Megélem a vágyamat

Milyen világban élünk?
Igaz világban élünk?
Olyan világban ahol magunk lehetünk?
Önmagunk az istenért.

No nem az istenért, csak magunkért.
Mitől várjuk a boldogságot?
Beteljesítenénk vágyainkat a világunkért?
Csak egy-egy pillanat a boldogság.

Csak egy-egy pillanat volna?
Akkor egy nő lótuszában akarok habzsolni,
A számmal kielégíteni.
Miközben megkötözve fekszem alatta.

Mi alatt ő dönt, hogy vehetek e levegőt.
Közben kéjesen nyög és élvezi.
Azt parancsolja, hogy nyalj te szolga,
Te kis okos kutya, úgy adok egy kis levegőt.

Egy másik pillanat, pórázon vezetve a fenekében
Vonszol maga alatt.
Kövesd a szagot te kis kutya,
És most vedd elő a farkad te nagy kutya.

Feküdj a földre, a nyelved előre.
Most pedig nyald a talpam egy kettőre.
Most nyisd Ki a szád és beledugom.
A fekete Didómat a fenekedbe dugom.

Minden pillanat tova száll,
és a lélek örök boldogságra nem talál.
Fentek és lentek váltják egymást,
Vajon talál e kiutat a Tudat.