondatait nem tudom még kivenni, csak a csilingelő nevetését. De érződik a hangodon az izgatottság. – Szerintem egy csoda, amit véghez vittél vele. Szinte ki van cserélve bent is. – együtt nevettek a válaszon. – Akkor nem is csoda! – válaszolod már egész közelről, talán egy ajtó mögül. – és most hol van?
– Természetesen kint vár a kocsiban… - válaszolja a titokzatos nyugodt női hang.
– Ilyen gyorsan megoldjuk? Fel is jöhet, ha akar… - mondod előzékenyen.
– Tudja, hogy Rólad és a pasidról van szó és, hogy ma itt nincs keresnivalója. Vár ameddig nem szólok neki. Muszáj neki türelmesnek lenni.. – mondja az ismerősnek tűnő idegen és mindketten nevetgéltek ezen egy kicsit.
– Oh ez remek! – mondod elragadtatva.
– Akkor ahogy javasoltam..
Kinyílt egy ajtó és fény árad be hátulról. Két nyúlánk hosszú árnyék lép be kopogós sarkú cipőkben. Hallom, ahogy mellém értek. Kattan egy kapcsoló és hátulról erős spot fényt adó lámpa fénye árad felém és kattan egy zár.
– Szabad? – kérdezte az ismeretlen. Majd pár másodpercre rá egy meleg kéz simítását éreztem a hátamon.
Hallottam ahogy reccsen egy szék, amire valaki leült. Iszonyatos erővel egy lovaglópálca vége csapódott a matracra, amitől összerezzentem majd egy szokatlanul hangos kiáltás.
– Héj! Térdre te mocskos ribanc! – gyorsan próbáltam feltérdelni, de ekkor tűnt fel, hogy a bokáimon és a csuklóimon is van valami pánt, ami mint kiderült rögzít az ágyhoz, így a parancsszóra maximum a derekamat tudtam felemelgetni. Újabb tekintélyes csapás érte a lepedőt mellettem, ezúttal a másik oldalon. – Nem érted?! Állj négy kéz lábra! – újabb lépések hangzottak hátulról. A hajamba markolt valaki és felhúzta a fejem.
– Kedvesem! El kell ismerned, hogy nem haladtunk ötről a hatra az utóbbi időben. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elvártam. Ezért most áthívtam a kedves kollégámat, hogy adjon egy kis tanácsot, - kicsit kivárt, vagy kereste a szavakat – hogyan is törjelek be végre magamnak. -gúnyosan összekacagtatok a vendégünkkel. – Biztosan emlékszel Zsaklinra… - Bevillant a párom kolléganője és persze a párja Berci, akivel együtt is dolgoztok egy területen. Tavaly voltunk az esküvőjükön és idén vettek házat nem messze a fővárostól. Hosszú szőke hajú nagyon fiatal csaj képe jelent meg a fejemben. Emlékeztem az esküvői ruhájára, nagyon kiemelte az óriási melleit. Nem lehetett elfelejteni. De vajon miféle szuper képességei lehetnek? Az óriási mellein túl persze. – Köszönj szépen!
– Szia Zsaklin! – válaszoltam zavarodottan és ahogy kimondtam, abban a minutumban egy iszonyatos vesszőcsapás érte a seggem. Felkiáltottam ösztönösen.
– Kussolsz! – Sziszegte a vendégünk balról az arcomba és megragadott a nyakamat hátrafeszítve, szinte fojtogatva. Balról pedig odatérdeltél szorosan mellém és megdöbbenésemre egy méretes műfasz makkját dugtad az arcomba. Zsáklin megragadta az állam és feszítette lefelé, miközben tartotta a fejem hogy hátra ne tudjak menekülni, Te pedig dugtad a fényes fekete szilikon dildót a fogaim közzé. Elborított az izzadtság, egymásnak feszültek a meztelen testek, én nyüszítve tiltakoztam, Zsáklin vicsorogva tarott, méltatlankodott, Te pedig hangosan röhögve lökted a csípődet felém. Már-már úgy éreztem magam, mint egy állat, aki a vágóhídra került, de végül engedtem és a makk a számba került. Már a Te tenyered is éreztem a fejem körül. Óriási volt a káosz és hangzavar. Nem tudtam menekülni. Azt hiszem kipirosodva teli szájjal, izzadtan bírkóztunk, míg végre elkezdtem elfáradni és hagytam magamat leigázni. Te pedig húztál rá a farokra mindenféle finomkodás nélkül.
