Fenséges Istennő 2.

Remegő kézzel ütöttem be a számokat. Kicsöngött. Nagyon lassan telt az idő, de néhány órának tűnő másodperc múlva Istennőm felvette a telefont. Életemben először hallottam a hangot, mely rögvest hatalmába kerített, s azóta is megbabonáz. Alig tudtam megszólalni, szinte csak makogtam, Úrnőmnek szólítottam a telefon túlsó végén beszélő akkor még ismeretlen nőt, s hihetetlen furcsa érzés volt ez számomra.
Korábban már megírta nekem levélben, hogy rengetegen szeretnék szolgálni őt. Több százan könyörögnek nála találkozóért, így megteheti, hogy válogat. Ha valaki nem teljesíti a parancsait, vagy csak egyszerűen nincs valakivel megelégedve, azt elküldi... Tehát tisztában voltam vele, hogy igazából nem érdeklem őt, ez számára csak szórakozás, számomra lehetőség.
- Képzeld csicska, mit találtam ki pont a minap... Rájöttem végre, hogy szűrjem ki a sok csicskajelölt közül, kinek adok esélyt és kinek nem. - mondta Istennőm mézesmázosan, és rosszat sejtetően. - Te leszel az első, akinek elmondom. Mostantól csak olyanok szolgálhatnak, akik készítenek nekem egy videót. Egy videót, amin a földön térdepelnek, s a földet csókolgatva könyörögnek nekem, hogy fogadjam őket szolgámmá.
Elborzasztott a gondolat, hogy ilyesmit csináljak. Főleg az, hogy elküldjem egy idegen nőnek.
- Akiknek tetszik a videója, és úgy tartja kedvem, azoknak adok esélyt bizonyításra. Persze nekik sem biztos, de videó nélkül most már senkivel nem találkozok. Úgyhogy akkor hívj újra, ha már az e-mailemen van a videód. Alázatos legyél, hogy elnyerhesd tetszésemet - parancsolta, majd letette.

Pff... Erre nem éreztem képesnek magam. Mi van ha majd zsarol vele, vagy ilyesmi... Teltek a hetek, s én nap mint nap megcsodáltam az adatlapját. Nem tudtam szabadulni tőle... Egyre többször megfordult a fejemben, hogy talán mégis meg kéne csinálni azt a videót. Később még gyakrabban gondoltam erre. Majd végül már annyit gondoltam rá, hogy beállítottam a telefonom kameráját, s letérdeltem a földre...
- Úrnőm, esedezek a bocsánatáért, amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem, - megcsókoltam a földet. - de egyszerűen képtelennek éreztem magam, hogy egy ilyen videót elkészítsek. - Újabb földcsók. - Minden nap megcsodáltam az adatlapját, egyszerűen nem tudtam szabadulni az Ön gondolatától, s végül rájöttem, hogy Önért megéri így leereszkedni. Önnek jár, hogy szolgajelöltjei a földet csókolgatva rimánkodjanak találkozóért.
Újra és újra megcsókoltam a földet a kamera előtt, s áradtak belőlem az alázatos szavak.
- Könyörgök, pitizve rimánkodok szépséges lábai előtt, had bizonyítsam mély alázatomat és csodálatomat fenséges, Trónra született Istennőm előtt. Egyetlen apró csettintésére térdre vetem magam, alázatosan csókolgatom gyönyörű kezeit, lábait, csúszok-mászok, hajlongok, legyezem, kényeztetem Önt. - Földcsók, földcsók, földcsók...
- Egy másodpercre se tudtam kiverni a fejemből Királynőmet. Hatalmassága örökre beégette magát a gondolataimba. Szinte nap mint nap megnéztem az adatlapját, hogy pár röpke percre megcsodálhassam már-már nem e világi szépségét, Hercegnői fölényét. Ez szánalmas ugyan, de szerintem az Ön hatására mindenki ilyen szánalmas csicskává válik, mint ahogy én is. - Földcsók, földcsók, földcsók...
És ez így ment még további negyed órán keresztül. Alázatos, fejet hajtó kutyává váltam, legalábbis úgy éreztem. Elküldtem a videót, s ezzel elköteleztem magam Úrnőm mellett. Akkor már nem volt vissza út, szolgálni akartam...

Következő nap jött az üzenet, hogy felhívhatom Őt. Meg is tettem, újfent remegő kezekkel.
- Na idefigyelj csicska! Kapsz egy lehetőséget. Mostantól kezdve nincs hiba, azt teszed, amit mondok. Csettintek és te itt térdelsz a lábaim előtt - mondta határozottan.
- Igenis, Úrnőm!
- A jövő héten minden délután vigyázzállásban vársz a West Endben az első emeleti térkép mellett. Déltől négyig ott legyél! Ha szerencséd van, lesz kedvem hozzád, és akkor elmegyek érted. Ha nincs szerencséd, akkor minden nap ott fogsz állni vigyázzállásban négy órát.
- Értettem Úrnőm.
- Ha meglátsz, lábcsókkal köszöntesz! - mondta szigorúan. - Nem érdekel, hogy nyilvános hely, és hányan látják... A szolgáim lábat csókolnak előttem, s aki erre nem képes, az nem méltó arra, hogy engem szolgáljon.
- Igen, Úrnőm.
- De ha odamegyek, és azt látom, hogy nem állsz vigyázzban, akkor onnantól kezdve nem érdekelsz. Ha a csicskám akarsz lenni, akkor teljesíted a parancsaimat. És elegáns is legyél!
- Értettem Úrnőm! - nem voltam túl kreatív a válaszokat tekintve, de abban a helyzetben örültem, hogy egyáltalán meg tudok szólalni.
- Akkor jövőhéten találkozunk. Vagy nem... Szia... - köszönt el, majd letette.
Én egyszerre vártam izgatottan a jövő hetet és egyszerre rettegtem is tőle...