– Akkor is szopni fogsz! – Kiabáltad, magadból kikelve. – Szopjál Te mocskos kis lotyó! Én vagyok a Királynőd és addig szopatlak ezzel a fasszal ameddig akarlak! Ez az! Én vagyok az Úrnőd! Nem érdekel, csináld!
– Ne ellenkezz! – szúrta közbe Zsaklin, de már enyhült a szorítása, mert látta egyre aktívabban csinálom, amit elvárnak tőlem.
– Nézz a szemembe! – förmedtél rám. – Ez az! Szopj! – A nagy fényes, nyálas, kemény makkoddal a számban rád néztem. Érezhetted a szememben, hogy behódoltam. Kivetted a számból a faszt én pedig ott térdepeltem izzadtan nyálasan tátott szájjal. – Mond a szemembe, hogy én vagyok a Királynőd!
– Mond!
– Te vagy a királynőm! – Mondtam végre a szemébe.
– És te vagy a szutykos lotyó!
– Én vagyok a szutykos lotyód! – Feleltem kötelességtudóan. Zsaklin lekevert egy pofont, hogy zengett a fülem tőle.
– Lelkesebben mond te semmire kellő!
– Te vagy a Királynőm! – újabb pofon – A lotyód vagyok! – újabb pofon – Te vagy az istennőm! – újabb pofon, de már toltad is vissza a farkat az arcomba. Rányomtál, aztán a hajamnál fogva visszahúztál. – A ribancod vagyok!
– Szopós ribanc! – mondtad megvetéssel és már nyomtál is vissza és a hajamba markolva adtad az ütemet, hogy járjon a fejem a makkon le és fel.
Megalázottan tettem, amit csak parancsoltatok és reméltem ennyivel megúszom, de nem is tévedhettem ennél nagyobbat. Nyaltam és nyeldekeltem. Inkább csináltam önállóan magamtól, mert ha rásegítettél akkor majdnem minden alkalommal fulladozás és köhécselés vagy öklendezés volt az eredménye részemről. Egyszercsak azt vettem észre, hogy már a kezeitek sincs rajtam, nem kellett már tartanotok sem, engedelmesen dolgoztam rajtad, Ti pedig egymás vállába kapaszkodva röhögtök, hogy milyen lelkesen szopok.
– Ki van éhezve a faszra az biztos.
– Ki nem néztem volna belőled Kedvesem. – csatlakoztál kacarászva Zsaklinhoz.
– Látod most már el lehet kezdeni vele játszadozni. – helyeseltél én pedig most már próbáltam hangosabban átélni a szopást hátha az tetszik nektek, de Zsaklin folytatta: – Jó kezdet, de meg kell mutatni a szolgának, hogy Te nem csak a levegőbe beszélsz. Tényleg nagyon meg kell fenyítened vagy meg kell basznod. – Felnyögtem tiltakozásul, de nem volt merszem abbahagyni, amit épp csináltam. – Keménynek kell lenned, hogy tudja ki az úrnő a háznál és hogy mi a szereposztás, kinek hol a helye innentől. Tudnia kell mi vár rá, ha hibázik.
– Vagy ha csak ehhez van kedvem.
– Pontosan! – kezdtem fejben előre szaladni és már láttam sanyarú bár élvezetes sorsom. – Viszont ehhez nem akármilyen eszköz kell.
Egy brutálisan nagy és vastag fekete műfarkat vett elő és meglóbálta előttem. Az ijedtségtől felvonyítottam, Te pedig nevetni kezdtél én pedig ekkor ébredtem fel a teljesen átizzadt lepedőn. Először azt sem tudtam hol vagyok, olyan sötét volt még. Az álom azonban hajnalig velem maradt és izgatottan vártam, hogy elmesélhessem reggel mikor felébredsz, bár sejtettem a felét sem hiszed el.